BOLDOG ANCINA JÁNOS JUVENÁL

BOLDOG ANCINA JÁNOS JUVENÁL

 püspök 
*Fossano, 1545. október 19. +Saluzzo, 1604. augusztus 31. 

 
Nevét szülővárosának, a piemonti Fossanónak védőszentjéről, Szent Juvenális (4. század) narni püspökről kapta. Sokféle képességgel rendelkezett, és apja a lehető legjobb iskolákba járatta. Így tanult Montpellier-ben, a piemonti Mondoviban, s a padovai és torinói egyetemen. Huszonnégy éves korában Torinóban szerezte meg a doktori fokozatot orvostudományból és filozófiából. 

Az egyetemen olyan nagy híre volt, hogy hamarosan az orvostudomány professzorává nevezték ki; emellett kiterjedt orvosi gyakorlatot is folytatott. Talált időt művészi foglalatosságra is. Szerette a zenét, és adottsága volt a költészethez; élete végéig írt latin és olasz verseket. 

Juvenál jámbor volt, és pénztelen betegeit ingyen kezelte, de a papi vagy szerzetesi hivatásra ekkor még nem gondolt. Egy gyászmisén lelke mélyéig megragadta a Dies irae, amelyet pedig bizonyára gyakran hallott. Érezte, hogy Isten különleges feladatot tartogat a számára; de milyent? Imádságos és szemlélődő életet kezdett, hogy meghallja, ha Isten hívja. 

Amikor harmincéves lett, a savoyai herceg szentszéki követe őt kérte meg háziorvosául. Juvenál ott hagyta az egyetemet és praxisát, s követte új urát Rómába. De alig volt valami dolga a követnél. Elkezdett hát teológiát tanulni. Különös szerencséjére nem kisebb mester volt a tanítója, mint Bellarmin Szent Róbert (lásd: A szentek élete, 530. o.). Később megismerte Néri Szent Fülöpöt (lásd: A szentek élete, 227. o.), aki azután a gyóntatóatyja lett. Mindinkább a szemlélődő életre érzett hivatást, és elhatározta, hogy karthauzi lesz. Néri Fülöp azonban úgy találta, hogy vérmérséklete nem viselné el a szigorú klauzúrát. Hosszú belső harc után egyet kellett vele értenie, és belépett a Fülöp által alapított oratoriánus társulatba. 

Harminchét évesen szentelték pappá; négy évvel később Nápolyban meg kellett alapítania a társulat első Rómán kívüli házát. Juvenál gyakran prédikált és a nápolyiak beszédeit kiemelkedőknek találták. Egyik prédikációja után egy ismert énekes elhatározta, hogy szakít bűnös életmódjával, és tehetségét teljesen az Egyház szolgálatába állítja. 

Juvenál azt a nézetet képviselte, hogy a zene elsőrangú eszköze a lélek Istenhez emelésének. Kiadott egy énekeskönyvet, és sok népdalhoz vallásos szöveget írt, hasonlóképpen a mindenfelé énekelt divatos dalokhoz is. 

Jámbor nők számára alapított egyesületének tagjai rendszeresen látogatták a gyógyíthatatlanok kórházát, s a szenvedőknek lelki és anyagi segítséget nyújtottak. 

Nagy csapást jelentett a nápolyiakra, amikor szeretett prédikátorukat városukban töltött több mint tízéves tevékenysége után visszarendelték Rómába. Egy évvel később megüresedett három püspöki szék, és azt beszélték, hogy Juvenál fogja betölteni az egyiket. Ekkor eltűnt a rendházból, és öt hónapon át nem lehetett megtalálni; helyről helyre vándorolt. Végül csak elérte a parancs, hogy azonnal térjen vissza Rómába. Időközben kinevezték az új püspököket, és elmúlt a ,,veszély''; ő ugyanis még mindig a szemlélődő életre vágyott. A termékeny munkálkodás további évei következtek. Ebben az időben ismerte meg Juvenál Szalézi Szent Ferencet (lásd: A szentek élete, 57. o.), és a két szent közt hamarosan szívélyes barátság alakult ki. 

1602-ben megürült a Savoyához tartozó Saluzzo püspöki széke. Ezúttal már nem tudott elmenekülni Juvenál, mert maga VIII. Kelemen pápa (1592- -1605) kérte meg, hogy fogadja el a hivatalt. 1602. szeptember 1-én püspökké szentelték. 

Elmondhatjuk, hogy püspöksége a kereszt jegyében állt, sőt az életébe is került. Azzal kezdődött, hogy politikai zűrzavarok miatt négy hónapon át nem tudott bejutni püspöki templomába, s szülővároskájában, Fossanóban kellett kivárnia a megoldást. 

A nép hamar megismerte új püspökét, akit szentségének híre megelőzött. Amikor 1603-ban megkezdte egyházmegyéjében a püspöki látogatásokat, mindenfelől elébe vitték a betegeket és szenvedőket, és sokan meg is gyógyultak közülük. Az a különleges adománya volt, hogy felismerte az emberek közelgő halálát, s ezáltal sok feltűnő megtérést idézett elő. Saját közeli halálát is előre megmondta, bár még a legjobb egészségnek örvendett. 

Saluzzóban élt egy szerzetes, aki bűnös kapcsolatot tartott fenn egy apácával. A püspök mindkettőjüket atyailag megintette, s amikor a figyelmeztetés nem használt, büntetés kiszabásával fenyegette meg őket. Szent Bernát ünnepén, aki a saluzzói ferences templom védőszentje volt, Juvenál püspök főpapi misét celebrált a kolostor templomában. Az utána következő kolostori ebéden a fent említett szerzetes megmérgezte Juvenál borát. Délután rosszullét fogta el a püspököt, s néhány nappal később meghalt. 

Már halála után húsz évvel megindították boldoggá avatási perét, az azonban ismételten elhúzódott. Végül 1890. február 9-én XIII. Leó pápa avatta boldoggá Juvenál püspököt.

Beszélgessünk 6.

Mik a szentségek? 

A szentségek látható jelek, amelyeket Jézus Krisztus rendelt, hogy általuk láthatatlan kegyelmeket nyerjünk Istentől. Jelek tehát nem valami csomagok, amelyeket elkészítve kérni lehet, és kézbe fogva birtokba lehet venni, kibontani, felhasználni. Inkább a közlekedésben, hajózásban használt jelek, jelzések sorába illenek, de nem emberi találmányok, hanem egyedül a mi Urunk, Jézus Krisztustól kigondolt és elrendelt jelek, jelzések, amit ha megfelelő módon alkalmaznak felhatalmazott személyek, a kívánt hatás azonnal létrejön. A kegyelem láthatatlan, nem a testünkre kapjuk, hanem a láthatatlan lelkünkre. Jézus Krisztus hét ilyen jelet rendelt, amelyek alkalmazására kegyelmeket nyújt Isten. Egyformák-e a szentségi kegyelmek? Nem. Akkor nem lenne szükség hét szentségi jelre. Mindegyik szentségi jelre más fajta kegyelmet nyerünk el. Igaz, vannak közös hatásaik is: mindegyik szentség ad megszentelő kegyelmet. Egészen pontosan a szentségek egy része megadja, vagy ha már elnyertük és utána elveszítettük halálos bűnnel, akkor visszaadja a megszentelő kegyelmet. A keresztség szentsége adja meg első ízben a megszentelő kegyelmet. Ha ezt is egészen pontosan akarjuk kifejezni, akkor azt kell mondanunk: a keresztség szentsége úgy adja meg a megszentelő kegyelmet, hogy visszaadja azt, amit Isten az üdvösség első rendjében nekünk adni szándékozott, csakhogy ősszüleink bűne miatt ezt a kijelölt örökséget elvesztettük, Isten a lelkünk teremtésekor nem teremthette hozzá. Isten tervei nem változnak, legfeljebb csak akadályozva vannak miattunk. A bűnbocsánat szentsége az elvesztett megszentelő kegyelmet visszaadja, ha pedig csak bocsánatos bűne volt a gyónónak, akkor a meglévő megszentelő kegyelmet növeli. A betegek kenete növeli, rendkívüli esetben visszaadja a megszentelő kegyelmet. A többi szentség: a bérmálás, Oltáriszentség, egyházi rend szentsége és a házasság szentsége megadni sosem tudja, de a meglévőt növeli. Az összes szentségnek van sajátságos tettre adott kegyelme, aminek elnyerésére Urunk, Jézus megalapította a hét féle szentségi jelet. Még itt említem meg a megszentelő kegyelemmel kapcsolatban: Isten a kegyelmek mértékét teljesen szabadon adja. Persze, függhet ez a mérték attól is, hogy a szentséget felvevő milyen komolyan készült fel a szentségek felvételére. Ám a szentségek kegyelmet közvetítenek, tehát nem érdemeket jutalmaznak vagy igazságosan megérdemelt fizetést egyenlítenek ki, tehát az ajándékozó teljesen szabad az adomány dolgában. Viszont vannak olyan szentségek, amelyeket tetszés szerint fel lehet venni, és így korlátlanul gyarapíthatom a megszentelő kegyelmet. A tettre adott kegyelmek pedig csak a tettre magára kaphatók, ezeket gyűjteni nem lehet.

Keresztelő Szent János vértanúsága

Keresztelő Szent János vértanúsága

Jer 1,17-19;Mk 6,17-29

„Heródiás ármánykodott ellene, és meg akarta őt ölni, de nem tudta”

Zakariás pap angyal közvetítésével kapott hírt a mennyországból, hogy idős kora ellenére fia születik, akit Jánosnak kell majd neveznie. Azt is megtudta Isten követétől, hogy nemcsak próféta lesz a fia, hanem az az egyetlen próféta, aki nem előre jelzi a Messiás eljövetelét, mint a többiek, hanem kezével rámutatva arról tesz tanúságot, hogy „ez a férfi itt” a Messiás. Zakariás pap mivel nem hitt az angyal szavának, kilenc hónapi némasággal sújtotta. Fia névadása alkalmával aztán megnyílt az ajka, és a kisfiáról így jövendölt: „Téged pedig gyermek a Magasságbeli prófétájának fognak hívni: mert az Úr színe előtt fogsz járni, hogy előkészítsd az ő útját, és népét az üdvösség ismeretére tanítsd bűneik bocsánatára” (Lk 1,76-77) A kis Jánost három éves korában elvitték Kirbet-Qumránba, ahol a papi családokból született fiúkat nevelték aszketikus életvitellel. Harminc évesen elhagyta Qumránt, és a Jordán partjánál kezdte hirdetni: köztünk van Isten küldötte, hozzám jön majd, hogy bemutathassam a rá váró hívő embereknek. Jézus valóban felkereste Jánost, de a Szentlélek figyelmeztette, ki áll előtte a vízben, s akire látja leszállni a Lelket és rajta maradni, az a Messiás. Többet aztán nem találkoztak. Amikor tanítványai féltékenykedni kezdtek, hogy Jézushoz többen járnak, mint Jánoshoz, ő azt felelte: „Akié a menyasszony az a vőlegény; a vőlegény barátja pedig, aki ott áll, és hallja őt, ujjongva örül vőlegény hangjának. Ez az örömöm most beteljesedett. Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbednem” (Jn 3,29-30) Jánost Heródes király katonái hamarosan elfogták és börtönbe vetették, mert a királyt figyelmeztette, hogy testvére elvált feleségét nem szabad feleségül vennie. (Mk 6,18) Az elbocsátott asszony, Heródiás, ezért nagyon megharagudott Jánosra. Úgy érezte, hogy derékba törheti királynéi reményeit. Áskálódott János ellen, de célját nem érte el, mert a király félt Jánostól, de becsülte. Amikor Heródes születésnapját nagy vendégsereg ünnepelte, Heródiás lánya bement táncolni a férfi vendégek közé és sikere volt. A király bőkezűen akarta megjutalmazni a művészi teljesítményt, ezért könnyelműen ezt az ígéretet tette: „Kérj tőlem, amit csak akarsz, és megadom neked. Meg is esküdött neki, hogy „Bármit kérsz, megadom neked, akár az országom felét is!” (22-23) A lány kiment anyjától tanácsot kérni,aki a lelke mélyén szunnyadó gyűlöletet felszítva, kurtán parancsolt: „Keresztelő János fejét. Erre nagy sietve bement a királyhoz és előadta kérelmét: Azt akarom, hogy rögtön add nekem egy tálon Keresztelő János fejét” (24-25) Íme, mivé silányít egy királynét a sértett hiúság, a hamu alatt izzó gyűlölet. Gyorsan, azonnal lefejezni a börtönben Isten prófétáját. A király nem tud helyesen ítélni. Az eskü, ami Isten tanúságtétele, hogy kerülhet pecsétnek egy értelmetlen gyilkosságra? Hány ember esik ma is nemtelen indulatok, sértődöttség, gyűlölet, bírvágy, bosszú áldozatául.

GILBERT MIKLÓS

GILBERT MIKLÓS 

 I. r. 

(1463-1532) 

Már ifjúkorában nagy tisztelője volt a Boldogságos Szűznek. Egyszer egy ferences szentbeszédét hallotta a Szeplőtelen Fogantatásról: a beszéd hatására jelentkezett ferencesnek. Tudása és erényei miatt többféle rendi hivatallal is felruházták, híre azonban egy rendalapítással kapcsolatban lett közismert. Valois Johanna királynő, III. rendi, 1499-ben lett a Berry tartomány úrnoje, s ekkor határozta el, hogy régi tervét, a Boldogságos Szűz tiszteletére egy női szerzetesrend alapítását megvalósítja. A szerzetesi közösséget ferences szellemben kívánta megalapítani, elnevezése: A Boldogságos Szűz tíz öröme (vagy gyönyörusége) rendje, másként az Angyali Üdvözletrol nevezett rend. Feltárta tervét ferences gyóntatója, Gilbert Miklós atya előtt, aki a rend eszméjét örömmel tette magáévá és segített mind az új tagok toborzásában, mind az életszabály összeállításában. Az alapgondolat Johannától származott, ő ugyanis éveken át. elmélyedt Mária tíz erényébe s ezekre építette föl rendjét. A tíz erény Mária tíz öröme: tisztaság, okosság, alázat, hit, imádság, engedelmesség, szegénység, béketurés, jóság, együttszenvedés. A szerzetes közösséget röviden annunciátáknak nevezték, mivel keletkezése az Angyali Üdvözlettel (Annunciatio) van kapcsolatban. A szerzet egyházi jóváhagyása 1502-ben történt VI. Sándor pápa által és ebben nagy szerepe volt Gilbert atyának is. Johanna (1920 óta a szentek közt tiszteljük) 1505-ben halt meg. Utána Gilbert atya lett a rend védője, terjesztője, X. Leó pápa óta a Szent Szűz egész rendjének generálisa. X. Leó adta Gilbert atyának az új nevet: Gabriel ab Ave Maria. Erre az elnevezésre rá is szolgált: Mária-tisztelete miatt. Szentbeszédeiben legtöbbször a Magnificat egy-egy versét választotta témául. Amikor Párizsban gvárdián volt, egy teológiai tanár elotte támadta a Szeplőtelen Fogantatás tanát. Ő olyan meggyőzően érvelt, hogy végül a tanár bevallotta vereségét. Halála előtt mondta: Még ma látni fogom a dicsőséges Istenanyát. És elkezdte a Magnificat-ot. A végső vershez érve boldogan távozott a földi életből. Aug 27- én halt meg. Az annunciáta nővérek bourges-i* templomában temették el. Boldoggá avatási eljárását elindították, de még nem fejeződött be.


Imádság:
Istenünk, te boldogemlékű Gilbert Miklós atyát arra választottad ki, hogy a Szűzanya erényeinek követésére alakuló új szerzetesrend társalapítója legyen. Segíts minket, hogy Mária erényeinek követése által Istennek tetsző életet éljünk. A mi Urunk Jézus Krisztus által.

Beszélgessünk 5.

Van-e versenyfutás a mennyországért?

Szent Pál apostol korintusi híveihez írt első levelében a következőket írja: „Mindent az evangéliumért teszek, hogy nekem is részem legyen benne. Nem tudjátok, hogy akik a versenypályán futnak, mindnyája n futnak ugyan, de csak egy nyeri el a jutalmat. Úgy fussatok, hogy elnyerjétek! Az pedig, aki részt vesz a versenyben, mindentől tartózkodik: ők azért, hogy hervatag koszorút nyerjenek, mi pedig, hogy hervadhatatlant. Futok tehát, és nem csak vaktában; mérem az ökölcsapásokat, és nem csakúgy, a levegőbe csapkodva, hanem sanyargatom a testemet és szolgaságba vetem, nehogy, míg másokat tanítok, magam elvetésre méltó legyek”(1Kor 9,23-27) Szent Pál apostol szerint tehát van valamiféle verseny a vallásos élet terén is. Lelki verseny, de a sport testet edző és versenyeztető fajtái mellett vannak szellemi sportok is. Mindegyik más-más, de van közös vonásuk. Maga a versenyzés ténye, izgalma, eredményei. Vannak gyakorlások, edzések, szabályok. A győztesek jutalmat kapnak.Szent Pál apostol példázatában a verseny mit jelent? Isten Atyánk nem egyforma testi és lelki erőket ajándékoz az embereknek. Mind a testi, mind a szellemi erők, tehetségek arra valók, hogy a kijelölt földi élet idejében ezeket az erőket kifejlesszük, és felhasználjuk azoknak a boldogítására, akiket Isten mellénk rendel a családban, iskolában, munkahelyen, egész életünk folyamán. Boldogságot kell osztani: olyan értéket adni nekik, amikre szükségük van, és amiket Isten rajtam keresztül akar ajándékozni, amit ha megkapnak, boldogok. Ezért nem kérek, rendszerint nem is kapok ellenszolgáltatást. Viszont ezek menyei értékek. Jézus mondja: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol moly és rozsda emészt, ahol a tolvajok betörnek és lopnak. Gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem moly, sem rozsda nem emészt, ahol tolvajok nem törnek be és nem lopnak. Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is”. (Mt 6,19-21) Isten Atyánk maga gyűjti össze számunkra ezeket a földön az ég számára szánt szeretet kincseket, és ezek ragyognak benned s rajtad már az ítéleten. A mennybe lépve pedig olyan részt kapsz a boldogságból, amennyi örömöt, boldogságot itt a földön egész életedben másoknak nyújtottál. Ez a kincs nem hervad, nem értéktelenedik, időtlen időkre, örökké a tied!

Évközi 21. hét csütörtök

Évközi 21. hét csütörtök

Mt 24,42-51

Az okos és a hűtlen szolga példáját állítja szembe egymással Jézus mai beszédében. Az okos szolga állandóan készenlétben van, mert tudja, hogy ura bármikor megérkezhet. A hűtlen szolga viszont elfeledkezik erről, s már-már úgy viselkedik, mintha gazdája távollétében ő lenne az úr. A hűtlen szolga abban is hibázik, hogy úgy tesz, mintha tudná, mikor fog ura hazatérni.
A beszédet egyértelműen értelmezhetjük úgy, hogy Jézus az úr és mi vagyunk a szolgák, akik visszatérésére várakozunk. Magatartásunk kétféle lehet ez idő alatt. Vagy éberen és felkészülten várjuk Jézus érkezését vagy megfeledkezünk ígéretéről, amely szerint újra eljön. Ha választanunk kellene, bizonyára az okos szolgákhoz hasonlítanánk magunkat. Vajon tényleg készen állunk-e a találkozásra? Valóban felkészültünk rá, hogy akár a mai napon is eljöhet Jézus? Egyszer tényleg be fog következni az a pillanat, amikor eljön értünk. Legyünk éberek!
A nap folyamán vegyük elő naptárunkat, határidőnaplónkat. Nézegessük a következő hetekre, hónapokra beírt teendőinket. Egy jövőbeli esemény, az Úrral való találkozás nem szerepel egyetlen napnál sem. A lelki éberség azt jelenti számunkra, hogy talán minden naphoz be kellene írnunk, mert bármikor bekövetkezhet. Nem tudhatjuk sem a napot, sem az órát, de abban biztosan lehetünk, hogy eljön a mi Urunk.

Istenünk, mindenható Atyánk, engedd összes gyermekednek megtapasztalni, hogy úton vannak feléd, az ember végső célja felé, s hogy van kísérőjük, aki jót akar nekik: Mária, a tiszta szeretet képe, akit eleve arra választottál, hogy Krisztus Anyja és az Egyház Anyja legyen. Dicsérünk téged, Atyánk, mindörökké!

Évközi 21. hét szombat

Évközi 21. hét szombat 

1Kor 1,26-31; Mt 25,14-30

„Ami a világ szerint alacsonyrendű és megvetett, azt választotta ki Isten

A keresztelés visszaadja az ősszülők által elvesztett megszentelő kegyelmet, hogy újra Isten fogadott gyermekei lehessünk. Ezt a nagy ajándékot nem a magunk bölcsessége alapján sikerült visszaszereznünk a keresztségben, hanem kizárólag azért, mert Isten elküldte a földre egyszülött Fiát, aki érettünk rettenetes szenvedéseket és kereszthalált vállalt. „Átok lett értünk,(Gal 3,13-14) hogy a zsidók is, a többi nemzet is elnyerhesse Isten áldását, amelyet Ábrahámnak ígért meghívásakor. (Ter 12,3) a mai levélrészletben a keresztségre meghívottak társadalmi helyzetéről számol be az apostol. Sokan talán úgy vélnék e nélkül az értesítés nélkül, hogy Isten is ember módon gondolkodik: Ő a legnagyobb méltóság a világon, a tehetősebb, gazdagabb emberekből válogathatja a meghívottakat. Kis koromban döbbenten hallottam többször is a szülőfalumban ezt a kesernyés közmondást: „Akinek úr komája, pap barátja, könnyen megy a mennyországba” Sámuel nagyon fontos prófétája volt az Úrnak a bírák kora végén. Isten elküldte Betlehembe, hogy ott kenje királlyá Izáj fiát, akit majd ott fog csak megmutatni neki. Az édesapa természetesen az elsőszülött legényt vezette elébe-„Amikor aztán meglátta Eliábot, és azt mondta magában: Nemde máris az Úr előtt áll felkentje? Ám az Úr azt mondta Sámuelnek: Ne nézd külsejét, se termete magasságát, mert én elvetettem őt! Én nem a szerint ítélek, amire az ember néz: az ember ugyanis azt nézi, ami látszik, az Úr azonban a szívet tekinti. Hét fiát vezette így oda Ízáj Sámuel elé, de Sámuel ezt mondta Izájnak: Ezek közül nem választott az Úr! …Hátra van még a legkisebbik, az a juhokat legelteti. Érte küldött tehát. Azt mondta ekkor az Úr: Kelj fel, kend fel, mert ő az!” (1Sám 16,6-12) Hasonlóan szól Pál apostol is: „Mert nézzétek csak meghívásotokat, testvérek: nem sok a bölcs test szerint, nem sok a hatalmas, nem sok az előkelő; hanem azt, ami a világ szerint oktalan, azt választotta ki Isten, hogy megszégyenítse az erőseket. Ami a világ szerint alacsonyrendű és megvetett, azt választotta ki Isten: azt, ami semmi, hogy azt, ami valami, megsemmisítse, hogy egy ember se dicsekedhessék Isten színe előtt. Általa vagytok ti Krisztus Jézusban, aki Istentől bölcsességünkké, igazságunkká, megszentelődésünkké és megváltásunkká lett, hogy amint írva van: Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék!”(1Kor 1,26-31)