Nagyböjti kalendárium 13.

Nagyböjti kalendárium – március 2.

Az idei nagyböjtben a megszentelt élet évéhez kapcsolódva korábbi századokban élt és köztünk élő, ismert és kevésbé ismert szerzetesek gondolatait idézzük napról napra. Készüljünk együtt Jézus feltámadásának ünnepére!

„A lemondás képessé tesz arra, hogy ajándékot fogadjunk el és ajándékot adjunk. A lemondó, önmagától megszabadult ember keze üres és nyitott, s így újból fölkelti a teremtmények bizalmát. Visszatér a kezdeti ártatlanság állapota, az ember közösségben él a világgal és a többi emberrel; a pusztában megtapasztalja a paradicsomot.” (Corona Bamberg OSB)

Istenünk, te lelkünk javára rendelted a testi önmegtagadás törvényét. Adj erőt, hogy tartózkodjunk minden bűntől, és szívvel-lélekkel valóra váltsuk parancsaidat, amelyeket atyai jóságod adott nekünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Nagyböjt 2. hetének hétfője

Nagyböjt 2. hetének hétfője

Szembenézés a múlttal.

Dániel próféta a babiloni fogságban pogány szokások, pénz és hatalom kísértései között is hűséges maradt Isten törvényeihez. Éppen ezért kapott nagyobb kegyelmeket, sőt földi kitüntetést is, mint bárki más. Amikor a Jeremiás próféta által meghirdetett hetven év lejáróban volt, a fogság végéhez közeledett, Dániel buzgón könyörgött Istenhez, adja meg a várva várt szabadulást. Mivel pedig a fogság büntetés volt a múlt és a jelen bűneiért, mély bűnbánattal fordul Istenhez. Szembenézett a múlttal: Isten mindig jó volt a zsidó néphez, mi fordultunk el tőle. Nem vonja ki magát sem, alázatos tudott lenni. Ősei,királyok, fejedelmek, közemberek hosszú sora ködlik fel előtte, akik vétkeikkel ingerelték Isten haragját: bálványimádás, gyilkosságok, veszekedések,de a kisebb bűnök és bűnösök is. Tudja, hogy vezekelni kell. Saját nevében is, és az egész nép nevében is bocsánatot kell kérni. Dániel jól tudja, hogy sem az ország, sem a város, Jeruzsálem pusztulása nem tudja a bűnöket eltörölni. Ebben a hitben erősíti meg Isten, és megmutatja neki a Messiás eljövetelét, mint aki szeretetből vállalt küldetéséért, haláláért megkapja népének és minden embernek bűnei bocsánatát. Egyúttal azt is elmondja neki az angyal, hogy mikor következik be ez a megváltói halál, és mi lesz a bűnös, a Messiást elutasító sorsa. ( Dán 9,22-27) A babiloni fogság hetven évig tartott. A nagy bocsánat idejéig hetven évhét van még vissza, akkor eljön a „fölkent Fejedelem”, szövetséget köt sokakkal, azaz mindenkivel. Megölik a Felkentet, nem lesz többé a népe, amely megtagadja őt. Végül egy vezér elpusztítja a várost és a szentélyt, és ez az állapot örökre megmarad. Ezt a történetet nekünk is írták.

HELIOPOLISI SZENT EUDOKIA

Szent Eudokia vértanúnő

Eudokia a Föníciai Heliopolisból származott. Traján császár uralkodása alatt (98-117) élt. Először szabados életet élt. Külső szépsége sok embert vitt rá az erkölcstelen életre vele. Ebből nagy vagyont gyűjtött össze. Miután egy Germanosz szerzetes által hallott a keresztény vallásról, és hallott a bűnbánatról, megbánta bűnét, megtért és a keresztény vallásban megkeresztelkedett. Később mennyei látomásokban is volt része. Egy napon elragadtatásában egy angyal az égbe kísérte. A mennyei seregek örvendeztek az ő megtérésén. Egyedül egy fekete, félelmetes kinézetű teremtmény morgott, és azt kiáltotta, hogy helytelen dolog az, hogy egy ilyen bűnös nő üdvözüljön. Ezek után szentünk szétosztotta vagyonát a szegények között. Egy kolostorba lépett, és ott átadta magát a vezeklő életnek. Azok az emberek, akiket ő egykor bűnre vitt, feljelentették Hadrián császárnál, hogy keresztény. A császár előtt csodát tett, mert a császár beteg fiát meggyógyította. Ez keresztény hitre tért utána. Egy idő múlva újra meg kellett jelennie Heliopolis helytartója Diogenész előtt. Ámde új csodákat művelt és ezzel elérte szabadon bocsátását. 152-ben, Antonin császár uralkodása alatt lefejezték.

Az élet igéje – 2015. március

Az egész világon milliók olvassák és igyekeznek tettekre váltani – Chiara Lubich, a Fokoláre Mozgalom alapítójának kezdeményezése szerint – az adott hónapra kiválasztott bibliai mondatot és a hozzá fűzött magyarázatot, amely széles körben hatással van az egyének és közösségek életére.

„Aki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl keresztjét és kövessen engem.” (Mk 8,34)

Jézus Fülöp Cezáreájának környékén járt, és útközben megkérdezte tanítványait, kinek is tartják őt. Péter megvallotta, hogy Jézus a várva várt Messiás. Jézus el akarta kerülni a félreértéseket, ezért világosan elmagyarázta, hogyan akarja megvalósítani küldetését. Valóban megszabadítja népét, de nem úgy, ahogy várták, ugyanis Ő maga fizet meg érte: sokat kell szenvednie, elutasítják, megölik, de harmadnapra föltámad. Péter ezt nem tudta elfogadni és szemrehányást tett neki, mert úgy képzelte a Messiást – mint sokan mások is akkoriban –, hogy erővel és hatalommal lép fel a rómaiak ellen, és Izrael népét az őt megillető helyre emeli. Jézus erre így korholja: „Te nem az Isten dolgaival törődsz, hanem az emberekével.” (vö. 8,31-33)
Aztán tovább indul Jeruzsálem felé, ahol beteljesedik a sorsa: meghal, és feltámad. Vajon a tanítványai, akik most már tudják, hogy meg fog halni, továbbra is követik Őt? Jézus nagyon világos és komoly feltételeket szab:

„Aki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl keresztjét és kövessen engem.”

Korábban lenyűgözte őket a Mester. Habozás nélkül otthagyták bárkáikat, hálóikat, a vámot, apjukat, otthonukat, családjukat, hogy kövessék.
Jézus követése azonban ennél is többet kíván. Azt jelenti, teljes mértékben osztozzanak vele életében és küldetésében: a sikertelenségben, az ellenségeskedésben, sőt még a halálban is. A legfájdalmasabb, a legmegalázóbb, a gyilkosoknak és a legkegyetlenebb bűnözőknek járó halálban. A Szentírás ezt „átkozott” halálnak nevezi (vö. MTörv 21,23). A kereszt nevét még kimondani is borzalmas volt. Itt jelenik meg először az Evangéliumban ez a szó. Vajon milyen hatással lehetett azokra, akik hallgatták?

„Aki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl keresztjét és kövessen engem.”

Kereszténynek lenni azt jelenti, hogy másik Krisztus vagyunk: „Ugyanazt a lelkületet ápoljuk magunkban, mint amely Krisztus Jézusban volt”, aki „megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.” (vö. Fil 2,5.8)
„Tagadjuk meg önmagunkat”, ez az első lépés, tegyük félre saját gondolkodásmódunkat. Mi is Péterhez hasonlóan néha önző módon, vagy legalábbis a saját elképzeléseink szerint akarunk érvényesülni. Könnyű és gyors sikerre vágyunk, mely nehézségektől mentes, irigyen tekintünk arra, aki karriert fut be, álmunk az egységben élő család, a testvéri társadalom és a keresztény közösség, anélkül, hogy megfizetnénk az árát.
Önmagunkat megtagadni azt jelenti, hogy a világba lépünk és Isten dolgaival törődünk, ahogyan Jézus bemutatta: a búzamag logikája szerint, amelynek el kell halnia ahhoz, hogy termést hozzon. Eszerint nagyobb öröm adni, mint kapni, szeretetből föláldozni az életet, egy szóval magára venni a keresztjét:

„Aki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl keresztjét és kövessen engem.”

A „mindennapi” kereszt – ahogy Lukács nevezi evangéliumában (9,23) – sokféle lehet: betegség, munkanélküliség, képtelenség arra, hogy megoldjuk családi vagy munkahelyi problémáinkat, vagy a bukás és a sikertelenség a hiteles kapcsolatok építésében, a tehetetlenség a világ nagy problémáit illetően, a felháborodás a mai világ botrányai miatt… Keresnünk nem kell a keresztet, mert magától jön elénk, talán épp akkor, amikor a legkevésbé sem vártuk, abban a formában, ahogyan soha sem gondoltuk volna.
Jézus arra hív, hogy „vegyük fel” a keresztet, ne csak elviseljük, belenyugodjunk, és elkerülhetetlen rossznak tekintsük. Ne hagyjuk, hogy ránk zuhanjon és agyonnyomjon bennünket, de ne is tűrjük szenvtelen és közömbös nyugalommal. Jézus ugyanis a sajátjával együtt vállára vette minden keresztünket.

Igino Giordani ezt Cirenei Simon szerepéhez hasonlítja, csak épp megfordítva. Ő vállára vette Jézus keresztjét: „kevésbé nehéz a keresztünk, írja, ha Jézus áll mellettünk, Cirenei Simonként”. És még kevésbé terhes – folytatja –, ha együtt visszük: „Ha egy teremtmény egyedül viszi, akkor agyonnyomja a kereszt, de ha együtt visszük Jézussal közöttünk, avagy Jézusra úgy tekintünk, mint aki olyan, mint a Cirenei, akkor könnyűvé válik: édes igává. Ha egymással össze vagyunk kötve, mint a hegymászók, akkor a nehéz út ünnep lesz, és még följebb is jutunk.”
Így követhetjük Jézust és így válhatunk igazi tanítványává. Így a kereszt, ahogy Krisztus számára, úgy számunkra is „Isten ereje” lesz (1Kor 1,18), a feltámadás útja. Minden gyengeségünkben erőt találunk, minden sötétségben fényt, minden halálban életet, mert benne Jézussal találkozunk.

Fabio Ciardi

 

AZ EMBERFIA SZENVEDÉSE 5.

AZ EMBERFIA SZENVEDÉSE
Agónia IV.  

„Ne legyen nyugtalan a szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek!” (Jn 14,1)
Jézus tudja, hogy apostolai nem értik mi történik körülöttük. Jézus egész nyilvános működése alatt hangoztatta, hogy nem magától jött a földre, hanem az Atya Isten küldte, hogy váltsa meg a világot, az összes ember nevében fizesse meg a világtörténelem múltjában élt emberek bűneiért járó büntetéseket. Nemcsak a már megtörtént sértésekért kellett fizetnie az összegyűlt emberi bűn-adósságot, hanem az akkori jelenért, sőt a világ végéig tartó emberi nagy és kis bűnökért is. Az apostolok ismerték az Ószövetség egyéni és közösségi bűneinek egy részét (ősbűn, vízözön, Bábel, Szodoma és Gomorra, Kánaán hét népe, Izrael és Júda pusztulása). Hallottak Jézustól a szívtelen gazdaggal kapcsolatosan a pokol borzalmairól. Hallottak arról is, hogy aki bűnbánatot tartott ebben az időszakban, annak előre beszámította Isten a Megváltó szenvedéseit, és hogy a feltámadása után vele együtt mennek a mennyországba.„Higgyetek az Istenben!” Higgyetek bennem is!” Jézus az Atya ígérete szerint jött el. Fölkészült a szenvedésre és a halálra. Elmondta az erre vonatkozó három próféciáját, bár nem igazán hittek ezekben, de Jézus kéri újra: Bennem is higgyetek. Higgyétek, hogy most én nem tűnök el a világtörténelemből, nem hagylak benneteket cserben. „Atyám házában sok hely van, ha nem így volna, megmondtam volna nektek. Azért megyek el, hogy helyet készítsek nektek. Ha aztán elmegyek, és helyet készítek nektek, újra eljövök, és magammal viszlek benneteket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. Hisz ismeritek oda az utat, ahová megyek”. (2-4) A hallgatók számára itt a hit feltételei nem elég tiszták, ketten is jelentkeznek kérdéssel: „Uram, nem tudjuk, hová mégy, hát hogyan ismerhetnénk az utat? kérdezte Tamás. Én vagyok az út, az igazság és az élet, válaszolta Jézus. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam. Ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek, de mostantól fogva ismeritek és látjátok”. (5-7) „Erre Fülöp kérte: Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, s az elég lesz nekünk. Már oly régóta veletek vagyok, felelte Jézus, és nem ismersz, Fülöp? Aki engem látott, az Atyát is látta. Hogy mondhatod hát: Mutasd meg nekünk az Atyát? Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, s az Atya énbennem? A szavakat, amelyeket hozzátok intézek, nem magamtól mondom, s a tetteket is az Atya viszi végbe, aki bennem van.  Higgyétek, hogy én az Atyában vagyok s az Atya bennem. Ha másképpen nem, legalább a tetteimért higgyétek”. (8-11)Ezek után Jézus megígéri tanítványainak a Szentlelket: „Ha szerettek, tartsátok meg parancsaimat, én meg majd kérem az Atyát, és más vigasztalót a nektek: az Igazság Lelkét, aki örökké veletek marad.  A világ nem kaphatja meg, mert nem látja, és nem ismeri. De ti ismeritek, mert bennetek van, és bennetek marad”. (15-18) „A Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít benneteket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek”. (26)Még egy igen fontos közlése van akkor hozzánk: „Én vagyok az igazi szőlőtő, s Atyám szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz gyümölcsöt, lemetsz rólam, azt pedig, amely terem, megtisztítja, hogy még többet teremjen. Ti már tiszták vagytok tanítás által, amelyet hirdettem nektek. Maradjatok hát bennem, s akkor én is bennetek maradok. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket, s arra rendeltelek, hogy menjetek, teremjetek gyümölcsöt, maradandó gyümölcsöt”. (15,1-4. 16) Ez a maradandó gyümölcs az önzetlen szeretetszolgálat. „Ezt a parancsot adom nektek: szeressétek egymást!” (17)

Nagyböjti kalendárium 12.

Nagyböjti kalendárium – március 1., nagyböjt 2. vasárnapja

Az idei nagyböjtben a megszentelt élet évéhez kapcsolódva korábbi századokban élt és köztünk élő, ismert és kevésbé ismert szerzetesek gondolatait idézzük napról napra. Készüljünk együtt Jézus feltámadásának ünnepére!

„Amikor […] sűrűn egymás után három alkalommal találtam magam váratlanul a kórházban, megéltem tehetetlenségemet, kiszolgáltatottságomat. Nagyfokú mezítelenséget, külsőleg, belsőleg is. Intenzíven megéltem, hogy keresztülhúzták számításomat, semmi sem úgy alakult, ahogy elterveztem. Kézzelfoghatóan megtapasztaltam, hogy nem rendelkezem az életem fölött, nem tudhatom, a következő óra milyen meglepetést tartogat. Ez a sorozatos élmény azt eredményezte, hogy már képtelen voltam tervezni. A jövő messzinek, kiszámíthatatlannak tűnt. […] A múlt is eltávolodott. Maradt a jelen pillanat. Tulajdonképpen nagy kegyelem: a jelenben élni. Valóban nem maradt másom.” (Urunk Színeváltozásáról nevezett Kinga OCD)

Istenünk, te megparancsoltad nekünk, hogy hallgassunk szeretett Fiadra. Táplálj minket szent igéddel, hogy megtisztult lélekkel, örvendezve szemléljük majd dicsőségedet. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Nagyböjt 2. vasárnapja

Nagyböjt 2. vasárnapja

„Ha Isten velünk, ki ellenünk?”

Az apostolt az örök üdvösség foglalkoztatja, nem a földi világ. Emberi gyengeségeink, vissza-visszatérő bűneink azt sugallják, hogy szinte lehetetlen üdvözülnünk. Isten azonban segít rajtunk, hiszen Atyánk nekünk, az Atya pedig megértő és megbocsátó. „Isten fiai vagyunk, Isten örököse, Krisztusnak pedig társörökösei”(8,17) Isten Lelkét kaptuk állandó segítőnek a küzdelemben. Arra tanít, ösztönöz, hogy úgy szólítsuk Istent: „Abba, Atyánk”(15)„Isten tulajdon Fiát sem kímélte, hanem odaadta értünk, mindnyájunkért”(32) Ezek után „ki lenne vádlója Isten választottainak? Isten, aki a megigazulást adja: ki lenne hát az, aki kárhoztat? Talán Jézus Krisztus, aki meghalt, mi több, föl is támadt. Isten jobbján van, és közbenjár értünk.”(33-34) De az örök üdvösség mellett aggaszt minket a földi baj, balsors, emberi gonoszság: „Ha Isten velünk, ki ellenünk?”(31) Van példája bőven az Ószövetségből is. A zsidókat évtizedekig szorongatták a filiszteusok. Isten angyalt küldött egy gyermektelen házaspárhoz, hogy az asszony ne igyék alkoholos italt, mert fiút fog szülni, és az nazír lesz.(haja nyíratlan, alkoholt nem ihat) így is tesznek. Felnő Sámson, egyedül elintéz ezer filiszteust.„Kezdi megszabadítani Izraelt” (Bír 15,15) Megszállta az Úr lelke. Dávid még katona sem volt, amikor megvívott a filiszteus Góliáttal. Mert az Úr nevében, hittel harcolt ellene. (1Sám 17,45) Országépítő Szent István királynak is ez adott erőt külső és belső ellenségeivel szemben. „Ha Isten velünk, ki ellenünk?”Laczfi nádor Nagy Lajos parancsára Moldvában harcol a tatár sereg ellen. Nehezen bír velük, felfohászkodik hát: „Uramisten és Szent László!” És az Úr elküldi Lászlót, aki hatalmas pallosával felaprítja a tatár erejét. Volt hite őseinknek, volt hite Arany Jánosnak és még nagyon sok magyarnak. Van hitünk nekünk is? Ha igen, végre mutassuk meg.