Dr. Udvardy György püspök

Dr. Udvardy György püspök
Pécsi Egyházmegye

2015. április 21., kedd

Apostolok Cselekedetei 16.



Apostolok Cselekedetei
 
3, 1 „Péter és János, pedig felmentek a templomba a kilenc órai imádság idején ”Ez a két főapostol együtt maradt Jeruzsálemben és közösen folytatták küldetésüket. Most is együtt indultak a zsidó templomba imádkozni. Ekkor keresztény templomok még nem voltak. Jézus is sokszor ment föl a templomba imádkozni, amikor Jeruzsálembe tartózkodott. Igaz, akkor még az Atya háza volt. Jézus tizenkét évesen édesanyjának ezt hangsúlyozza: ”Miért kerestek engem? Nem tudtátok, hogy nekem az én Atyám dolgaiban kell lennem?”(Lk 2, 49) Akár úgy értette az Úr, hogy a templom az Atya dolga,háza,birtoka,amit neki meg kell látogatnia, birtokba kell vennie, hiszen tizenkét évesen a törvény szerint is templomba kell járnia, akár úgy gondolta, hogy a templomi tennivalók:áldozat,ima,tanítás most már az Ő gondja kell hogy legyen,lássa,ellenőrizze,tevőlegesen vegyen részt benne. Az apostolok nem mentek az áldozatbemutatás közelébe. Az úgynevezett Salamon tornácon gyülekeztek. Közösen imádkoztak, és hirdették az evangéliumot kilenc óra náluk a nappal kilencedik órája, a mi számításunk szerint délután három óra.
3,2”Ekkor egy férfit vittek arra, aki születésétől fogva béna volt. Naponta odatették a templomnak úgynevezett Ékes kapujához, hogy a templomba jövőktől alamizsnát kérjen. Férfi, tehát felnőtt volt .Béna mindkét lábára. Bénasága miatt kenyérkereső munkát vállalni tudott. Azért vitték a templomba koldulni ,hogy ne legyen teljesen szülei terhére. A hívő zsidók ismerték isten tanítását ,hogy a bűnök bocsánatának egyik feltétele az alamizsna osztás. A templomba bűnbánatra érkezők Isten kegyelmének áradását akarták adakozásukkal biztosítani.
3,3 ”Amikor Pétert és Jánost meglátta, amint a templomba készültek bemenni, könyörgött, hogy alamizsnát kapjon. ”A koldusnak a legkisebb adomány is fontos, hiszen egy darab kenyeret jelent. Az is lehet, hogy ismeretlenek voltak számára, magára akarta vonni figyelmüket, hogy egy súlyosan hátrányos helyzetű ember vár irgalomra. Ezért könyörög, kér, és nem követelődzik.
3, 4 „Péter Jánossal együtt reátekintett és azt mondta: Nézz ránk! Észrevették a földön ülő embert. A Szentlélek indíthatta az apostolokat a következő különleges adományra, amely a béna koldusnak váratlan fordulatot jelent majd az életében, sok egészséges embernek pedig üdvösséget, hiszen a bekövetkező csoda láttán sokan térnek majd Jézus Krisztus hitére. Erre valóban fel kell hívni a figyelmet, hitet bizalmat kellett ébreszteni, hogy tudatosodjék benne, nem valami véletlennek köszönheti gyógyulását, hanem ennek a két embernek.
3, 5 „Erre rájuk nézett, remélve, hogy kap tőlük valamit. Igéretes eseménynek tűnt a szegény ember szemében az ismeretlenek figyelmének a felkeltése. Persze nem gondolt semmi magasabb rendű tényre, csupán arra, nem aprópénz lesz az ajándék, hanem valami nagyobb pénzdarab, amit érdemes felmutatni és megcsodáltatni.
3, 6 „Péter azonban így szólt Ezüstöm, aranyom nincs, de amim van, azt neked adom: a Názáreti Jézus nevében kelj föl és járj!” El lehet képzelni a beteg döbbenetét: nincs semmi pénze ennek az embernek? Akkor miért hivalkodik! Ha nincs pénze, akkor mije van, amit nekem tud, adna? Hall egy idegen nevet, amit talán soha nem ejtettek ki előtte: Názáreti Jézus Krisztus. Vagy mégis ismerős e név valahonnan? Netán a tavaszi nagy perből ismerős? Az ő ismeretlen nevében erőteljes parancs a béna lábnak: kelj föl és járj!



Húsvét 3 hete kedd



Húsvét 3 hete kedd
ApCsel 7, 51-8, 1a;Jn 6, 30-35
"Ti keménynyakúak, körülmetéletlen szívűek és fülüek!

István diakónust ellenfelei megpróbálták vitával legyőzni. Mivel mindenre okos választ adott, följelentették a Krisztus-tagadó zsidó főtanács előtt. Az előző elmélkedésben már foglalkoztunk ezzel a rosszindulatú kezdeményezéssel, hogy egyöntetű elhatározással oda is cipelték Istvánt. A főtanács előtt állva bátran beszélni kezdett. Mégsem ez lepte meg a tanács tagjait, hanem arra figyeltek fel, hogy ennek a fiatalembernek az arca olyan, mint egy angyalé. Isten fénye sugárzott róla.Figyelmesen hallgatták történelmi előadását. Talán még meg is tapsolták volna szívük szerint, olyan jártasságról tett tanúbizonyságot az ószövetségi szent történelem ismerete terén, hogy meg is érdemelte volna az elismerést. Amikor azonban befejezte ősei történetét, hirtelen hangot váltott. Neki, a fogolynak, a főtanács tekintélyes idős tagjaihoz képest gyerekembernek, kérlelhetetlen számon kérő bíróként metszett a hangja: „Ti keménynyakúak, körülmetéletlen szívűek és fülüek! Ti mindenkor ellenálltatok a Szentléleknek; amint atyáitok, úgy ti is. Igen, megölték őket, akik annak az Igaznak eljöveteléről jövendöltek, akinek ti most árulói és gyilkosai lettetek, ti, akik angyalok szolgálatával kaptátok a törvényt, de meg nem tartottátok!” (51-53) Amit mondott, színigazság volt, hiszen maga Jézus is vádolta ezekkel a vezető zsidókat. (vö. Mt 23, 37-39) a főtanács azonban nagyon felháborodott eme igazmondáson, mert a lelkiismeretük is vádolta őket, nemcsak István.„Amikor ezeket hallották, megdühödtek szívükben, és fogukat csikorgatták ellene” (ApCsel 7, 54) Megjelenhetett lelki szemük előtt „annak az Igaznak” arca, aki ugyanott állt évekkel korábban, mint mostani tanúságtevője. Az igazságot ugyanis nehéz lenyelni, nem marad más, mint a dühödt fogcsikorgatás és tehetetlen vicsorítás. István nem is számíthatott másra. De a tanácsnak még egy iszonyú élménnyel szembe kellett néznie: István „Szentlélekkel telve föltekintett az égre, látta Isten dicsőségét, és Jézust Isten jobbja felől állni. Megszólalt: Íme, nyitva látom az egeket, és az Emberfiát állni Isten jobbja felől”. (55-56) Ha István arcán a beszéde elején angyali fényt láttak ragyogni, most milyen tündöklést bámulhattak meg a tanácstagok ezen a mennyei látomástól elváltozott ifjú ábrázaton? Hiszen a mennyei angyalok is vágyva-vágynak rápillantani (1Pét 1, 12) István, pedig most látja először Jézust. Most, amikor egész lényével tanúsítja az Urat elítélő közösség elszánt csapata előtt állva, Jézushoz hasonlóan halálos ítéletre várva: Jézus nemcsak feltámadt, de valóban Atyja trónján ül és uralkodik. Ezt a fenséges élményt nem tűrik el Jézus egykori és Jézus ifjú tanúságtevőjének leendő gyilkosai. „Erre ők fennhangon kiáltva befogták fülüket, és egy akarattal rárohantak. Azután kihurcolták őt a városon kívülre, és megkövezték. A tanúk, pedig letették ruháikat egy ifjú lábához, akit Saulnak hívtak. Megkövezték Istvánt, aki így könyörgött: Úr Jézus, vedd magadhoz lelkemet!” (ApCsel 7, 57-59) Ezt a szörnyű szenvedést nyilván megkönnyítette a tudat, hogy lelke hamarosan Ura imént látott trónja elé érkezik. Halála Jézuséhoz hasonlóan a teljes megbocsátás érdemével zárult: „Uram, ne tulajdonítsd ezt nekik bűnül!” (60) Hős és szent ő: Jézus Krisztus első vértanúja. Korunk iszonyatosan torz alakjai között nekünk is így kellene élnünk és meghalnunk!


2015. április 20., hétfő

ASCOLI BOLDOG KONRÁD



ASCOLI Boldog KONRÁD
 (1234-1289)
 
A ferences szentek hazájában, Marche tartomány déli részén, Ascoliban született nemesi családból. Már gyermekkorában önmegtagadó életet élt. Benső barátságban volt Jeromos nevű iskolatársával, akiről tudta, hogy egykor a rendnek főnöke, majd pápa lesz, ezért tisztelete jeléül többször leborult előtte. Később mindketten Ascoliban beléptek a Ferenc-rendbe, Perugiában teológiai doktorok lettek. Rómában egy ideig teológiát tanítottak, utána elváltak útjaik. Konrád római tanárkodása és igehirdetése után Afrikába ment misszionáriusnak, Líbiában több ezer embert nyert meg a keresztény hitnek. Két halottat is feltámasztott. Amikor Rómába visszatért, Jeromos már rendfőnök volt. 1278-ban a pápa megbízásából Jeromosnak békeközvetítő szerepet kellett vállalnia a francia király és Alfonz, kasztíliai király között. Párizsi útjára maga mellé vette Konrádot is. Küldetésük eredményes volt, mire a pápa Jeromost bíborossá nevezte ki. Nemsokára letelt generálissága s prenestei* püspöksége kormányzására távozott. Konrád pedig még két évig Rómában hirdette az igét, majd Párizsban teológiát tanított, de közben prédikált, kórházakat látogatott. Önmegtagadó élete a remetékre emlékeztetett. Csupasz földön vagy padlón aludt pár órát, durva darócot viselt, mezítláb járt (még szandált se hordott), hetente négy napon kenyéren és vizen böjtölt. Krisztus szenvedéséről nemcsak elmélkedett, hanem abból részt is vállalt. Különös tisztelettel volt a Szentháromság iránt, annak nevében betegeket gyógyított, ördögöket űzött.
Amikor barátját, Jeromost pápává választották (IV. Miklós, 1288), az régi barátját hamarosan kinevezte bíborossá. Útban Róma felé Ascoliban súlyos betegség érte. A betegek szentségének felvétele után szent halállal szülővárosában halt meg, ott is temették el. A pápa díszes síremléket állíttatott tiszteletére, melyet 82 év múlva az újonnan épült Szent Ferenc templomba vittek át. A közbenjárására történt csodák és a folytonos tisztelet miatt VI. Piusz megerősítette ezt a tiszteletet, így tiszteljük őt a boldogok között. „Akkor az érteni tudók ragyogni fognak, mint a fénylő égbolt, s akik igazságra tanítottak sokakat, tündökölnek örökkön örökké, miként a csillagok.” (Dán 12, 3.)

Imádság:
Istenünk, te Boldog Konrádot Fiad szenvedése iránti mély áhítata jutalmául rendkívüli kegyelmekkel halmoztad el. Add meg nekünk, hogy mindennapi keresztünket készséggel hordozzuk, s elnyerjük az örök életet. A mi Urunk Jézus Krisztus által.


A magyar ferences Mária-tisztelet 1.



A magyar ferences Mária-tisztelet
Elmélkedés első rész

Tisztelni annyit jelent, mint elismerni valakinek a nagyságát, kiválóságát. „Atyádat és anyádat tiszteld!” – mondja a 4. parancsolat, vagyis ismerd el, hogy életed forrása, felnevelőd, és megfizethetetlen javakkal halmoztak el életed folyamán, ezért nekik tisztelet, elismerés jár a tisztelet forrása az Isten szava. Isten minden jó forrása, mindent tőle kapunk, tehát neki a legnagyobb fokú tisztelet jár. Ezt külön fogalomként kezeljük, úgy mondjuk, Istent imádjuk, vagyis elismerjük legfőbb Urunknak. Isten szava nyomán indulunk el a tisztelet egyéb vonatkozásaiban is. Az emberek ős-bűne után különösen figyelnünk kell erre a minősítő isteni útmutatásra, mert az ember a magánál nagyobbnak, okosabb lénynek elismert kísértőnek is tiszteletet adott, amikor elfogadta ajánlatát. Bizalmat szavazott neki annak ellenére, hogy tudta: nekem eddig semmi jót nem tett, csak berobbant az életembe, és azt súgja, hogy a jót ajándékozó Isten rossz akaróm, eldugja előlem féltett hatalmát, és ezért tilt az egyik fa gyümölcsének élvezetétől. Csúnyán ráfizetett az ember arra, hogy saját ötlete szerint osztogatta az ördögnek a tisztelet jelét, a bizalmat. Isten viszont megbocsátó szeretetével lehajolt esendő, gyermekeihez, és megmutatja nekik, a tiszteletnek igaz tárgyát: elküldöm majd nektek a Megváltót, aki egy édesanyától születik, széttiporja az ördög fejét és visszaadja nektek az örök életet. Őket tiszteljétek, mert a Megváltó és Édesanyja ettől az ígérettől kezdve egymástól elválaszthatatlan. Amikor pedig Gábor főangyal az idők beteljesülésekor elmondta Máriának Isten üzenetét: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled” (Lk 1,28), ezzel megadta az eligazítást: a kegyelemmel kitüntetett ószövetségi emberek, Mózes, a próféták, a papok tiszteletben részesültek, de mennyivel inkább kell tiszteletben részesülnie annak, aki Isten akaratából kegyelemmel teljes. Ha a női nemet, főként a szüzeket és édesanyákat, tiszteletben részesíti a férfivilág, akkor a legtisztább Szüzet és a legdrágább Édesanyát mindenek előtt és fölött tisztelnünk kell.


Apostolok Cselekedetei 14.



Apostolok Cselekedetei
 
2,42: „Ők pedig állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában , a kenyérszegés  közösségében és az imádságokban.” Az apostolok tanítása a megtérés és a keresztény élet alapja. Beteljesült Jézus ígérete: „Emlékezzetek a szóra, amit mondtam nektek: Nem nagyobb a szolga uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak; ha az én szavamat megtartották, a tiéteket is megtartják majd”. (Jn 15,20) Az apostolok rendszeresen tanítottak a templomban, illetőleg a templom Salamon-tornácában. Beljebb, ahol az ószövetségi áldozatokat tartották, nem mentek. Azok már nem értek semmit, hiszen ahol megtörtént a beteljesülés, ott teljesen felesleges minden, ami előkép, előkészítés volt. Az Újszövetség áldozata Jézus Krisztus keresztáldozata. Ezt kellett jelenvalóvá tenni oly módon, ahogyan Jézus cselekedte az utolsóvacsorán. Mivel a keresztényeknek nem voltak kultikus helyeik a legszentebb áldozat bemutatására, az átváltoztatást és a szentáldozást vacsora közben végezték ők is. Imádságaik rendszeresen a Szentlélek ihlette zsoltárok voltak,de mondtak más könyörgéseket is.
2,43: „Félelem fogott el mindenkit:számos csoda és jel történt az apostolok által”. Miért kellett félni, amikor rengeteg jót, csak Isten erejével művelhető csodát is tettek? Ingyen és mindenki javára gyakorolták hatalmukat. Félnivalója az ördögnek volt, mert legyőzte őt Jézus a kereszten.
2,44:  „A hívek mind összetartottak, és mindenük közös volt”. Most kölcsönös segítségnyújtásnak nevezhetnénk ezt a közösségi vonást. Jézus is ezt kívánta tőlük: a figyelmes szeretetet. Nem kellett kunyerálni, megalázkodni. Mindenki adta, amije volt. Ha másra nem futotta, biztató szava, kedves mosolya is sokat jelentett a rászorulónak. De a mindenük közös volt, annyit jelentett, hogy ha szükséges volt, anyagilag is számíthattak tehetősebb testvéreikre. Mai világunkban ilyen közösségeket alkotnak a szerzetesek. Nincs egyéni vagyonuk, fizetést nem kapnak, amit munkájukkal szereznek, a közösség javára fordítják. A közelmúlt próbálkozása ezt szerette volna megvalósítani istenhit nélkül. A földalatti mozgalom előbujt 1945-ben. Megszavazták, hogy a városban található egyházi birtokokat mind szétosztják. Az ottani ferencesekét is. De felállt egy szobafestő: a ferenceseket nem hagyom. Az intézetüket évek óta én festettem minden nyáron. Ott a legkisebb testvér is ugyanazt eszi, mint a házfőnök. Ők nagyobb kommunisták, mint mi.
2,45: „Birtokaikat és javaikat eladták, s az árát szétosztották, mindenkinek szükségéhez mérten” Ez óriási áldozat volt, hiszen a szántóföld állandó életforrást jelentett a családnak. A termésből is lehetett jótékonykodni. Az Ószövetség törvénye szerint a nemzetség vagyonát egyáltalán nem, a családét pedig véglegesen nem is lehetett eladni, csak a következő  jubileumi évig. Az ősegyház idején őszintén alkalmazkodtak Jézus tanításához: „Menj, add el mindenedet, amid van, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem”. (Lk 18,22) Az is közrejátszott, hogy nagyon rövididőn belül várták az Úr világvégi eljövetelét.
2,46: „Naponta egy szívvel-lélekkel ott voltak a templomban, házanként végezték a kenyérszegést, örvendezve és a szív tisztaságával vették magukhoz az eledelt”. A vers első részét már fentebb megvizsgáltuk. A másik részét viszont jó felidézni: örvendezve fogyasztani eledelünket annyit tesz, mint kincsnek tekinteni az ételt, nem ócsárolni, ha éppen nem ízlik, és nem rontani mások hangulatát, étvágyát modortalansággal, veszekedéssel, szeretetlenséggel. A szerénység, a figyelmes szeretet és a normális etikett a szív tiszta jóságával ma is felüdíti az étkezőket, és felér a legügyesebb szakács fűszerezésével. – A kenyérszegés=kenyértörés az Eucharisztia akkori megnevezése.



Húsvét 3 vasárnap



Húsvét 3 vasárnap
ApCsel 3, 13-15. 17-19; 1Jn 2, 1-5a; Lk 24, 35-48
„Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnap fel kell támadnia a halálból”

A mai evangélium újra visszaidézi az emmauszi tanítványok történetének záróakkordját. A két fiatal tanítvány szárnyaszegett hittel, a nagypénteki szenvedéstörténet sokkoló hatása alatt indul húsvétvasárnap délután Jeruzsálemből, messiási reményeik nagy temetőhelyéről vissza a szülőföldjükre. Útközben Jézus hozzájuk csatlakozott, megmagyarázta nekik az isteni kinyilatkoztatásból a messiási szenvedések értelmét. Amint okfejtését hallgatták, feléledt az elveszett lelkesedés. Otthon, a vacsoraasztal mellett felismerték Urukat a kenyértörésben, vagyis a második szentmisében. Jézus eltűnt, de az Eukarisztiában szívükbe költözött. Gyors léptekkel rohantak vissza Jeruzsálembe megvinni a jó hírt. Beszélgetésük közben megjelent Jézus az apostoli közösségnek, és igazolta feltámadását sebhelyeivel, aztán testi épségét megmutatta azzal is, hogy evett a vacsora maradékából. Ezután látott hozzá, hogy az apostoloknak is kifejtse a messiási szenvedésekről sokkal korábban adott isteni előrejelzéseket, szentírási jövendöléseket. Ezzel nyilván útmutatást adott nekünk, későbbi tanítóknak, hogy ezt a nagyon fontos kérdést sokoldalúan tudjuk és merjük tárgyalni szentbeszédeinkben. Merjünk rámutatni arra is, hogy a feltámadásba vetett hit a mi életünk alap bizonyságai, közé tartozik, hanem vigasztalást ad a magunk szenvedéseinek okos elviseléséhez is.„Majd így folytatta: Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnapra fel kell támadnia a halálból”. (46) Ezzel Jézus rámutat, hogy a bűnöket csak úgy lehetett eltörölni, ha minden előírt szenvedést önfeláldozóan és engedelmesen vállal. Mivel pedig a benne hívők nemcsak boldog élvezői a megváltás érdemeinek, hanem a keresztségben Krisztust öltik magukra, nem a ruháját, emlékét, hanem saját magát (vö. Gal 3, 27), az ő sorsát, szenvedését és feltámadását, ezért boldogan kell nekünk is ebben a tudatban élnünk. Most szenvedünk, átéljük Jézus messiási sorsát, részünk lesz halála gyötrelmeiben is, de vár ránk a feltámadás öröme is. Ezt kimondottan nagy vigasztalásunkra hangsúlyozza, hiszen minden Krisztus-hívő is átéli teste öregedésének, sokszor súlyos, esetleg sokszoros és sok fajta betegségeinek kínzó gyötrelmeit. Ha a halál csak ezeknek a testi szenvedéseknek a végét jelentené, tehát egyszeri mentességet az elviselhetetlen bajoktól, mint azt bizonyos keleti vallások ígérik, az is jelenthetne valamicske megnyugvást, Jézus azonban a felszabadult léleknek nem a nirvána apatikus nyugalmát ígéri, hanem egyelőre teljes szellemi boldogságot ad, és azt a komoly bizonyosságot, hogy a világ végén a testet maradványaiból tökéletesen újjáteremti, egyesíti a lélekkel, tehát feltámasztja. A feltámadás után, pedig a mi testünk is megdicsőül. Jelentheti még a családunk vagy egész nemzetünk szenvedéseit is ez a jézusi magyarázat. És kérjük bátran: jelentse is nemzetünk embertelen szenvedéseinek biztos és hamaros végét, aztán a boldog feltámadás kimondhatatlan szépségét, boldogságát ez a húsvéti üzenet!


URBÍNOI BOLDOG BENEDEK



URBÍNOI BOLDOG BENEDEK 
kapucinus
 (1560-1625)
 
Marche* tartomány Urbino nevű városában született 1560-ban nemesi családból. Anyja halálos ágyánál a hatéves fiú a Szűzanya pártfogásába ajánlotta. Egész élete folyamán tapasztalta mennyei édesanyja jóságos segítségét. Tanulmányait Perugiában és Páduában végezte. Imája bevilágít lelkületébe: „Adj Uram tudományt, mely megtanít megismerni Téged, és add kegyelmedet, hogy szeresselek. Mert csak azért akarlak megismerni, hogy szeresselek.” 22 évesen, megszerezve a filozófiai és jogi doktorátust, fényes karriert futhatott volna be, ehelyett belépett a kapucinus rendbe. Gyenge egészsége miatt el akarták küldeni. De Benedek az Isten Anyjához fordult, s az ő közbenjárására egészsége úgy megjavult, hogy népmissziók tartására is tudott vállalkozni. Néhány évig Brindisi Szent Lorinc társa volt annak németországi és csehországi útjain, majd Itáliában hirdette Isten igéjét, többször volt házfőnök is. Önmegtagadó életmód, az ima és szegénység szelleme jellemezte. Az igehirdetésben buzgóságra és egyszerűségre törekedett. Idős korában is megtörtént, hogy amikor a karimánál hibát ejtett, hibájáért bocsánatot kért. Mondták neki, hogy ez csak a novíciusoknál szokás. Mire ő azt felelte: Igen, én még novícius vagyok erényekben. Utolsó éveiben előszeretettel prédikált a falusiaknak és oktatta a hit elemeire a gyermekeket. Miután Istent 40 évig nagy tökéletességgel szolgálta, Fossombroneban* halt meg 65 éves korában. IX. Piusz avatta boldoggá 1867-ben.
Részlet a kapucinusok első Konstituciójából:
„Isten igéjének hirdetése Krisztus példája szerint, egyike az Isten egyházában létező legnagyszerűbb feladatoknak. Főleg ettol függ a világ üdvössége. Azért ezt a szolgálatot nem kell olyanra bízni, aki nem szent és példás életű, nincs világos és érett ítélőképessége, szilárd és tüzes akaratereje. A tudomány és ékesszólás ugyanis szeretet nélkül nem épít, sőt gyakran rombol.”

Imádság:
Istenünk, te Boldog Benedeket naggyá tetted a kereszt iránti forró szeretetben és az Ige szolgálatában. Add meg nekünk, hogy kövessük példáját: jámborul, igazként és józanul élve ebben a világban. A mi Urunk Jézus Krisztus által.