"Minden
szülő érzi a szívében azt a boldogságot, amelyet a Teremtő a még egyedüli
embernek ismeretlen érzésként fogalmazott meg:„Nem jó az embernek egyedül
lennie. Alkotok neki segítőtársat, aki hozzá illő”
A Szentírás arról beszél, hogy ezt az érzést az élje meg ember is: „Az Úristen megteremtette még a földből a mező minden állatát, s az ég minden madarát. Az emberhez vezette őket, hogy lássa, milyen nevet ad nekik. Az lett a nevük, amit az ember adott nekik” (19) Az ősi gondolkodás szerint aki nevet ad valakinek vagy valaminek, azt a birtokának tekintheti. „Az ember tehát minden állatnak, az ég minden madarának és a mező minden vadjának nevet adott. De a maga számára az ember nem talált segítőtársat, aki hasonló lett volna hozzá. Ezért az Úristen álmot bocsátott az emberre, s mikor elaludt, kivette egyik oldalcsontját, s a helyét hússal töltötte ki. Azután az Úristen az emberből kivett oldalcsontból megalkotta az asszonyt, és az emberhez vezette. Az ember így szólt: Ez már csont a csontomból és hús a húsomból. Asszony (ÍSA) a neve, mivel a férfiből (ÍS) lett” (20-23) Ez nem születés, hisz sokszor magyaráztam: születésnek azt nevezzük, amikor élő jön ki élőből a természet hasonlóságára. Isten egy csontot vett ki az élő emberből, ami nem hasonló az emberhez. Isten alkotja tovább, hogy hasonló legyen Ádámhoz. Isten a semmiből szellemi lelket alkot, belebocsátja a kész testbe, és ekkor az asszony élőlényé lett. Az „asszony” nem tulajdonnév, hanem köznév, nem is Ádám adja neki a megismerés pillanatában. Nehogy valamikor valami ember vagyontárgyának nézze. Csak később, a bűnbeesés és a büntetés kirovása után lett a neve CHAVA (Éva), mint aki minden ember ősanyja. Az immár férfi és nő abban a pillanatban, amikor egymásra találnak, azonnal létrejön végső összetartozásuk, a házasság:„Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, és feleségéhez ragaszkodik. s a kettő egy test (házaspár) lesz” (24) „Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet” (Ter 1,28) ez a teljes családi kép Isten alkotásának csúcspontja. Sirák fia az emberteremtés csodálatos történetét azért ismerteti a bölcsesség nevelői tevékenységével, hogy az emberek, Isten gyermekei ezúton is egyre jobban értsék: „A bölcsesség jóra neveli fiait, s aki keresi, azt mind fölemeli. Aki szereti, az életet szereti, öröm tölti el, aki reggeltől keresi. Aki birtokba veszi, dicsőség örököse, és megáldja az Úr, bárhová viszi útja. Szentélyben szolgálnak, akik szolgálják őt, és akik szeretik, azok az Úr kedveltjei. Aki rá hallgat, az helyesen ítél, biztonságban van, aki közelében lakik. Aki benne bízik, örökségül kapja, még utódai is örülhetnek neki.Kanyargós utakon vezeti először, hagyja, hogy félelem, rettegés szállja meg. Addig fegyelmezi, míg megbízhat benne, és próbára teszi törvényei révén. Aztán újra egyenes utakon vezérli, s kinyilatkoztatja előtte titkait. Ha eltántorodik, akkor cserben hagyja, s odadobja martalékul szenvedélyeinek. Fiam, mérd fel helyzetedet és kerüld a rosszat, és saját magadért sose szégyenkezzél. Van szégyenérzet, ami bűnnek melegágya, s van szégyenérzet, ami dicsőség és kegyelem. Ne légy túl szigorú önmagaddal szemben, s ne kelljen vesztedre szégyellned magadat. Ne hallgass, ha szavad mentségül szolgálhat, s ne rejtsd véka alá bölcsességedet. Mert hogy a bölcsesség a szóban nyilvánul meg, az okosság pedig a nyelv válaszában. Az igazságnak sohase mondj ellent, tudatlanságodért bízvást szégyenkezhetsz. Bűneidet ne szégyelld sose megvallani, és ne szegülj szembe a folyó sodrával. Félkegyelműnek ne állj szolgálatába, ne keresd a hatalmasok kegyét, ha döntesz. Halálod napjáig küzdj az igazságért, maga Isten, az Úr harcol akkor érted. e lég nagyot mondó, nyelveddel hősködő, mihaszna,és hanyag a munkádban. Ne légy a házadban bátor, akár az oroszlán, a szolgáddal szemben pedig gyáva. Ne nyisd ki a kezed, hogy elvégy valamit, s ne csukd össze, amikor adakoznod kéne” (Sir 4,11-31)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése