Évközi 12 hét hétfő

Évközi 12 hét hétfő          
Ter 12, 1-5; Mt 7, 1-5
„Menj ki földedről, a rokonságod közül és atyád házából”

A teremtő Isten művét az emberiség megrontotta azzal, hogy megszegte Isten legfőbb parancsát. A végtelenül szerető, minden ügyünket szívén viselő Istent elhagyta az ember. Az a csodálatos érzés, hogy Isten gyermekévé fogadta az embert, nem elégítette ki őket. Ők maguk akartak minden érték szerzője, minden jó mércéje lenni.  Inkább hittek a kísértőnek, elfogadták, hogy a lázadás gyümölcseként a világ urai lesznek. Isten úgy mutatkozik be a hetvenöt éves Ábrahámnak, ahogy valamikor az ősszülőknek: Én vagyok az élő, az egyetlen, a végtelen Isten. Amiket az emberek istenként tisztelnek, azok csak teremtmények. Az ostoba ember csinálja őket és előttük leborulva elhiteti önmagával, hogy szellemi és testi ereje isteni méltóságra emelkedett. Ebben a hitben élt Ábrahám is. Isten ezt az áldatlan állapotot benne akarta megszüntetni. Mivel szülei, testvérei, rabszolgái egyformán gondolkodtak, mindent el akart különíteni. Ábrahám Isten kegyelméből miután felismerte az egyetlen helyes utat, rálépett erre az útra, amely biztonságossá tette az ember földi életét, halála után pedig örökéletet kínált neki. Ehhez azonban szakítania kellett régi életformájával. Birtokot ugyan nem kellett elhagynia, mert a legelőket bérelték, de a család biztonságát elveszíteni kockázatos volt. Az ígéret viszont igen sok jót sorakoztatott föl Ábrahámnak, aki megfontolta, és döntött. Ábrahám hetvenöt éves volt. Felesége, Sára nem tudott gyermeket szülni. Így kihalt volna az életnek az az ága, amelyet ő kapott. Eltűnt volna a földiek közül. A nagy ígéret ez volt: „Nagy nemzetté teszlek és megáldalak, naggyá teszem neved, és áldott leszel” Ábrahámnak ezt az áldást meg kellett érdemelnie. Rengeteg birkája és sok szolgája volt eddig is, de saját életének folytatása megszakadni látszott. Hogy ezt az áldást, további gyarapodását az állattartásban nem a rokonok biztosítják, hanem a most megismert élő Isten, ezt tettekkel kellett bizonyítania: ki kellett lépnie a rokoni körből. El kellett költöznie egy távolabbi vidékre, ahol még sosem járt. Egyelőre ott sem lesz sajátja a talpa alatti föld, - s ez megint csak hit tárgya marad- majd utódai kapják meg évszázadok múlva. Ha ezt is el tudja fogadni, újabb áldás teljesül majd általa: „Benned nyer áldást a föld minden nemzetsége” (3)„Elindult tehát Ábrahám, ahogy az Úr megparancsolta neki”(4)