A kegyelem
A kegyelem a megváltás titka. Ingyenes adomány, valóban ajándék. A mi Urunk, Jézus Krisztus megváltó halálából eredeztethető. Ő adja azoknak, akik vele és általa szolgálják a megváltás nagy művét. Erről beszél Szent Pál apostol: „Kérlek tehát benneteket testvérek, Isten irgalmasságára, hogy adjátok testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul. Ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem alakuljatok át értelmetek megújításával, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a jó, neki kedves és tökéletes. Azt mondom ugyanis mindegyikteknek a nekem adott kegyelemnél fogva, hogy senki sem gondoljon magáról kelleténél többet, hanem józanul gondolkodjék, mindenki a hit mértéke szerint, amelyet Isten juttatott neki. Amint ugyanis egy testben sok testrészünk van, s nem ugyanaz a rendeltetése minden testrésznek, ugyanúgy vagyunk sokan egy test Krisztusban; egyenként pedig egymásnak tagjai. Különböző adományaink vannak a nekünk adott kegyelemnek megfelelően: ha prófétaság, akkor gyakoroljuk a hit mértéke szerint; ha szolgálat, akkor fáradozzunk a szolgálatban; ha valaki tanít, tanítson; aki buzdít, buzdítson; aki adakozik, tegye egyszerűségben; aki elöljáró, buzgóságban; aki irgalmasságot gyakorol, vidámságban” (Róm 12,1-8)„Készséges akarattal szolgáljatok, mintha az Úrnak tennétek, s nem embereknek! Tudjátok, hogy mindenki, aki valami jót tesz, annak jutalmát megkapja majd az Úrtól, akár szolga, akár szabad”. (Ef 6,7-8) nemcsak az egyes híveknek osztja szabad akarata szerint a titokzatos Test céljainak megfelelően a kegyelmeket az Úr, hanem népek is az Ő akarata szerint részesülnek különféle kegyelmekben az egész Egyház javára. „Tudtotokra adjuk, testvérek, Isten kegyelmét, amelyet Makedónia egyházai kaptak, hogy a nyomorúság sok megpróbáltatása között bőséges lett az örömük, és igen nagy szegénységükből megszületett jószívűségük túláradó gazdagsága. Mert tanúskodom róla, hogy erejük szerint, sőt erejükön felül is adakoztak, és kérvén kérve igyekeztek meggyőzni minket, hogy részük lehessen a jótékonyságban és a szentek javára végzett szolgálatban” (2Kor 8,1-4) Szent Pál filippi hívei az apostolság kegyelmét kapták: „Illő is hogy így gondolkozzam mindnyájatokról, mert szívembe zártalak titeket,akik a bilincseimben,valamint az evangélium védelmezésében és megerősítésében mindannyian részesei vagytok a nekem juttatott kegyelemnek.” (Fil 1,7) Az apostol ugyanezt a részesedést ajánlja tanítványának, Timóteusnak is. Különböző karizmákban megvalósul az isteni kiválasztás:„Pál, Jézus Krisztus szolgája, meghívott apostol, akit Isten kiválasztott evangéliuma számára,- amelyet Isten előre megígért a szent iratokban prófétái által Fiáról, Jézus Krisztusról, aki által kegyelmet és apostoli megbízást kaptunk minden néphez” (Róm 1,1-3.5) „Mikor azonban úgy tetszett Istennek, aki engem anyám méhétől fogva kiválasztott, és kegyelme által meghívott, hogy kinyilatkoztassa bennem Fiát, hogy hirdessem őt a pogányok között, egyáltalán nem törődtem testtel és vérrel” (Gal 1,15-16)„Bizonyára hallottátok, hogy Istennek milyen Kegyelmi adományában részesültem a ti javatokra”. (Ef 3,2) Ez az isteni kiválasztás sajátos munkára szól és szentel fel: „Isten nekem adott kegyelme szerint, mint bölcs építőmester, alapot vetettem; más pedig arra épít. De mindenki ügyeljen, hogyan épít rá” (1Kor 3,10) „Mert aki erőt adott Péternek a körülmetéltek apostolságára, nekem is erőt adott a pogányok között, és amikor megismerték a nekem adott kegyelmet, Jakab, Kéfás és János, akiket oszlopoknak tekintettek, az egység jeléül jobbot nyújtottak nekem és Barnabásnak, hogy mi a pogányok között apostolkodjunk, ők pedig a körülmetéltek között”(Gal 2,8-9)
A kegyelem a megváltás titka. Ingyenes adomány, valóban ajándék. A mi Urunk, Jézus Krisztus megváltó halálából eredeztethető. Ő adja azoknak, akik vele és általa szolgálják a megváltás nagy művét. Erről beszél Szent Pál apostol: „Kérlek tehát benneteket testvérek, Isten irgalmasságára, hogy adjátok testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul. Ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem alakuljatok át értelmetek megújításával, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a jó, neki kedves és tökéletes. Azt mondom ugyanis mindegyikteknek a nekem adott kegyelemnél fogva, hogy senki sem gondoljon magáról kelleténél többet, hanem józanul gondolkodjék, mindenki a hit mértéke szerint, amelyet Isten juttatott neki. Amint ugyanis egy testben sok testrészünk van, s nem ugyanaz a rendeltetése minden testrésznek, ugyanúgy vagyunk sokan egy test Krisztusban; egyenként pedig egymásnak tagjai. Különböző adományaink vannak a nekünk adott kegyelemnek megfelelően: ha prófétaság, akkor gyakoroljuk a hit mértéke szerint; ha szolgálat, akkor fáradozzunk a szolgálatban; ha valaki tanít, tanítson; aki buzdít, buzdítson; aki adakozik, tegye egyszerűségben; aki elöljáró, buzgóságban; aki irgalmasságot gyakorol, vidámságban” (Róm 12,1-8)„Készséges akarattal szolgáljatok, mintha az Úrnak tennétek, s nem embereknek! Tudjátok, hogy mindenki, aki valami jót tesz, annak jutalmát megkapja majd az Úrtól, akár szolga, akár szabad”. (Ef 6,7-8) nemcsak az egyes híveknek osztja szabad akarata szerint a titokzatos Test céljainak megfelelően a kegyelmeket az Úr, hanem népek is az Ő akarata szerint részesülnek különféle kegyelmekben az egész Egyház javára. „Tudtotokra adjuk, testvérek, Isten kegyelmét, amelyet Makedónia egyházai kaptak, hogy a nyomorúság sok megpróbáltatása között bőséges lett az örömük, és igen nagy szegénységükből megszületett jószívűségük túláradó gazdagsága. Mert tanúskodom róla, hogy erejük szerint, sőt erejükön felül is adakoztak, és kérvén kérve igyekeztek meggyőzni minket, hogy részük lehessen a jótékonyságban és a szentek javára végzett szolgálatban” (2Kor 8,1-4) Szent Pál filippi hívei az apostolság kegyelmét kapták: „Illő is hogy így gondolkozzam mindnyájatokról, mert szívembe zártalak titeket,akik a bilincseimben,valamint az evangélium védelmezésében és megerősítésében mindannyian részesei vagytok a nekem juttatott kegyelemnek.” (Fil 1,7) Az apostol ugyanezt a részesedést ajánlja tanítványának, Timóteusnak is. Különböző karizmákban megvalósul az isteni kiválasztás:„Pál, Jézus Krisztus szolgája, meghívott apostol, akit Isten kiválasztott evangéliuma számára,- amelyet Isten előre megígért a szent iratokban prófétái által Fiáról, Jézus Krisztusról, aki által kegyelmet és apostoli megbízást kaptunk minden néphez” (Róm 1,1-3.5) „Mikor azonban úgy tetszett Istennek, aki engem anyám méhétől fogva kiválasztott, és kegyelme által meghívott, hogy kinyilatkoztassa bennem Fiát, hogy hirdessem őt a pogányok között, egyáltalán nem törődtem testtel és vérrel” (Gal 1,15-16)„Bizonyára hallottátok, hogy Istennek milyen Kegyelmi adományában részesültem a ti javatokra”. (Ef 3,2) Ez az isteni kiválasztás sajátos munkára szól és szentel fel: „Isten nekem adott kegyelme szerint, mint bölcs építőmester, alapot vetettem; más pedig arra épít. De mindenki ügyeljen, hogyan épít rá” (1Kor 3,10) „Mert aki erőt adott Péternek a körülmetéltek apostolságára, nekem is erőt adott a pogányok között, és amikor megismerték a nekem adott kegyelmet, Jakab, Kéfás és János, akiket oszlopoknak tekintettek, az egység jeléül jobbot nyújtottak nekem és Barnabásnak, hogy mi a pogányok között apostolkodjunk, ők pedig a körülmetéltek között”(Gal 2,8-9)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése