Szerda húsvét 3 hetében

Szerda húsvét 3 hetében
ApCsel 8. 1b-8; Jn 6, 35-40
„Atyám akarata az, hogy mindenkinek, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen”

Az előző beszélgetésben Jézus tisztázta hallgatói tévedését, hogy Mózes adta az égi kenyeret a pusztában vándorló zsidó népnek. Nem Mózes, hanem a teremtő Isten adta napról-napra, hogy érezzék a gondviselő jóságát, és hogy a sokkal nagyobb újszövetségi ajándék, az Eukarisztia előképe legyen. A manna ugyan a test táplálását szolgálta, de az igazi égi kenyér, amelyet az Atya Fia közvetítésével most szándékozik adni, a lélek tápláléka lesz. Jézus megismétli kijelentését: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem fog éhezni, és aki bennem hisz, sohasem szomjazik meg” (6, 35) a személyes névmás természetesen Jézus személyét illeti. A mennyei kenyér, az élet kenyere tehát Jézus, az Isten Fia. Az Ő Teste és Vére adja majd a végtelen energiákat a hívő lelkeknek, akik elfogadják hittel Jézus tanítását. Azt is hittel kell majd elfogadni, hogy az átváltoztatás szavai nyomában a kenyér és a bor lényege átváltozik Jézus Testévé. És Vérévé, de azt is csak a hitünkkel tudjuk felfogni, hogy emberi testével és lelkével van egyesítve istensége, amit a szentáldozáskor együtt nyer el Jézustól az áldozó, és az istenség erejét közli a befogadó emberrel. Jézus tehát elfogadta Atyjától a megváltói küldetést, megtestesült, rengeteg csodájával igazolja magát az emberek előtt, hogy a csodákat látva, könnyű legyen elfogadni testében rejlő istenségét is. Itt Jézus nyilván nem az általánosan végzett csodás gyógyításaira utal, hanem ténylegesen beszél az előző napi hatalmas csodáról, amikor öttenyérnyi kenyérrel és két kicsi hallal állt a tízezres embertömeg előtt. Ezt a kis semmiséget mindenki látta, azok is, akik most itt vitatkoznak vele. Talán élt is a lelkükben valami józan gyanakvás, hogy ezzel a semmiséggel ugyan mi a célja Jézusnak? Aztán látták, hogy a kenyeret tördelő apostolok kezében kiegészülnek a megtört kenyerek, jó étvággyal eszik mindenki a halból is, repetálni lehet többször is, amíg mindenki jól nem lakott. Utána mindenki láthatta a tizenkét kosár összegyűjtött maradékot. Józan ésszel  másra nem lehetett következtetni, hogy ezt a Názáreti Jézus nem emberi erővel vitte végbe. Íme, itt álltok mégis hitetlenül. „De mondom nektek, hogy bár láttatok engem, mégsem hisztek” (36) Ezután más oldalról közelíti meg a kérdést: „Mindenki, akit nekem ad az Atya, hozzám jön, és aki hozzám jön, nem utasítom el, mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem annak akaratát, aki küldött engem. Annak, aki küldött engem, az az akarata, hogy el ne veszítsek semmit abból, amit nekem adott, hanem föltámasszam azt az utolsó napon. Mert Atyám akarata az, hogy mindenkinek, aki látja a Fiút, és hisz benne,, örök élete legyen, és én föltámasztom őt az utolsó napon” (37-40) Jézusnak komoly érve az Atya akaratának teljesítése. Szeretné, ha ezt komolyan vennénk.