Jézus Szíve Litánia 16.

Jézus Szíve, béketűrő és nagy irgalmú Szív, irgalmazz nekünk!
A Szentírásban, ha ezt a fogalmat halljuk: béketűrő, általában Jóbra, az ősi, keleti pátriárkára gondolhatunk. Istenfélő férfiú volt, mérhetetlen gazdagsága, szellemi fölényen alapuló nagy tekintélye, messze földön híres jámborsága kedves volt Isten előtt. Ezért a Sátán kikérte őt Istentől, hogy próbára tehesse jellemét, jámborságát. Isten előbb csak a vagyonát engedte elrabolni, tönkretenni, majd utána az egészségét is. Jób válasza: Az Úr adta, az Úr elvette, amint az Úr akarta, úgy lett. Legyen áldott az Úr neve!” Amikor Jézus első ízben jövendölte meg szenvedéseit, Péter szerette volna megóvni ezektől. Jézus azonban így válaszolt: „Takarodj előlem, sátán! Terhemre vagy, mert emberi módon, s nem Isten tervei szerint gondolkodol” (Mt 16,23) Jézus mindig így gondolkodott, így fogadta el a megváltás minden mozzanatát. Szívügye volt. Szenvedését, ruhájától, becsületétől, szabadságától, állampolgárságától, sőt életétől való megfosztatását béketűrően viselte. Ő maga viszont nem vett el senkitől semmit, mindig csak adott, minden bűnt irgalmasan megbocsátott. Teszi ezt a világ végéig.

Sirák Fiának Könyve 17.

„Vízzel oltják el a lobogó tűzlángot, az irgalmas szeretet bűnöket engesztel. Aki a jó tettet viszonozza, gondol a jövőre, s amely napon meginog, biztos támaszra lel” 

 
Zsidó országban nem voltak vízbőségben az emberek. Ha tűz ütött ki valahol, az év esős felét kivéve igen komoly gondot okozott a tűzoltás. Nyilván ez a tapasztalat ragadta meg a szentíró, Sirák fia fantáziáját, amikor ezt a bevezető pár sort írta le tanító szándékkal a bölcsességet áhító tanítványainak. Az esős időszakban akkor, amikor nálunk a tél uralkodik, hó helyett eső esik. A víz előbb a kiszáradt patakmedreket tölti be, aztán az utakat nyeli el és teszi járhatatlanná. Ha ebben az időszakban lobbanna lángra valami dombra épült ház vagy melléképület, azt a zuhogó eső is eloltaná, nem is kellene vödrökkel a tűzhöz odacipelni, elég besegíteni a bőséges esőnek a tűzoltásban. Ha elérkezik a nyár, megszűnik az esős idő, akkor csak a természetes vízforrásokból lehet vizet meríteni, vagy a patakokból, amíg ki nem száradnak. Erre hívja fel a tanítványai figyelmét a bölcsesség mestere. Boldog ember, aki kutat ás magának, ha van erre alkalmas vízgyűjtő réteg a dombos telek alján. Ha ilyen akad, és ezt szorgalmas munkával hozzáférhetővé teszik, akkor a házigazda maga is könnyen oltja a veszedelmes lángokat, sőt másokon is tud segíteni. A következő részben sok féleképpen mutatja meg tanítványainak, a bölcsességi irodalmat olvasgató hívőknek, hogy kell előbb okosságra, majd utána bölcsességre szert tenni. Lehet, hogy Sirák fia is egy másik bölcsességi könyvből merített ihletet, amikor ezzel az erénnyel foglalkozni kezdett: „Hallgassatok korholó szavamra! Kiöntöm előttetek egész lelkemet, és szavaimat elétek tárom: Mert amikor hívtalak benneteket, nem jöttetek, oda sem néztetek, amikor a kezemet nyújtottam; semmibe vettétek minden tanácsomat, és a feddésemmel mit sem törődtetek” (Péld 1,23-25) Sirák fia is úgy érzi, hogy az általa felfedezett, sok elmélkedéssel kimunkált erényt, a bölcsességet ajánlani kell: Fiam, a szegénytől el ne vedd kenyerét, s ne hagyd elepedni az elnyomott szemét. Ne nézd el, hogyha szenved az éhező, és a tanácstalant ne keserítsd meg. A szerencsétlenhez ne légy keményszívű, ne hagyd epekedni adományod után. Ne utasítsd el a gyámoltalan szegényt, a szűkölködőtől ne fordítsd el arcod. Ne fordítsd el szemed a szükségben levőtől, s ne adj neki okot, hogy átkot szórjon rád. Mert hogyha megátkoz lelke fájdalmában, meghallgatja átkát a Teremtő” (Sir 4,1-6) Mindezekből a bajokból van most is elég. Amíg a könyörület eltölti a szíveket, érezhetjük, hogy a segítő szeretet valóban nélkülözhetetlen. Azoknak, akik sorsüldözöttek, munkaképtelenek, adakozni kell, a keresztények intézményesen is igyekeznek ezeket a bajokat enyhíteni. Az egészségesek, a munkaképesek ne erre építsék fel az életüket, hanem fogadják el a társadalom vezetőinek ajánlatát: amit meg tudnak tenni csökkent munkaképességgel is, azt vállalják szívesen, okosan, hogy ne terheljék felebarátaikat. Szent Pál sosem terhelt híveket eltartási gondokkal meg is indokolva: „Már amikor nálatok voltunk, meghagytuk nektek, hogy aki nem akar dolgozni, ne is egyék. Most mégis azt halljuk, hogy némelyek rendetlenül élnek, semmit sem dolgoznak, hanem haszontalanságra fecsérelik idejüket. Az ilyeneknek megparancsoljuk, figyelmeztetjük őket Urunkban, Jézus Krisztusban, hogy békésen dolgozva a maguk kenyerét egyék”(2Tessz 3,10-12) „Légy rajta, hogy szeressen az egész közösség, a rangosak előtt hajtsd meg a fejedet. Figyelj oda a szegény szavára, s viszonozd  szívesen köszönését. Üldözői elől mentsd meg, kit üldöznek, és ne légy gyáva, amikor ítélkezel. Az árvákhoz olyan légy, mint ha apjuk volnál, s mintha férjük volnál, légy olyan az özvegyekhez. Így leszel a Magasságbeli fia, és ő jobban fog szeretni tégedet, mint tulajdon anyád” (Sir 4,7-10)   

Sirák Fiának Könyve 16.

„Aki tiszteli apját, az majd örülhet fiainak, s meghallgatást nyer, hogyha imádkozik. Aki becsüli apját, hosszú életű lesz, s az Úrnak szolgál, aki anyját felüdíti: szüleit szolgálva Istennek is szolgál!”

 
Jákob egy tál lencséért megvette Ézsautól az őt illető elsőszülöttség jogait, majd egy ügyes csellel ténylegesen megkapta Izsáktól az értékes áldást (Ter 27) magára vonta bátyja, Ézsau gyűlöletét. Ezért Rebekka, az édesanyja, magához hívatta Jákobot. Így szólt hozzá:”Nézd, testvéred, Ézsau bosszút forral ellened, agyon akar ütni. Hallgasd meg hát tanácsomat, fiam! Kelj útra, és menekülj testvéremhez, Lábánhoz, Háránba. Maradj nála egy ideig, amíg bátyád haragja lecsillapul. Ha majd bátyád haragja enged irányodban, és elfelejti, amit tettél vele, érted küldök, és elhozatlak onnan. Miért vesztenélek el mindkettőtöket egy napon? Ezután Rebekka így szólt Izsákhoz hettita szolgálója miatt: Meguntam életemet a hettita nők miatt. Ha Jákob is ilyen hettita nőt vesz feleségül, mint ez itt, egy az ország leányai közül, akkor mi marad még nekem az életből?” (Ter 27,42-46) Erre Izsák hívatta Jákobot és megáldotta. Utasítást adott neki, és így szólt: Ne végy magadnak feleséget Kánaán leányai közül. Kelj útra, és menj Paddan-Aramba, Betuelnek, anyád atyjának házába, és onnan vegyél feleséget magadnak, Lábánnak, anyád estvérének leányai közül! A mindenható Isten áldjon meg, tegyen termékennyé, sokasítson meg, hogy a népek sokaságává légy! Adja neked Ábrahám áldását (Ter 12,2-3) neked és veled együtt utódaidnak, hogy az idegen földet, amelyet Isten Ábrahámnak adott, sajátodul megkapjad. Így bocsátotta el Izsák Jákobot. Az meg elment Paddam Aramba Lábánhoz, az aramita Betuel fiához, Jákob és Ézsau anyjának, Rebekkának testvéréhez” (Ter 28,1-5) Amit Sirák fia az engedelmes gyerekeknek ígért (3,5-7) az Jákobban bőven beteljesült. A családjában indult el Ábrahám törzse a néppé fejlődés útján és Egyiptomból 430 év múlva már úgy szabadultak ki az Úr segítségével, hogy a hadra fogható, 20-60 éves férfiak száma 600 ezer volt. Az egész nép létszáma pedig legalább ennek háromszorosa kellett, hogy legyen. A szentíró viszont erősen fogalmaz a gyermekek ellentétes viselkedésének esetében: „Fiam! Szóban s tettben tiszteld apádat, hogy az ő áldása szálljon életedre. Az apa áldása védi a fiak házát, az anya átka szétzúzza alapját. Apádat gyalázva ne akarj feltűnni, mert apád szégyene neked sem dicsőség. A férfi dicsősége apja becsülete, a becstelen anya szégyene a gyermekeknek. Fiam, legyen gondod elaggott apádra, és ne szomorítsd meg életed egy napján se. Nézd el neki, ha értelme csökken, ne vesd meg, ha virágjában van is életed. Nem felejtik el, ha szánod apádat, elszámolják neked majd a bűneidért. Balsorsodnak napján gondol rád az Isten, s mint dér a melegben, eltűnnek bűneid. Gonosz, aki semmibe sem veszi az apját, azt, aki bántja az anyját, megátkozza az Úr. Fiam, alázattal vidd végbe tetteid, és jobban szeretnek majd, mintha adakoznál. Nagy vagy? Annál inkább alázd meg magadat, akkor majd kegyelmet találsz az Istennél. Mivelhogy igen nagy az Isten hatalma, tiszteletben tartják az alázatosak.  Ami túl nehéz neked, azt ne kutasd, és ami erődön felül van, azt ne vizsgáld. Amit előírtak neked, azzal törődj, ami el van rejtve, azzal ne bajlódj. Amihez kevés az erőd, azzal ne kínlódjál; olyan tanítást kaptál, amely meghaladja az ember értelmét. Fennhéjázásukban sokan eltévedtek, nagyzó hóbortjukba belezavarodtak” (3,8-24) Az idős bölcs szentíró ezekkel a gondolatokkal arra ösztönöz mindenkit, hogy az Istentől kapott képességeinkkel arányosan tegyünk meg minden jót. Elsősorban az új generációért, mert ők a szülők gondjaira vannak bízva. A nagyszülők gondja sem esik ki az Úr figyelméből, hisz az ő szeretetüket a lehetőséghez mérten kell meghálálnunk.„Akit hálátlannak nevezel, arról minden rosszat elmondtál” (Római közmondás)

Évközi 12 vasárnap

Évközi 12 vasárnap
Jób 38, 1. 8-11; 2Kor 5, 14-17, Mk 4, 35-41
„Ki ez, hogy a szél és tenger is engedelmeskednek neki?” 

Jézus az Isten országáról tanította az embereket azon a napon, amikor estefelé beszállt egy csónakba, és azt a parancsot adta tanítványainak: „Menjünk át a túlsó partra!” (35) a tanítványok nem kérdeztek semmit. Megszokták, hogy Jézusnak mindig kész tervei vannak, azok a tervek egy magasabb rendű célt szolgálnak. Jézus ezt a célt ismeri, meg akarja ismertetni tanítványaival is. Majd menet közben vagy a végén kiviláglik az esemény értelme. Annyi bizonyos volt előttük most is, hogy Jézus aznapra befejezte a tömegek tanítását. Ezért a hallgatóság nagy részét hazaküldték. Ők, pedig engedelmesen evezni kezdtek a sötétedő vízen. Jézus leült a csónak végében, vánkosra hajtotta fejét, és azon nyomban el is aludt. Az egész napos tanítás után ezen nem csodálkozott senki. Kicsit talán csalódottak voltak a tanítványok, hogy a tömegnek szánt tanítás után ők ezúttal nem kaptak a szűkebb körnek kijáró pótelőadást. Pedig bizonyára érdekelte volna őket néhány kiegészítő felvilágosítás, hogy tulajdonképpen hogyan is működik a földön Isten országa? Mert elméletileg nagyon szép tanítás, hogy minden, ami történik, Isten tervei szerint megy végbe. Ugyanakkor minden percben tapasztaljuk, hogy az egyéni elgondolással és akarattal rendelkező emberek is beleszólnak mindenbe. Hogyan hangolja össze Isten a millió egyéni akaratot? Végig hallgatták a magvetőről szóló példabeszédet. Addig is rengeteg magvetést láthattak, maguk is végezhettek ilyen csodálatos munkát, anélkül, hogy ismerték volna a csírázás, növekedés, mag-fejlődés belső törvényeit. Belekóstolhattak a magvetőről szóló példabeszéd kapcsán egy magasabb rendű titokba: hogyan történik a magasabb rendű isteni üzenetek, igazságok hirdetése, miért nincs egyforma kifejlete az isteni üzeneteknek a különböző hallgatók életében. De hát az Úr most nem tart különelőadást. Fáradt. Alszik. Pedig az a különelőadás nagyon is elő van készítve. Meglibbenti a csónakot egy átfutó szellő. Megsimogatja a fáradt karokat. Jólesik az evezőt húzó apostoloknak. Aztán egyre erősebb széllökések, ágaskodó hullámok sorjáznak. Félelmetesen bömböl a vihar. A hullámok nagy vízmennyiséget loccsantanak be a csónakba. Az evezők levegőben kalimpálnak. A kis vízmerő lapátok nem bírják a versenyt a betóduló vízzel. A hajócska egyre jobban süllyed. Jézus, pedig édesdeden alszik. Most hol van az Isten országa? A viharban is, hiszen azt is Isten rendelte, hogy a keletkező szennyet söpörje ki az ember életteréből, tisztítsa meg a vízfelületet, hozza az erdők, puszták friss levegőjét. Aztán itt van Isten országa néhány evickélő, bukdácsoló csónakban. Felborult akár csak egy is? Nem. Tizenkét apostol az egyikben, néhány más tíz-tizenkettő a többiben: Vizsgázik mindegyik lelke a nap legfontosabb leckéjéből: az Isten végtelen nagyhatalom, kezében tartja nemcsak a csipetnyi Genezáreti tavat, de a mérhetetlen csillagvilágot is. Főként gyermekeit, az embereket. Néha gyakorlati vizsgát rendez: komolyan veszik-e az Ő végtelen szeretetét? A bizalom kötele vagy talán csak zsinórja- elszakad: Kimondják a rettenetes vádat: „Mester! Nem törődsz vele, hogy elveszünk?” Halk szavú parancs szélnek és víznek, és nagy csendesség lesz. „Miért vagytok gyávák? Még mindig nincs hitetek?” (40) Nekünk mit mond Jézus a mai borzalmas, embertelen világban? Gyávák vagyunk? Igen! Nem merjük kimondani, hogy rosszul igazodtunk, Istent elhagytuk földi hazugok miatt. És most sem minden lélek imádkozik: Uram, ments meg. Hinni és szeretni akarunk.Egyedül téged.

Évközi 11. hét Szombat

Évközi 11. hét Szombat
2 Kor 12,1-10;Mt 6,24-34
„Tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van”

A hívő zsidók rendkívül nagy tisztelettel vették körül a Tórát, Mózes törvénykönyvét. Ennek első lapján az áll, hogy Isten teremtett mindent, ami van. Ő adta az életet a növényeknek, állatoknak és embereknek. Már a füvek teremtésénél hangsúlyozza, hogy nemcsak ezek élnek, hanem mindegyik megtermi saját termését, az életét továbbvivő magját. Ennek ellenére elhitték Kánaán őslakóinak, hogy a hordóból szerkesztett Baal-szobor ad termékenységet mezőnek, állatnak, embernek egyaránt. Az ember rendkívül ostoba tud lenni.J ézus keményen fogalmaz: „Senki sem szolgálhat két úrnak.”(24) „Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.”(24) A mennyei Atya szeret minket. Mindenható és végtelenül jó. A mezei növények és a kis madárkák példájával illusztrálja az Úr az Atya gondoskodását. A füvek és madarak megszámlálhatatlan fajtája mind más és más ennivalót igényel, de Isten tudja és biztosítja. A fajták harmóniáját is pontosan adja tovább a Gondviselés. Sem fű, sem madár nem marad soha ruha nélkül, csodásnál csodásabb „egyenruháját” hordhatja valamennyi. Az ember pedig nemcsak teremtménye, hanem fogadott gyermeke is Istennek. Jézus gyönyörű záradéka az okfejtésben: „Ne aggódjatok hát a holnapért.”(34) Pénz és hatalomimádó modern kor gyermekeinek is szól a jézusi tanítás. A nagy vagyonú újgazdagok szíve be van zárva a trezorjaikba. Ne várjatok tőlük sem segélyt, sem megértést. Vissza kell térnetek mennyei Atyátokhoz, Ő tudja, mire van szükségetek, és meg is fogja adni.