„Nézzétek a letűnt nemzedékek sorát:
melyik szégyenült meg, ha Istenben bízott? Az állhatatosak közül kit hagyott
el? S kinek feje fölött nézett el, ha hívta?” (2,10)
Sirák fia nyilván jól ismerte az emberiség őstörténetét. Ebből a korból idézi Hénoch történetét.”Kain megismerte feleségét , az fogant, és Hénochot szülte. Várost épített, és azt fiáról Hénochnak nevezte. Hénochnak fia született. Hénoch fia Irád lett. Irád fia Mechujael. Mechujael fia Metusael. Matusael fia pedig Lámech. Lámech két feleséget vett. Az egyiknek Ada volt a neve, a másiké Cilla. Ada a világra hozta Jabalt; ő lett az ősatyja azoknak, akik sátrakban laknak nyájaikkal. Testvérét Jubalnak hívták, ő lett az ősatyja azoknak, akik gitáron és fuvolán játszanak. Cilla Tubalkainnak adott életet; ő az őse a bronz- és vaskovácsoknak. Tubalkain húga Naama volt” (Ter 4,17-22) Milyen jó látnunk, hogyan léptek az Úr jóvoltából az élők sorába igen fontos mesterségek és művészetek ősforrásai hamarosan az emberi nem kezdete után. A Teremtő nemcsak az általa készített használati eszközöket engedte újratermelni, hanem akarta és segítette az emberekbe rejtett képességeket mindenki javára felfedezni és hasznosítani. Nemcsak ruhaneműt és használati eszközöket, hanem a jövendő művészet felfedezését is megadta örömükre és korunk boldogítására is. Sőt az elvesztett mennyországot sem engedte elfeledni: „Hénoch 65 éves korában nemzette Metuselachot. Hénoch Isten színe előtt járt. Hénoch Metuselach születése után még 300 évig élt, és fiai meg lányai születtek. Hénoch egész életkora 365 évet tett ki. Isten színe előtt járt, aztán nem volt többé, mert Isten elvitte” (Ter 5,21-24) Ez a befejező mondat arra figyelmeztet bennünket, hogy Isten bezárta a mennyországot a bűnös emberiség elől, de Hénoch és sokkal később, Kr.e. 8.században Illés próféta halál nélkül kerül a másvilágra. Nekik majd a világ vége előtt kell a földre visszajönniük az Istentől újonnan elpártolt emberek előtt tanúságot tenni a túlvilágról, Istenről, majd átesni a mindenkire kötelező halálon, a harmadnapos halott állapot után rengeteg ember szemeláttára feltámadni és égbe emelkedni. (Jel 11,3-13) Sirák fia nagyon bölcsen tanít Istenről és az Ő igazságosságáról meg irgalmáról. Ezért összegezi ezt az ősi állapotot: „Mert jóságos az Isten és fölötte irgalmas, megbocsátja a bűnt és segít a balsorsban” (Sir 2,11) Sirák fia az igazságot hirdeti a következő ítélethirdetésben is: „Jaj a gyáváknak és a tétováknak, jaj a bűnösnek és a bűnösnek, aki kettős játékot űz. Jaj a lankadt szívnek, amelynek nincs hite: éppen mivel ilyen, nem talál oltalmat. Jaj neked, ingatag, állhatatlan ember: mit teszel majd, ha meglátogat az Úr?” (Sir 2,12-14) Ez a jaj egyre súlyosabban esik latba Ábrahám megtérése óta, hiszen neki meg unokájának, Jákobnak, később Mózes küldetésének kezdetétől az ő öt könyvének ismeretét követően. A próféták Isten új rendelkezéseit hirdetik: a látomásaik, hallomásaik olyan pecsétet kaptak, hogy súlyos bűnök nélkül nem lehetett a tanításukat félvállról venni. Az Újszövetség alapján ez az állásfoglalás még jobban kötelező, hiszen a Hiszekegyben szó szerint ez áll: „Hiszek a Szentlélekben, Urunkban és éltetőnkben, aki az Atyától és a Fiútól származik. Akit éppúgy imádunk és dicsőítünk, mint az Atyát és a Fiút, Ő szólt a próféták szavával” Ezen felül a keresztelésre, a bérmálásra majd az elsőáldozásra készülve a fentebbi félreértéseket ki kell küszöbölni. A bizonytalan és kétes lelkiismeret ezek után indokolatlan mentség. „Akik az Urat félik, hallgatnak szavára, s útjain járnak, akik őt szeretik. Akik félik az Urat, keresik a kedvét, és akik szeretik, törvényében élnek. Akik az Urat félik, kitárják szívüket, s rábízzák magukat igaz alázattal. Vessük magunkat Isten karjaiba. ne kerüljünk az emberek kezébe, mert amilyen nagy ő, éppoly nagy irgalma” (Sir 2,16-18)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése