Sirák Fiáűnak Könyve 11.

„Fiam, ha Istennek szeretnél szolgálni, készülj fel igen sok megpróbáltatásra. Keményítsd meg szíved, és légy állhatatos, a kísértés napján ne kapkodj el semmit. Ragaszkodj az Úrhoz, és ne tágíts tőle, hogy életed végén majd felmagasztaljon. Mindent, ami rád szakad, tűrj el békességgel, maradj hűséges a megaláztatásban. Mert  az aranyat tűzben próbálják, a kiválasztottakat meg a balsors kohójában. Bízzál az Istenben: gondodat viseli, járj egyenes úton, és reménykedj benne. Akik Istent félitek, várjátok kegyelmét, ne hagyjátok el, nehogy elessetek. Akik Istent félitek, benne reméljetek, akkor nem marad el jutalmatok. Akik Istent félitek, jókat reméljetek, szüntelen örömet és irgalmasságot” (Sir 2,1-9) 

 
A szent írók az új szentírási szövegeket alcímekkel látják el, hogy akik olvassák, könnyebben igazodjanak el, könnyebben és gyorsabban lássák meg az összefüggéseket. Az előző napi elmélkedésben, amelynek egyik alcíme ez volt: A bölcsesség és tisztesség, Sirák fia így vezeti be magát a tanítást: „A bölcsesség kincse a (sok) okos mondás, a bűnös irtózik Isten félelmétől’ (1,25). A zsidóság történelméből Izrael fiainak keserves epizódját idéztem. Salamont vettem példának, aki a bölcsek bölcse volt hosszú uralkodása nagyobb részében, élete végén rengeteg (1000) felesége között megtűrt sok pogány királylányt is. Ennek a bálványimádást elősegítő korszakának a büntetése lett a dávidi királyság kettészakadása. Rövid életű lett az északi zsidó ország: Izrael. A tanulság egyik bölcs levonása: „Ne bízd el magadat, hátha elesel, s magad hozol ezzel szégyent a fejedre” (1,30) Az elmélkedés anyagát a próbatételek alatt ajánlott bölcsességből kínálja Sirák fia: „Fiam, ha Istennek szeretnél szolgálni, készülj fel igen sok megpróbáltatásra. Keményítsd meg szíved és légy állhatatos, a kísértés napján ne kapkodj el semmit.” (2,1-2) Ha a zsidó nép életéből akarunk példát venni, ott van a déli ország (Júda) sorsa. Kr.e.722-ben egész Izrael, az északi ország, elpusztult. Júda még élt, bár már évtizedeken át adófizetője volt Babilonnak. Bálványimádása azonban napról-napra elviselhetetlenebb lett Isten előtt. A királyokat leváltották a babiloniak, de az új judeai királyok az Úr parancsa ellenére nem Őbenne bíztak, hanem Egyiptom segítségében. Ezért 587-586-ban két éves ostrommal elfoglalta Jeruzsálemet Babilon királya, Nebukadnezár. A nép gazdagabb részét rabszíjra fűzve elhajtották Babilon birodalmába, amint Isten hűséges prófétája, Jeremiás százszor megjövendölte. Mennyire igaza van Sirák fiának: Ha már ész nélkül elveti hitét egy nép, akkor nem marad más: „Mindent, ami rád szakad, tűrj el békességgel”. (2,4) A nagy büntetésből 70 évet száműzetésben kellett elszenvedniük, ennek lejártával haza mehetett, aki akart, de Zsidó ország Kr.e.586-tól Kr.u.1948.május.14-ig nem létezett. Nagy kohója volt a balsorsnak! (2,5) Akik Istent félitek, várjátok kegyelmét, nehogy elessetek!”(2,7)