Sirák Fiának Könyve 12.

„Nézzétek a letűnt nemzedékek sorát: melyik szégyenült meg, ha Istenben bízott? Az állhatatosak közül kit hagyott el? S kinek feje fölött nézett el, ha hívta?” (2,10)

 
Sirák fia nyilván jól ismerte az emberiség őstörténetét. Ebből a korból idézi Hénoch történetét.”Kain megismerte feleségét , az fogant, és Hénochot szülte. Várost épített, és azt fiáról Hénochnak nevezte. Hénochnak fia született. Hénoch fia Irád lett. Irád fia Mechujael. Mechujael fia Metusael. Matusael fia pedig Lámech. Lámech két feleséget vett. Az egyiknek Ada volt a neve, a másiké Cilla. Ada a világra hozta Jabalt; ő lett az ősatyja azoknak, akik sátrakban laknak nyájaikkal. Testvérét Jubalnak hívták, ő lett az ősatyja azoknak, akik gitáron és fuvolán játszanak. Cilla Tubalkainnak adott életet; ő az őse a bronz- és vaskovácsoknak. Tubalkain húga Naama volt” (Ter 4,17-22) Milyen jó látnunk, hogyan léptek az Úr jóvoltából az élők sorába igen fontos mesterségek és művészetek ősforrásai hamarosan az emberi nem kezdete után. A Teremtő nemcsak az általa készített használati eszközöket engedte újratermelni, hanem akarta és segítette az emberekbe rejtett képességeket mindenki javára felfedezni és hasznosítani. Nemcsak ruhaneműt és használati eszközöket, hanem a jövendő művészet felfedezését is megadta örömükre és korunk boldogítására is. Sőt az elvesztett mennyországot sem  engedte elfeledni: „Hénoch 65 éves korában nemzette Metuselachot. Hénoch Isten színe előtt járt. Hénoch Metuselach születése után még 300 évig élt, és fiai meg lányai születtek. Hénoch egész életkora 365 évet  tett ki. Isten színe előtt járt, aztán nem volt többé, mert Isten elvitte” (Ter 5,21-24) Ez a befejező mondat arra figyelmeztet bennünket, hogy Isten bezárta a mennyországot a bűnös emberiség elől, de Hénoch és sokkal később, Kr.e. 8.században Illés próféta halál nélkül kerül a másvilágra. Nekik majd a világ vége előtt kell a földre visszajönniük az Istentől újonnan elpártolt emberek előtt tanúságot tenni a túlvilágról, Istenről, majd átesni a mindenkire kötelező halálon, a harmadnapos halott állapot után rengeteg ember szemeláttára feltámadni és égbe emelkedni. (Jel 11,3-13) Sirák fia nagyon bölcsen tanít Istenről és az Ő igazságosságáról meg irgalmáról. Ezért összegezi ezt az ősi állapotot: „Mert jóságos az Isten és fölötte irgalmas, megbocsátja a bűnt és segít a balsorsban” (Sir 2,11) Sirák fia az igazságot hirdeti a következő ítélethirdetésben is: „Jaj a gyáváknak és a tétováknak, jaj a bűnösnek és a bűnösnek, aki kettős játékot űz. Jaj a lankadt szívnek, amelynek nincs hite: éppen mivel ilyen, nem talál oltalmat. Jaj neked, ingatag, állhatatlan ember: mit teszel majd, ha meglátogat az Úr?” (Sir 2,12-14) Ez a jaj egyre súlyosabban esik latba Ábrahám megtérése óta, hiszen neki meg unokájának, Jákobnak, később Mózes küldetésének kezdetétől az ő öt könyvének ismeretét követően. A próféták Isten új rendelkezéseit hirdetik: a látomásaik, hallomásaik olyan pecsétet kaptak, hogy súlyos bűnök nélkül nem lehetett a tanításukat félvállról venni. Az Újszövetség alapján ez az állásfoglalás még jobban kötelező, hiszen a Hiszekegyben szó szerint ez áll: „Hiszek a Szentlélekben, Urunkban és éltetőnkben, aki az Atyától és a Fiútól származik. Akit éppúgy imádunk és dicsőítünk, mint az Atyát és a Fiút, Ő szólt a próféták szavával” Ezen felül a keresztelésre, a bérmálásra majd az elsőáldozásra készülve a fentebbi félreértéseket ki kell küszöbölni. A bizonytalan és kétes lelkiismeret ezek után indokolatlan mentség. „Akik az Urat félik, hallgatnak szavára, s útjain járnak, akik őt szeretik. Akik félik az Urat, keresik a kedvét, és akik szeretik, törvényében élnek. Akik az Urat  félik, kitárják szívüket, s rábízzák magukat igaz alázattal. Vessük magunkat Isten karjaiba. ne kerüljünk az emberek kezébe, mert amilyen nagy ő, éppoly nagy irgalma” (Sir 2,16-18)

Évközi 11 hét kedd

Évközi 11 hét kedd             
2Kor 8, 1-9; Mt 5, 43-48
„a nyomorúság sok megpróbáltatása között bőséges lett az örömük”

Az apostol meg akarja hosszabbítani Titus nevű tanítványa megbízatását, hogy a keresztény egyházak között mindenütt elindított gyűjtést Korintusban fejezze is be. Korintus az akkori viszonyok között nagyobb városnak számított. Lakói hajósok voltak, akik járműveikkel fuvaroztak a kereskedők kívánsága, üzleti tevékenysége érdekében a Földközi tenger vizein. A kereskedők ügyeskedtek mind nagyobb haszonra szert tenni, a többletből, pedig bővebb fuvardíjat adhattak a hajósoknak. Az idegen országokból behozott árukból is sokan jól megéltek. Vámot, adót szedett az állam a behozatal vagy kivitel alkalmával. Ezeket az árukat helyi kereskedők vásárolták fel, árusították, rendszerint kellő haszonnal. Iparosok készítették divatos áruikat, átadták a kereskedőknek helyben vagy külföldi hasznosításra. Ha jó szíve volt az iparosnak, kereskedőknek, akkor többet tudtak nyújtani a rászoruló szegényeknek. Erre gondolhatott Szent Pál is. Titusz az apostollal ott lehetett már a hosszabb igehirdetés idején is. Ismerhették őt és ő is, ismerhetett személyesen sokakat. Nem lett volna okos dolog leváltani az ügy befejezése előtt. Amit pedig Pál közbeiktat, a beszámolót a makedóniai keresztények adakozó jóságáról, az a szeretet és a bölcsesség mesterműve. Hangsúlyozza: a makedóniaiak szegények. Nincs tengerpartjuk, mint Korintusnak. Az egyszerű falusi munka: növénytermesztés, állattenyésztés, szerényebb ipar, kevesebb alkalmat jelent az adakozásra. A makedonok maguk is tisztában vannak ezzel. A gyűjtés elindításakor Pál maga is hangsúlyozta, hogy mindenki lehetősége szerint adakozzék, nehogy önmagát kifossza a szegény ember, és ezzel ellehetetlenítse a maga és családja életét. Mindezeket előre bocsátva írja dicsérő, elismerő sorait a makedonokról a korintusiaknak: „Tudtotokra adjuk testvérek, Isten kegyelmét, amelyet Makedónia egyházai kaptak, hogy a nyomorúság sok megpróbáltatása között bőséges lett az örömük, és igen nagy szegénységükből megszületett jószívűségük túláradó gazdagsága. Mert tanúskodom róla, hogy erejük szerint, sőt erejükön felül is önként adakoztak, és kérvén-kérve igyekeztek meggyőzni minket, hogy részük legyen a jótékonyságban és a szentek javára végzett szolgálatban” (8, 1-4) Ez a csodálatos önzetlenség meghatja Pált. „És reményünket felülmúlva önmagukat adták oda először az Úrnak, aztán pedig nekünk, Isten akarata szerint” (5) Ez az igaz, de kiváló érzékkel megírt levélrészlet nyilván óriási lendületet adott a korintusi híveknek is, Titusznak is, hogy ők is túláradó mércével mérjenek adakozásukról: „Ezért mint ahogy mindenben kitűntök: hitben, szóban, ismeretben, minden buzgóságban és a tőlünk kapott szeretetben, úgy tűnjetek ki ebben a jótékonyságban is. Nem parancsképpen mondom ezt, hanem hogy mások buzgósága által a ti szeretetetek őszinteségét próbára tegyem. Hiszen ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét, hogy értetek szegénnyé lett, bár gazdag volt, hogy az ő szegénysége által ti gazdagok legyetek” (7-9) A gyűjtés célja a szentföldi szárazság sújtotta keresztények megsegítése volt.

Sziciliai Szent Vitus

Szent Vitus és Modestus
 [június 15.]

Vitus neve az ‚élet’ (vita) szóból ered. Ágoston az Isten városáról szóló könyvében az élet három fajtáját különbözteti meg: az aktívat, azaz a tevékeny életet, a nyugalmasat, azaz a szemlélődő élet szellemi nyugalmát és azt, ami e kettőből tevődik össze. Az életnek e három fajtája megvolt benne. Avagy Vitus annyi, mint ‚erény’ (virtus), azaz ‚erényes’ (virtuosus).

Modestus annyi, mint ‚középen álló’ (stans in medio), vagyis ‚az erény közepén álló’. Minden középutat megtestesítő erényt két szélsőséges bűn fog közre, így az okosság szélsőségei a ravaszság és együgyűség, a mértékletességé a testi vágyak beteljesítése vagy önmagunk teljes elhanyagolása; a bátorságé a gyávaság és vakmerőség; az igazságosságé a kegyetlenség és az engedékenység.

Vitus, ez a kiváló és hívő gyermek, tizenkét éves korában, Szicíliában szenvedett vértanúságot. Atyja gyakran ütlegelte, mivel Vitus megvetette a bálványokat és nem akarta imádni őket. Valerianus prefektus előállíttatta a fiút, és mivel az megtagadta az áldozat bemutatását, megbotoztatta. A pribékek karja és a prefektus keze azon nyomban leszáradt. A prefektus felkiáltott: „Jaj nekem, elvesztettem a kezemet!” Erre Vitus: „Jöjjenek a te isteneid, és gyógyítsanak meg, ha tudnak!” Mire az: „Meg tudnád-e tenni te is?” Erre Virus: „Az én Uram nevében megtehetem.” Rögtön imádkozott érette, és elérte, hogy meggyógyuljon.

A prefektus így szólt az apához: „Térítsd észre fiadat, nehogy csúfos véget érjen!” Apja haza is vitte, és muzsikaszóval, ledér leánykákkal és mindenféle gyönyörűséggel igyekezett fia lelkét megváltoztatni. Ezután szobájába zárta, ahonnan csodálatos illat áradt ki, ami az apát és egész háza népét elbódította. Az apa az ajtón belesve hét angyalt látott gyermeke körül. Felkiáltott: „Istenek jöttek a házamba!” – és nyomban megvakult. Kiabálására egész Lucania városa felbolydult, úgyhogy Valerianus is odasietett, és megkérdezte, mi történt. Így válaszolt: „Tüzes isteneket láttam, és tekintetüket nem bírtam elviselni.” Jupiter templomába vezették, és látásának visszanyerésére bikát ajánlottak fel, aranyszarvakkal, de mit sem használt. Fiát kérte, hogy gyógyítsa meg, és az ő könyörgésére visszanyerte látását. Mikor még így sem hitt, hanem fia megölését fontolgatta, megjelent az Úr angyala Modestusnak, aki Vitus tanítója volt, és utasította, hogy hajóra szállva vigye a fiút más földre. Miután így tett, sas hordta nekik az élelmet, és ott sok csodát műveltek.

Közben Diocletianus császár fiát démon szállta meg, és azt mondta, hogy nem is megy ki belőle, hacsak a Lucaniából való Vitus oda nem jön. Keresik Vitust, és megtalálva a császárhoz vezetik. Diocletianus ekkor így szólt: „Fiú, meg tudnád-e gyógyítani fiamat?” Mire ő: „Nem én, hanem az Úr!” Rögtön rátette kezét, és a démon tüstént kimenekült belőle. Így szólt a császár: „Legyen eszed, áldozz az isteneknek, nehogy csúfos halállal halj!” Midőn ezt visszautasította, Modestusszal együtt börtönbe vetették, de a súlyos vasbilincs lehullott róluk, és a börtön, tündöklő fényben ragyogott. Miután ezt jelentették a császárnak, elvezették, és tüzes kemencébe vetették, de épségben jött ki onnan. Ekkor egy félelmetes oroszlánt szabadítottak rá, hogy felfalja, de Vitus a hit bátorságával megszelídítette a fenevadat. Végül pedig Modestusszal és dajkájával, Crescentiával együtt, aki mindvégig követte őt, kínpadra vonják, de az ég hirtelen elsötétül, a föld megremeg, villámlik, dörög, a bálványok templomai leomlanak. Sokakat megölnek, a császár pedig rémülten menekül, és öklével veri a fejét, mondván: „Jaj nekem, egy gyermek győzött le engem!” Őket pedig egy angyal szabadította ki, és egy folyó partján találták magukat. Itt megpihentek és imádkozva adták vissza lelküket az Úrnak. Tetemüket sasok őrizték, és Vitus kinyilatkoztatására Florentia, egy előkelő asszony találta meg, és nagy tisztességgel temette el őket. Diocletianus alatt szenvedtek vértanúságot, aki az Úr 287. éve táján kezdett uralkodni.

 

Szent Elizeus próféta.

Szent Elizeus (Éliás)

próféta.

 Illés próféta tanítványa és utóda volt. Illés elragadtatása után ő örökölte Illés palástját, és ezzel próféta szellemét és csodatevő erejét. †Kr.e. ~740.

Jézus Szíve Litánia 11.

Jézus Szíve, amelyben a bölcsességnek és tudománynak minden kincse megvan, irgalmazz nekünk!

 
A bölcs ember mindent a nagy célnak, az örök üdvösségnek vet alá, hogy azt elérje. Aki viszont nem bölcs, nem akarja élete apróbb vagy fontosabb tetteit az örök elvek szerint rendezni, az a végén mindent elveszít. Jézus előtt nem állt fenn kényszerítő körülmény, hogy megtestesüljön, vállalja az emberlétet, tagja és kiszolgáltatottja legyen egy ilyen gyenge, sokszor gonosz közösségnek, mint a mienk. De Ő Szívével, azaz igazság és szeretet alapján gondolkodik, és erre akar megtanítani minden embert. A tudomány a földi ismeretek rendszerezett formáját jelenti a legtöbb embernek. Mi persze hozzáértjük a vallástudományt is, ami elsősorban a kinyilatkoztatás ismeretét tanítja rendszerezve, de kitér a vallásnak, mint az ember Istenhez való viszonyának az ismertetésére is, hiszen annyi vallás lehetne, ahány ember él a földön, és ha nincs is ennyi, tévedésen alapuló csoportok bőven akadnak. Nyugodtan mondhatjuk, hogy ami Jézus megváltói küldetéséhez tartozik, mindazt a bölcsességet és tudományt ismeri. Irgalmazzon nekünk, ismertesse meg ezeket a fontos tudnivalókat, mentse meg az eltévedteket. Főleg a papságra készülőket vértezze fel a bölcsesség és tudomány Lelkével.