RÉGIS
SZENT FERENC-JÁNOS
jezsuita
*Fontcouverte,
1597. január 31. +La
Louvesc, 1640. december
31.
1597.
január 31-én született a Narbonne melletti Fontcouverte-ban. Kisnemesi
családból származott, melynek tagjai nem is egyszer kényszerültek fegyverhez
nyúlni a hugenották ellen. Első oktatását szerény otthonában feltehetően egy
házitanítótól kapta. Mintegy tizenöt éves korában Béziersbe küldték a
jezsuitákhoz, s ott fejezte be tanulmányait. Szorgalmas és jámbor tanuló volt.
1613-ban csatlakozott egy karitatív társulathoz. Tizennyolcadik évének vége
felé kezdett világosan kirajzolódni hivatása; 1616 decemberében Toulouse-ban
belépett a Jézus Társaság noviciátusába. Feltűnt jámborságával,
segítőkészségével és szelídségével. 1618. december 8-án Auchban tette le első
fogadalmait, majd kilenc hónapon át Cahors-ban szónoklattant tanult. 1619
októberében tanítóvá nevezték ki az Auvergneben lévő Billon kollégiumába.
1622-től 1625-ig tanulmányai folytatására a tournoni kollégiumba küldték; ott
alkalma nyílt, hogy gyakorolja magát a népszerű katekizmus oktatásában. 1625
őszétől két évig Puy kollégiumában, egy évig az auchi kollégiumban tanított.
1628 őszétől Toulouse-ban folytatta teológiai tanulmányait. Nemsokára
pestisjárvány tört ki a városban, és a társaságot vidékre telepítették.
Állhatatos kérése ellenére sem kapta meg az engedélyt, hogy ápolhassa a
betegeket; azt viszont elérte, hogy szentelését előre hozták; 1630 májusában
szentelték pappá.
1631
szeptemberében tanárrá nevezték ki a pamiers-i kollégium felsőbb osztályaiba.
1632-ben Montpellier-be küldték, s attól kezdve kizárólag a nép körében végzett
apostolkodásnak és a népmissziónak szentelte magát. Montpellier-ben kálvinista
vidékre került, de közvetlen vitákba alig bocsátkozott; főként nagyon egyszerű
prédikációinak, a hitoktatásnak és a szegények szolgálatának szentelte magát.
Kiemelkedően sikerült egy népmissziója, amelyet ősszel tartott Sommičres-ben,
egy túlnyomórészt protestáns faluban.
1633.
november 6-án tette le
utolsó fogadalmait. 1634 tavaszán Viviers püspöke, Louis de Suze azt kérte,
hogy küldjék hozzá Régis Ferencet. Viviers környékét elpusztította a
vallásháború, ezért különösen nehéz terep volt a pasztoráció számára. Ferenc
bátran fogott munkához, szolgálata azonban egy meglehetősen kellemetlen esettel
kezdődött. Néhány kétes erkölcsű pap bepanaszolta a püspöknél, hogy megzavarja
a plébániákat. A püspök hitt nekik, és el akarta őt távolítani. Hitelt érdemlő
tanúk végül győzelemre vitték az igazságot. Ferenc többször kinyilvánította azt
a kívánságát, hogy szeretne Kanadába menni, de sohasem engedték meg neki.
Az
1635. év legnagyobb részében Boutičres vidékén tevékenykedett. A következő
télen missziót tartott a felső-vivarais-i Saint-Agrčve-ben. Fáradságos és
veszélyes utakat vállalt, lemondott minden kényelemről és minden anyagi
segítségről. Prédikációkkal és gyóntatásokkal túlterhelve, fáradsága ellenére
gyakran töltötte az éjszaka nagy részét imádságban a Legszentebb előtt; néha,
amikor a templomok zárva voltak, a templomajtók előtt. A szerencsétlenek iránt
mindenütt megnyilvánult irgalmas szeretete, a közvélemény pedig számos csodát
tulajdonított neki. A nyári hónapok alatt Ferenc gyakran tevékenykedett Puyben
vagy közvetlen környékén. Az általa tartott hitoktatásokra néha négyezernél is
többen gyűltek össze; olykor ezért igénybe kellett vennie a város legnagyobb
templomát, a Saint-Pierre-le-Monastier-t. Itt is tág teret talált szeretetszolgálata
számára. Önfeláldozó módon törődött e vidék nagyszámú csipkeverőnőjével, azok
pedig úgy tekintettek rá, mint pártfogójukra. Látogatta a kórházakat és
börtönöket, s kiterjesztette apostolkodását az elbukott lányokra is. Amikor
otthont épített számukra, nemcsak a város züllött embereinek fenyegetését vonta
magára, hanem elöljárója is nehézségeket támasztott számára. Messziről
özönlöttek hozzá a gyónók, szinte megszállták gyóntatószékét.
Hivatása
gyakorlása közben halt meg. December 23-án La Louvesc falujába igyekezett, ahol
missziót kellett tartania; este eltévedt, és az éjszakát egy nyomorúságos
kunyhóban töltötte. Teljesen kimerülten és betegen (tüdőgyulladása volt)
tartotta meg a missziót.
December
26-án este összeesett. Halálos ágyán meggyónt, majd 1640. december 31-én éjfél
felé meghalt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése