SZENT BORISZ és GLEB vértanúk
Borisz: +az Alta pataknál, Kijevtől délkeletre, 1015.
július 24.
Gleb: +Szmolenszk közelében, 1015. szeptember 5.
Kijevi Szent Vladimir (lásd: 378. o.) birodalmának
egy-egy erődítményét még életében fiai vezetésére bízta. Mivel az utódlás
rendszere hiányzott, a nagyfejedelem halála (1015) számos utódjelöltben
ébresztett politikai becsvágyat. Több vetélytárs jelentette be igényét Kijev
trónjára. A krónika szerint turovi Szvjatopolk így nyilatkozott: ,,Meg akarom
ölni minden testvéremet, és Oroszország egyeduralkodója akarok lenni.'' Ennek
az irgalmatlan testvérharcnak esett áldozatul Borisz herceg (keresztneve Román)
és muromi Gleb is (keresztneve Dávid). Ők voltak Vladimir legkisebb fiai, a
fejedelemnek Anna bizánci hercegnővel kötött házassága előtti időből; anyjuk
egy volgai bolgár nő volt.
Borisz apja halálakor a kijevi oroszföld déli részén
tartózkodott, és visszatérőben volt a besenyők elleni hadjáratáról. Mivel
tekintélyes hadsereg kísérte, különösen veszélyesnek tűnt féltestvére számára.
Borisz határozottan visszautasította kíséretének ajánlatát, hogy hatalommal
szerezze meg apja trónját, sőt még el is bocsátotta seregét. Nem hiányzott
belőle a bátorság és a személyes vitézség, ám hogy bátyja ellen vonuljon, azt
méltatlannak tartotta keresztény nevéhez.
Az ifjú herceg sejtette ugyan, hogy milyen sors vár
rá, mégis vonakodott attól, hogy harcba bocsátkozzék, mert nem akarta
megsérteni a testvéri szeretet törvényét. Tudta, hogy ,,Krisztus minden
tanítványa azért jött a világra, hogy szenvedjen, hogy minden önkéntes vagy
ártatlanul vállalt szenvedés Krisztus nevéért elviselt szenvedés''. Kevéssel
halála előtt az Üdvözítő ikonja előtt térdelve így imádkozott: ,,Te a mi
bűneinkért vetted magadra szenvedéseidet; erősíts meg, hogy én is vállalhassam
az enyémet.'' Nemcsak Urunk szenvedéseire gondolt, hanem ,,Szent Nyikita és
Szent Vjacseszláv (Szent Vencel, lásd: A szentek élete, 549. o.) szenvedéseire
is. Az utóbbihoz akart hasonló lenni. Arra is gondolt, hogy Szent Borbálát
saját apja ölte meg''.
Ha Borisz maga nem is, de életrajzírója bizonyára a
herceg szenvedéseit Krisztus és a szent vértanúk szenvedése megújításának és
folytatásának tekintette. A krónikás szerint Borisz Krisztus példájára
imádkozott ellenségeiért is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése