Jézus Szive Litánia 10.

Jézus Szíve minden szív királya és központja, irgalmazz nekünk!

 
Az ószövetségi választott népnek Isten volt a közvetlen Ura. A 92. zsoltár kezdőszavai ezt ujjongják minden nép felé: „Király az Úr, fönségbe öltözött” Az öröm oka pedig az, hogy a Sínai hegy lábánál kötött szerződésben Isten népévé fogadta a zsidó népet, saját népének nevezte, mivel ez a nép Királyának vállalta az élő, egy, igaz Istent. Mózes, Józsue és a későbbi vezetők nem uralkodni akartak népükön, hanem a nevében, parancsai szerint vezetni. Az utolsó bíró, Sámuel élete vége felé álltak eléje a zsidó nép vénjei ezzel a kívánsággal: „Te megöregedtél, fiaid nem járnak a te utaidon. Adj nekünk királyt, aki uralkodik rajtunk, kivonul előttünk a harcra és uralkodik rajtunk, mint a többi népen.” Sámuel megsértődött, de Isten figyelmeztette: „Nem téged vetettek el, hanem engem. Ennek ellenére adj nekik királyt!” A kereszténység idején is monarchiák dívtak. Ezek a királyok Istentől eredeztették hatalmukat. Zömmel igyekeztek is az Ő törvényeinek megfelelően uralkodni. Jézus Pilátus előtt megvallotta, hogy Ő király, de országa nem ebből a világból való. „Ha országom ebből a világból lenne, alattvalóim nem adnának a zsidók kezébe. Így hát országom nem ebből a világból való”. Jézus országa az igazság és szeretet országa. Akik ezt az országot vállalják, azoknak Jézus a királya. Elvei szerint gondolkodnak, akarata szerint élnek. Micsoda élet lenne a földön, ha ezt mindenki vállalná?