Apostolok Cselekedetei 14.

Apostolok Cselekedetei

 
2,42: „Ők pedig állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában , a kenyérszegés  közösségében és az imádságokban.” Az apostolok tanítása a megtérés és a keresztény élet alapja. Beteljesült Jézus ígérete: „Emlékezzetek a szóra, amit mondtam nektek: Nem nagyobb a szolga uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak; ha az én szavamat megtartották, a tiéteket is megtartják majd”. (Jn 15,20) Az apostolok rendszeresen tanítottak a templomban, illetőleg a templom Salamon-tornácában. Beljebb, ahol az ószövetségi áldozatokat tartották, nem mentek. Azok már nem értek semmit, hiszen ahol megtörtént a beteljesülés, ott teljesen felesleges minden, ami előkép, előkészítés volt. Az Újszövetség áldozata Jézus Krisztus keresztáldozata. Ezt kellett jelenvalóvá tenni oly módon, ahogyan Jézus cselekedte az utolsóvacsorán. Mivel a keresztényeknek nem voltak kultikus helyeik a legszentebb áldozat bemutatására, az átváltoztatást és a szentáldozást vacsora közben végezték ők is. Imádságaik rendszeresen a Szentlélek ihlette zsoltárok voltak,de mondtak más könyörgéseket is.
2,43: „Félelem fogott el mindenkit:számos csoda és jel történt az apostolok által”. Miért kellett félni, amikor rengeteg jót, csak Isten erejével művelhető csodát is tettek? Ingyen és mindenki javára gyakorolták hatalmukat. Félnivalója az ördögnek volt, mert legyőzte őt Jézus a kereszten.
2,44:  „A hívek mind összetartottak, és mindenük közös volt”. Most kölcsönös segítségnyújtásnak nevezhetnénk ezt a közösségi vonást. Jézus is ezt kívánta tőlük: a figyelmes szeretetet. Nem kellett kunyerálni, megalázkodni. Mindenki adta, amije volt. Ha másra nem futotta, biztató szava, kedves mosolya is sokat jelentett a rászorulónak. De a mindenük közös volt, annyit jelentett, hogy ha szükséges volt, anyagilag is számíthattak tehetősebb testvéreikre. Mai világunkban ilyen közösségeket alkotnak a szerzetesek. Nincs egyéni vagyonuk, fizetést nem kapnak, amit munkájukkal szereznek, a közösség javára fordítják. A közelmúlt próbálkozása ezt szerette volna megvalósítani istenhit nélkül. A földalatti mozgalom előbujt 1945-ben. Megszavazták, hogy a városban található egyházi birtokokat mind szétosztják. Az ottani ferencesekét is. De felállt egy szobafestő: a ferenceseket nem hagyom. Az intézetüket évek óta én festettem minden nyáron. Ott a legkisebb testvér is ugyanazt eszi, mint a házfőnök. Ők nagyobb kommunisták, mint mi.
2,45: „Birtokaikat és javaikat eladták, s az árát szétosztották, mindenkinek szükségéhez mérten” Ez óriási áldozat volt, hiszen a szántóföld állandó életforrást jelentett a családnak. A termésből is lehetett jótékonykodni. Az Ószövetség törvénye szerint a nemzetség vagyonát egyáltalán nem, a családét pedig véglegesen nem is lehetett eladni, csak a következő  jubileumi évig. Az ősegyház idején őszintén alkalmazkodtak Jézus tanításához: „Menj, add el mindenedet, amid van, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem”. (Lk 18,22) Az is közrejátszott, hogy nagyon rövididőn belül várták az Úr világvégi eljövetelét.
2,46: „Naponta egy szívvel-lélekkel ott voltak a templomban, házanként végezték a kenyérszegést, örvendezve és a szív tisztaságával vették magukhoz az eledelt”. A vers első részét már fentebb megvizsgáltuk. A másik részét viszont jó felidézni: örvendezve fogyasztani eledelünket annyit tesz, mint kincsnek tekinteni az ételt, nem ócsárolni, ha éppen nem ízlik, és nem rontani mások hangulatát, étvágyát modortalansággal, veszekedéssel, szeretetlenséggel. A szerénység, a figyelmes szeretet és a normális etikett a szív tiszta jóságával ma is felüdíti az étkezőket, és felér a legügyesebb szakács fűszerezésével. – A kenyérszegés=kenyértörés az Eucharisztia akkori megnevezése.