„Aki tiszteli apját, az majd örülhet
fiainak, s meghallgatást nyer, hogyha imádkozik. Aki becsüli apját, hosszú
életű lesz, s az Úrnak szolgál, aki anyját felüdíti: szüleit szolgálva Istennek
is szolgál!”
Jákob egy tál lencséért megvette Ézsautól az őt illető elsőszülöttség jogait, majd egy ügyes csellel ténylegesen megkapta Izsáktól az értékes áldást (Ter 27) magára vonta bátyja, Ézsau gyűlöletét. Ezért Rebekka, az édesanyja, magához hívatta Jákobot. Így szólt hozzá:”Nézd, testvéred, Ézsau bosszút forral ellened, agyon akar ütni. Hallgasd meg hát tanácsomat, fiam! Kelj útra, és menekülj testvéremhez, Lábánhoz, Háránba. Maradj nála egy ideig, amíg bátyád haragja lecsillapul. Ha majd bátyád haragja enged irányodban, és elfelejti, amit tettél vele, érted küldök, és elhozatlak onnan. Miért vesztenélek el mindkettőtöket egy napon? Ezután Rebekka így szólt Izsákhoz hettita szolgálója miatt: Meguntam életemet a hettita nők miatt. Ha Jákob is ilyen hettita nőt vesz feleségül, mint ez itt, egy az ország leányai közül, akkor mi marad még nekem az életből?” (Ter 27,42-46) Erre Izsák hívatta Jákobot és megáldotta. Utasítást adott neki, és így szólt: Ne végy magadnak feleséget Kánaán leányai közül. Kelj útra, és menj Paddan-Aramba, Betuelnek, anyád atyjának házába, és onnan vegyél feleséget magadnak, Lábánnak, anyád estvérének leányai közül! A mindenható Isten áldjon meg, tegyen termékennyé, sokasítson meg, hogy a népek sokaságává légy! Adja neked Ábrahám áldását (Ter 12,2-3) neked és veled együtt utódaidnak, hogy az idegen földet, amelyet Isten Ábrahámnak adott, sajátodul megkapjad. Így bocsátotta el Izsák Jákobot. Az meg elment Paddam Aramba Lábánhoz, az aramita Betuel fiához, Jákob és Ézsau anyjának, Rebekkának testvéréhez” (Ter 28,1-5) Amit Sirák fia az engedelmes gyerekeknek ígért (3,5-7) az Jákobban bőven beteljesült. A családjában indult el Ábrahám törzse a néppé fejlődés útján és Egyiptomból 430 év múlva már úgy szabadultak ki az Úr segítségével, hogy a hadra fogható, 20-60 éves férfiak száma 600 ezer volt. Az egész nép létszáma pedig legalább ennek háromszorosa kellett, hogy legyen. A szentíró viszont erősen fogalmaz a gyermekek ellentétes viselkedésének esetében: „Fiam! Szóban s tettben tiszteld apádat, hogy az ő áldása szálljon életedre. Az apa áldása védi a fiak házát, az anya átka szétzúzza alapját. Apádat gyalázva ne akarj feltűnni, mert apád szégyene neked sem dicsőség. A férfi dicsősége apja becsülete, a becstelen anya szégyene a gyermekeknek. Fiam, legyen gondod elaggott apádra, és ne szomorítsd meg életed egy napján se. Nézd el neki, ha értelme csökken, ne vesd meg, ha virágjában van is életed. Nem felejtik el, ha szánod apádat, elszámolják neked majd a bűneidért. Balsorsodnak napján gondol rád az Isten, s mint dér a melegben, eltűnnek bűneid. Gonosz, aki semmibe sem veszi az apját, azt, aki bántja az anyját, megátkozza az Úr. Fiam, alázattal vidd végbe tetteid, és jobban szeretnek majd, mintha adakoznál. Nagy vagy? Annál inkább alázd meg magadat, akkor majd kegyelmet találsz az Istennél. Mivelhogy igen nagy az Isten hatalma, tiszteletben tartják az alázatosak. Ami túl nehéz neked, azt ne kutasd, és ami erődön felül van, azt ne vizsgáld. Amit előírtak neked, azzal törődj, ami el van rejtve, azzal ne bajlódj. Amihez kevés az erőd, azzal ne kínlódjál; olyan tanítást kaptál, amely meghaladja az ember értelmét. Fennhéjázásukban sokan eltévedtek, nagyzó hóbortjukba belezavarodtak” (3,8-24) Az idős bölcs szentíró ezekkel a gondolatokkal arra ösztönöz mindenkit, hogy az Istentől kapott képességeinkkel arányosan tegyünk meg minden jót. Elsősorban az új generációért, mert ők a szülők gondjaira vannak bízva. A nagyszülők gondja sem esik ki az Úr figyelméből, hisz az ő szeretetüket a lehetőséghez mérten kell meghálálnunk.„Akit hálátlannak nevezel, arról minden rosszat elmondtál” (Római közmondás)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése