Mik a szentségek?
A szentségek látható jelek, amelyeket Jézus Krisztus rendelt, hogy általuk láthatatlan kegyelmeket nyerjünk Istentől. Jelek tehát nem valami csomagok, amelyeket elkészítve kérni lehet, és kézbe fogva birtokba lehet venni, kibontani, felhasználni. Inkább a közlekedésben, hajózásban használt jelek, jelzések sorába illenek, de nem emberi találmányok, hanem egyedül a mi Urunk, Jézus Krisztustól kigondolt és elrendelt jelek, jelzések, amit ha megfelelő módon alkalmaznak felhatalmazott személyek, a kívánt hatás azonnal létrejön. A kegyelem láthatatlan, nem a testünkre kapjuk, hanem a láthatatlan lelkünkre. Jézus Krisztus hét ilyen jelet rendelt, amelyek alkalmazására kegyelmeket nyújt Isten. Egyformák-e a szentségi kegyelmek? Nem. Akkor nem lenne szükség hét szentségi jelre. Mindegyik szentségi jelre más fajta kegyelmet nyerünk el. Igaz, vannak közös hatásaik is: mindegyik szentség ad megszentelő kegyelmet. Egészen pontosan a szentségek egy része megadja, vagy ha már elnyertük és utána elveszítettük halálos bűnnel, akkor visszaadja a megszentelő kegyelmet. A keresztség szentsége adja meg első ízben a megszentelő kegyelmet. Ha ezt is egészen pontosan akarjuk kifejezni, akkor azt kell mondanunk: a keresztség szentsége úgy adja meg a megszentelő kegyelmet, hogy visszaadja azt, amit Isten az üdvösség első rendjében nekünk adni szándékozott, csakhogy ősszüleink bűne miatt ezt a kijelölt örökséget elvesztettük, Isten a lelkünk teremtésekor nem teremthette hozzá. Isten tervei nem változnak, legfeljebb csak akadályozva vannak miattunk. A bűnbocsánat szentsége az elvesztett megszentelő kegyelmet visszaadja, ha pedig csak bocsánatos bűne volt a gyónónak, akkor a meglévő megszentelő kegyelmet növeli. A betegek kenete növeli, rendkívüli esetben visszaadja a megszentelő kegyelmet. A többi szentség: a bérmálás, Oltáriszentség, egyházi rend szentsége és a házasság szentsége megadni sosem tudja, de a meglévőt növeli. Az összes szentségnek van sajátságos tettre adott kegyelme, aminek elnyerésére Urunk, Jézus megalapította a hét féle szentségi jelet. Még itt említem meg a megszentelő kegyelemmel kapcsolatban: Isten a kegyelmek mértékét teljesen szabadon adja. Persze, függhet ez a mérték attól is, hogy a szentséget felvevő milyen komolyan készült fel a szentségek felvételére. Ám a szentségek kegyelmet közvetítenek, tehát nem érdemeket jutalmaznak vagy igazságosan megérdemelt fizetést egyenlítenek ki, tehát az ajándékozó teljesen szabad az adomány dolgában. Viszont vannak olyan szentségek, amelyeket tetszés szerint fel lehet venni, és így korlátlanul gyarapíthatom a megszentelő kegyelmet. A tettre adott kegyelmek pedig csak a tettre magára kaphatók, ezeket gyűjteni nem lehet.
A szentségek látható jelek, amelyeket Jézus Krisztus rendelt, hogy általuk láthatatlan kegyelmeket nyerjünk Istentől. Jelek tehát nem valami csomagok, amelyeket elkészítve kérni lehet, és kézbe fogva birtokba lehet venni, kibontani, felhasználni. Inkább a közlekedésben, hajózásban használt jelek, jelzések sorába illenek, de nem emberi találmányok, hanem egyedül a mi Urunk, Jézus Krisztustól kigondolt és elrendelt jelek, jelzések, amit ha megfelelő módon alkalmaznak felhatalmazott személyek, a kívánt hatás azonnal létrejön. A kegyelem láthatatlan, nem a testünkre kapjuk, hanem a láthatatlan lelkünkre. Jézus Krisztus hét ilyen jelet rendelt, amelyek alkalmazására kegyelmeket nyújt Isten. Egyformák-e a szentségi kegyelmek? Nem. Akkor nem lenne szükség hét szentségi jelre. Mindegyik szentségi jelre más fajta kegyelmet nyerünk el. Igaz, vannak közös hatásaik is: mindegyik szentség ad megszentelő kegyelmet. Egészen pontosan a szentségek egy része megadja, vagy ha már elnyertük és utána elveszítettük halálos bűnnel, akkor visszaadja a megszentelő kegyelmet. A keresztség szentsége adja meg első ízben a megszentelő kegyelmet. Ha ezt is egészen pontosan akarjuk kifejezni, akkor azt kell mondanunk: a keresztség szentsége úgy adja meg a megszentelő kegyelmet, hogy visszaadja azt, amit Isten az üdvösség első rendjében nekünk adni szándékozott, csakhogy ősszüleink bűne miatt ezt a kijelölt örökséget elvesztettük, Isten a lelkünk teremtésekor nem teremthette hozzá. Isten tervei nem változnak, legfeljebb csak akadályozva vannak miattunk. A bűnbocsánat szentsége az elvesztett megszentelő kegyelmet visszaadja, ha pedig csak bocsánatos bűne volt a gyónónak, akkor a meglévő megszentelő kegyelmet növeli. A betegek kenete növeli, rendkívüli esetben visszaadja a megszentelő kegyelmet. A többi szentség: a bérmálás, Oltáriszentség, egyházi rend szentsége és a házasság szentsége megadni sosem tudja, de a meglévőt növeli. Az összes szentségnek van sajátságos tettre adott kegyelme, aminek elnyerésére Urunk, Jézus megalapította a hét féle szentségi jelet. Még itt említem meg a megszentelő kegyelemmel kapcsolatban: Isten a kegyelmek mértékét teljesen szabadon adja. Persze, függhet ez a mérték attól is, hogy a szentséget felvevő milyen komolyan készült fel a szentségek felvételére. Ám a szentségek kegyelmet közvetítenek, tehát nem érdemeket jutalmaznak vagy igazságosan megérdemelt fizetést egyenlítenek ki, tehát az ajándékozó teljesen szabad az adomány dolgában. Viszont vannak olyan szentségek, amelyeket tetszés szerint fel lehet venni, és így korlátlanul gyarapíthatom a megszentelő kegyelmet. A tettre adott kegyelmek pedig csak a tettre magára kaphatók, ezeket gyűjteni nem lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése