Német László nagybecskereki megyéspüspök húsvéti üzenete

Legyen életünk központi feladata a szeretet gyakorlása az irgalmasság tetteivel! – ezzel a címmel jelent meg Német Lászlónak, a vajdasági Nagybecskereki Egyházmegye főpásztorának húsvéti üzenete, amelyet az egyházmegye honlapja tett közzé.

Nem múlik el nap, hogy a hírekben ne halljunk borzalmas eseményekről: az úgynevezett Iszlám Állam kegyetlenségéről, a keresztények üldözéséről, templomok felrobbantásáról, mecsetekben elkövetett öngyilkos robbantásokról, amelyek százával ölnek meg imádkozó embereket, az Ukrajnában zajló harcokról. A felsorolást tovább folytathatnám, a lista sokkal hosszabb is lehetne.

Önkéntelenül is felmerül az emberben a kérdés: mi történik a mai világban? A gonosz ennyire megerősödött, hogy szinte már meg sem lehet fékezni? Hova fog vezetni ez a sokszor teljesen érthetetlen erőszak? Hogyan lehetne megállítani ezt a folyamatot?

Nehéz ezekre a kérdésekre kielégítő válaszokat adni. Szinte lehetetlen.

Nekünk, keresztényeknek, más feladataink vannak, mint hogy csak válaszokat keressünk. Nekünk cselekednünk kell. Hivatásunk az, hogy megpróbáljunk olyan világot építeni, amely emberibb, közelebb visz minket embertársainkhoz és Istenhez.

Ebben a tevékenységünkben egy jobb világért biztosan nagy segítségünkre van az irgalmasság gyakorlása. Ezt érezhette Ferenc pápa is, amikor nemrég meghirdette az isteni irgalmasság rendkívüli szent évét:

„Kedves testvéreim, gyakran elgondolkodtam azon, az egyház hogyan lenne képes nyilvánvalóbbá tenni a küldetését, az irgalmasságról való tanúságtételt. Olyan út ez, amely a lelki megtéréssel kezdődik; és be kell járnunk ezt az utat. Ezért úgy döntöttem, hogy rendkívüli szent évet hirdetek meg, amelynek középpontjában Isten irgalmassága áll. Ez az irgalmasság szent éve lesz.”

Nápolyban pedig, ahol szerzetesekkel találkozott, a következő szavakkal bátorította őket: „Ne feledkezzünk meg az irgalmasság lelki és testi cselekedeteiről! Ilyen dolog például a keresztvetés! Az irgalmasság jele, az idősek még tudják ezt. Hány megkeresztelt gyermek nem tud ma keresztet vetni! Az irgalmasság cselekedete az, hogy megtanítom nekik. Ilyen tett, hogy meglátogatom a szomszédban az idős beteget... Az irgalmasság cselekedetei közé tartozik az imádság lelkülete is.”

Az Isteni Irgalmasság legnagyobb tanúságtétele pont az, amit most, ezekben a napokban ünnepelünk: Jézus vállalta a kereszthalált, értünk, bűnösökért meghalt, de harmadnap feltámadt. A feltámadás az isteni irgalmasság megkoronázása, mert a keresztség által mi is részeseivé váltunk.

Ezért van az imának, az irgalmasságnak ereje. Ez a mi „fegyverünk” a világ jobbá tételében, egy emberibb közösség felépítésében.

A szeretet évében, amelyet most egyházmegyénk ünnepel, legyen életünk központi feladata a szeretet gyakorlása az irgalmasság tetteivel.

Jézus feltámadt! Örüljünk és örvendezzünk, alleluja!

Áldott, kegyelmekben gazdag húsvéti ünnepeket kívánok mindenkinek!

Német László SVD

Szerda húsvét nyolcadában

Szerda húsvét nyolcadában
ApCsel 3, 1-10; Lk 24, 13-35

„Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és azt is, hogy hogyan ismerték föl őt a kenyértöréskor”
Fiatal pap koromban a csak Szent Lukács evangéliumában található történetet az emmauszi tanítványok és a feltámadt Jézus találkozásáról minden évben húsvéthétfőn olvastuk fel a szentmisékben. Később a húsvétvasárnapi esti misék evangéliuma lett. Püspökeink ezért húsvéthétfőn emmauszi zarándoklatot tartottak valamelyik megyéspüspök rezidenciájára. Rádöbbentek, hogy nem elegendő a püspökkari konferenciákon látni egymást és tárgyalni, dönteni fontos kérdésekről. Kell néha testvérként ellátogatni az ország püspöki városaiba, látni és élvezni a szép magyar tájak tavaszi zöldülését, virágpompáját, és megnézni, püspöktestvérük hol lakik, milyen örömei és keservei lehetnek püspöki szolgálatában. S nem utolsó sorban: emberileg és kollégiálisan is közelebb kerülni egymáshoz. A nagy magyar katolikus közösség vezetői is legyenek egy kedves család örvendező tagjai. A két elkeseredett, nagypéntek óta hitevesztett kisebb tanítvány húsvétvasárnap délig együtt maradt a tizenegy apostollal. Akkor úgy döntöttek, hogy elhagyják a közösséget. Eddig Jézus személye kötötte őket egybe. Nagypéntek óta úgy érezték, minden elveszett. A Mester meghalt, reményeik eltüntek. Vissza kell térni a szülői házba, folytatni a régi életet. Pedig milyen csodálatos vacsora volt nagycsütörtök este! Jézus bejelentette, hogy vége az Ószövetségnek, Ő, pedig megalapítja az újat a saját vérében. Amikor felemelte a kenyeret vacsora elején, és elmondta felette: „Ez az én testem, mely értetek adatik. Ezt tegyétek az én emlékezetemre!” (Lk 22, 19) Rögtön eszünkbe jutott kafarnaumi program beszéde arról a nagy kenyérajándékról, amelyet az egész világnak ígért. Jobb lesz, mint őseink reggelente hulló mannája volt negyven éven át a pusztában, mert ez a csodálatos kenyér az ő teste lesz. Aki hittel eszik belőle, az a mennyországba is eljut majd. Az első hír ott Kafarnaumban kicsit megijesztette a hallgatóságot: emberhúst enni? Itt most a vacsoránál milyen zseniálisan egyszerűnek tűnt minden. És a vacsora végén fogta a harmadik kelyhet, és azt mondta: „Ez a kehely az újszövetség az én véremben, amely értetek kiontatik”.(20) És amint megettük a kenyér színében az Ő Testét, és megittuk a bor színében az Ő vérét, akkor már nemcsak köztünk volt, de bennünk is. A mozdulata, arca ragyogása mintha bennünk élt volna már. Csak az a kereszten függő csupa seb jézusi test, az maradt volna ki a történetből. Ekkor Jézus, aki közben melléjük csatlakozott, magyarázta, mi miért történt. Az a vacsora és a kereszten függés összetartozott. Együtt érvényes. Kivéve azt a tényt, hogy a kereszthalál csak egyszer lett valóság, a kenyér és a bor átváltoztatása, pedig veletek marad a világ végéig. Aztán hazaértek Emmauszba. Behívták a vándortársat pihenni, vacsorázni. És láss csodát: Kezébe veszi a kenyeret, az arca átszellemül, és nyújtja nekik: Vegyétek és egyétek, mert ez az én testem. Aztán amint átveszik, a látható Jézus eltűnik. De ott marad a láthatatlan. Ugranak és futnak vissza Jeruzsálemig. Berobbannak az utolsóvacsora termébe: Jézus él, és megmutatta újra, hogy a kenyér és a bor színe alatt örökké élni fog. És élteti híveit! Az örök emmauszt járó magyar testvéreinket hívjuk meg egy ilyen templomi találkozásra: Jézussal és egymással együtt lenni milyen jó!

BOLDOG PALLOTTA MÁRIA ASSUNTA

BOLDOG PALLOTTA MÁRIA ASSUNTA

 ferences Mária missziós nővér

 (1878-1905)

 
Marchia tartomány (Olaszarszág) Force helységében született vallásos földműves szülőktől. Öt gyermek közül ő volt a legidősebb. Mindössze két iskolai osztályt végzett. Munkája mellett naponta látogatta a templomot. 20 éves korában belépett a Ferences Mária Missziós nővérek római kolostorába. Grottaferrátában végezte az újoncévet, 1900. dec. 8-án tett fogadalmat. A családi ház vallásos légköréből hozta magával a gyermeki ártatlanságot, a munkaszeretetet és kedvességet; a szerzetben magáévá tette a hősies szellemet, hogy életét áldozatul ajánlja Istennek. Nagy hatással volt rá az alapító anya, Szenvedésről nev. Mária anya példája. Imádságos lélekkel végezte a rá osztott munkákat: a mezőn, konyhán vagy a kolostorban. 1904- ben jelentkezett, hogy misszióba megy. Ápr. közepén érkezett meg Tong-eulkeu- ba, ahol a nővérek árvaházat tartottak fönn. Elöljárója tanúsítja, hogy az életszentség magas fokára jutott, de közben kétségek, aggályok szorongatták, végigment a „lélek sötét éjszakáján.” Egy év múlva tífuszjárvány lépett fel a környéken, mely a kínaiak és európaiak közül sokakat elragadott. Assunta is megbetegedett, s kész volt életét áldozatul hozni Istenért. Példás módon vette fel az utolsó szentségeket s novéreitől körülvéve ápr. 7-én fejezte be életét. Halálakor és utána három napig sokan rendkívül kellemes illatot éreztek ravatala körül, a vidék kínai lakossága tömegével zarándokolt sírjához. Csodás gyógyulások (foleg gyermekek körében) és megtérések történtek Kínában, Európában egyaránt. 1913-ban felnyitották sírját, ekkor testét épségben találták. Újra eltemették Tayuanfu-ban, a 7 vértanú ferences missziós nővér mellé. Miután Isten a csodák által bizonyságot tett életszentségérol, XII. Piusz 1954-ben avatta boldoggá.
Részlet Assunta nővér „Vérszerződéséből”, melyet örök fogadalma után tett (Berchmans Szt. János nyomán):
„Isten kegyelmével, a Bold. Szűz közbenjárásával... ígérem: Azért jöttem a kolostorba, hogy szentté legyek. Mi hasznát veszem, ha soká élek és nem érem el a célt? Az egész világegyetem árán sem szabad a legkisebb lelki hasznot sem feláldoznom... Mindent Isten iránti szeretetből fogok cselekedni... és e szerződést véremmel szeretném aláírni.”

Imádság:

Istenünk, te Boldog Assunta nővért a kötelességteljesítésben példaképpé tetted s arra indítottad, hogy a kínai misszióban életét áldozza érted. Add, hogy az örök élet felé vezető utunkon botladozás nélkül járjunk. Krisztus, a mi Urunk által.

Miért magyarázom az Apostolok Cselekedetei újszövetségi könyvet?

Miért magyarázom az Apostolok Cselekedetei újszövetségi könyvet?
"Credo, Domine, adauge nobis fidem”

 
Szentséges Atyánk, XVI. Benedek pápa amikor meghirdette a Hit Évét, nemcsak a papság részére jelölte meg feladatul az evangelizációt, az örömhír továbbadását. Szent Jeromos az első igazán nagy biblikus a Szentírás ismerője és magyarázója, komoly gondolatok közlője egyszer így nyilatkozott: „Ignorátio Scripturarum ignortio Jesu Christi est” Aki nem ismeri a Szentírást, nem ismeri Jézus Krisztust. Jézus az apostoloknak mennybemenetele perceiben ezt a parancsot adta:
„Menjetek el az egész világra és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki pedig nem hisz, az elkárhozik” (Mk 16,15-16) Miért éppen Jézusnak parancsaként foglalkozunk Isten örömhírével? Hiszen sok millió szentírásolvasó ki sem ejti Jézus nevét. Mert Ő az Atya küldötte: „Nekem adatott minden hatalom a mennyben és a földön. Menjetek tehát, és tegyetek tanítvánnyá minden népet. Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében, és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek! És íme, én veletek vagyok minden nap a világ végéig!” (Mt 28,18) Jézus parancsa: „Vizsgáljátok az Írásokat (az Ószövetséget), hiszen azt gondoljátok, hogy azokban van örök élet számotokra. Éppen azok tesznek tanúságot rólam, ti azonban nem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen” (Jn 5,39-40) „Be kell teljesednie a mondásnak, amely meg van írva a törvényükben: Ok nélkül gyűlöltek engem” (Zsolt 35,19)

Urbán Erik OFM körlevele a szerzeteseknek

Urbán Erik OFM, a csíksomlyói kegytemplom templomigazgatója és a megszentelt élet intézményeiért felelős érseki helynök április 2-án, nagycsütörtökön kelt levelét a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség honlapja alapján tesszük közzé.

Kedves Nővérek és Testvérek!

Az Úr adjon békességet!

Nagyböjt ötödik vasárnapján a szentmise első könyörgésében azt kértük mennyei Atyánktól, hogy életünket az a fáradhatatlan szeretet vezesse, amellyel a szegény és alázatos Krisztus szeretett bennünket, és életét adta értünk. Ő, aki a megszentelt élet középpontja, akinek arcát szemlélve elszántan újra és újra rá kell lépnünk a megtérés és a megújulás útjára. Ez újraindulást jelent a Feltámadottól és a Feltámadottal, aki csatlakozik hozzánk, és Lelkével ajándékoz meg bennünket. Lélekkel telten tudunk Szentatyánk, Ferenc pápa felhívására válaszolni, amellyel hozzánk a megszentelt élet évében fordult: „Ébresszétek fel a világot, világosítsátok meg prófétai és árral szemben haladó tanúságtételetekkel!” Ebben nyújtott segítséget számunkra főegyházmegyénk főpásztora, Jakubinyi György, amikor főegyházmegyénk zsinati dokumentumának a Szerzetesi közösségek főegyházmegyénkben című fejezet rendelkezései alapján a megszentelt élet intézményeiért felelős érseki helynököt nevezett ki főegyházmegyénkbe. Előrelépés és nyitás ez a főegyházmegye részéről a területén működő szerzetesrendek felé, „akiknek úttörő szerepünk lehet főegyházmegyénkben”.

Kedves nővérek és testvérek! Imáitokat kérve, az együttműködés szándékával fordulok felétek, hogy még szorosabb összefogással meg tudjunk erősödni hivatásunkban, életünkkel és tetteinkkel Krisztust tudjuk adni a világnak! Keressük közösen azokat a találkozási pontokat, amelyek a párbeszéd útján indítanak el bennünket, hogy hivatásunk valóságát jobban meg tudjuk élni, és még láthatóbbá tudjuk tenni főegyházmegyénkben minden jóakaratú ember számára!

A feltámadt Üdvözítő tegyen képessé bennünket, és adjon kellő erőt, hogy a remény emberei legyünk! Fontoljuk meg Szent II. János Pál pápa szavait, mert belőlük bátorságot és bizakodást meríthetünk, amire mindnyájunknak szüksége van ahhoz, hogy szembenézzünk a feladattal, amely felülmúlni látszik erőinket: „Új évszázad, új évezred nyílik meg Krisztus fényében. Nem mindenki látja azonban ezt a fényt. A miénk az a csodálatos (…) feladat, hogy visszatükrözzük. (…) Beleremegünk ebbe a küldetésbe, ha gyöngeségünkre tekintünk, amely gyakran szürkévé és színtelenné tesz minket. Ez a küldetés azonban lehetségessé válik, ha beleállva Krisztus fénysugarába megnyílunk a kegyelem előtt, mely új emberré alakít bennünket.” (Novo millennio ineunte, 54.) Ez az a remény, amelyet szóval és példával hordoznunk kell, amerre járunk, amelyet nekünk, megszentelt életet élőknek hirdetnünk kell „mindannyiunk és az egész Anyaszentegyház javára”.

Szívből kívánom, hogy húsvét szent ünnepének kegyelmeit őrizzük meg életünk minden napján!

Testvéri szeretettel és imával:

Urbán Erik OFM

 

Kedd húsvét nyolcadában

Kedd húsvét nyolcadában 
ApCsel 2, 36-41; Jn 20, 11-18
Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez”

Mária Magdolna a hálás szeretet csodálatos képviselője nem találta Jézust húsvét hajnalán a sírjában. Azaz e sem nézett a sírba, mert amint meglátta, hogy a nagy kő el van mozdítva a sírbolttól, azonnal tudta, hogy Jézus teste már nincs ott. Hírül adta ezt Péternek és Jánosnak, akik azonnal oda futottak, körülnéztek, majd visszamentek szállásukra. Mária Magdolna lassabban közlekedett, mint a két apostol. Másodízben már behajolt a sírboltba, és sűrű könnyhullatásán át észrevette, hogy két angyal ül a holttest helyén, ahol Jézus feje, illetőleg lába volt. Beszélgetést kezdeményeztek Máriával. Nyilván tudták, hogy Jézust keresi. Tudatosítani akarták benne cselekvésének célját, illetőleg az előrehaladás mikéntjét. A tehetetlen sírás nem vezet eredményre. Mária ezt felfoghatta, azért fordult hátra, hátha ott nyílik a megoldás. Talán valami kis zörejt is hallott, és látott odalépni a közelébe egy férfit. Mivel eszébe sem jutott Jézus többszöri előrejelzése, hogy szenvednie kell, keresztre fogják feszíteni, de harmadnapra feltámad. A nagypénteki csalódás, hite elvesztése, ezt a lehetőséget teljesen kizárta. Egyre csak azon töprengett, hogy ebben az idegeneknek, a telek tulajdonosainak készített sírboltban Jézus teste a család jövő temetkezéseit zavarta volna, ezért elvitték egy másik sírba. Ő viszont elvinné, és senkinek nem jelentene többé gondot. Ezért a telek kertészét sejtve a férfiban, ilyen irányú választ adott az idegen kérdésére: „Asszony, miért sírsz? Ő azt felelte neki: Elvitték az én Uramat, és nem tudom, hová tették. Ahogy ezt kimondta, hátra fordult, és látta Jézust, hogy ott áll, de nem tudta, hogy Jézus az… Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nekem, hová tetted, és én elviszem!” Ekkor Jézus megszólította őt: Mária! Erre ő megfordult: és héberül így szólt: Rabbóni! Ami azt jelenti: Mester. Jézus azonban így szólt: Ne tarts fel engem, mert még nem mentem föl az Atyához, hanem menj el a testvéreimhez, és mondd meg nekik: Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez”. (15-17) Az üzenet csodálatosan mély értelmű. Fölmegyek: vissza a végtelen messzire lévő mennyországba, ahonnan eljöttem megváltani a világot. Ti itt testvéreim lettetek, mert ugyanazt az embertestet vettem föl, mint a tietek. Ezen kívül az Atya titeket is gyermekeinek fogadott a megváltás érdeméből, tehát testvérek vagyunk így is. Az én Atyámhoz megyek, aki nekem öröktől fogva Atyám, hiszen isteni módon születek tőle, az örökkévalóságtól fogva. Én tehát az Atya természete szerint vagyok Fia, ti, pedig a gyermekké fogadás szerint. De ez is igazán gyermekké fogadás, teljes jogcím. Az én Istenem, tőle kapom az istenséget ajándékba, neki adom vissza újra meg újra, hogy igazán mindkettőnkké legyen. Nektek is Istenetek Ő, hiszen Ő teremtett benneteket, Ő az életetek fenntartója, gondviselője, Ő hívott meg benneteket, hogy országában helyet adjon nektek. Ezt a helyet én szereztem vissza nektek kereszthalálommal. Ti csak rangot kaptok a keresztség révén a megszentelő kegyelemmel. Megköszönjük Urunk Jézusnak ezeket a nagy kegyelmeket, és kérjük, hogy Istennek a gyermekeiként óvjon minket közös ellenségünktől, a sátántól és adja vissza nekünk földi hazánkat most, és örök hazánkat majd a földi életünk befejeztével!

FRIGIAI SZENT EUTICHES

Szent Eutiches érsek

Szentünk Frigiából származott. 12 éves korában szülei Konstantinápolyba küldték magasabb tanulmányokra. Társai közül kitűnt a tudományokban való haladásban, de gondolt a magasból származó bölcsességre is. Szándékában volt a szerzetesi életbe lépés is. Először megkeresztelkedett, aztán végigjárva az előirt, egyházi fokozatokat, áldozópappá szentelték. Az amasziai kolostorok egyikében felvette a szerzetesi rendet is. A kolostor főnökévé is választották. Részt vett az V. egyetemes zsinaton 553-ban Konstantinápolyban. A megbetegedett sinasziai metropolita helyett ő elnökölt. Amikor az idős Méruász konstantinápolyi pátriárka érezte halálát, őt ajánlotta utódául. Életének 40-ik évében valóban megválasztották, Eutiches jól kormányozta lelki nyáját és erős védelmezője és oszlopa volt az igazhitű tanításnak a tévtanítók ellen. Néhány év múlva, Jusztinián császár, elvakítva a dokéta tévtanítás követőitől, a pátriárka ellen fordult, új pátriárkát választatott helyette, őt pedig számkivetésbe küldte. Egy kolostorban 13 évet töltött el így, élete szigorú aszketikus volt. Istentől a gyógyítás és jövőbelátás adományait kapta meg. Jusztinián császár halála után, Jusztin császár uralkodása alatt visszatérhetett lelki nyájához. Még 5 éven át kormányozta híveit, és 582-ben fejezte be szent életét.