Sirák Fiának Könyve 22.

„Nehogy kétféleképpen szóló embernek mondjanak, vagy fondorlatos, üres fecsegőnek! Mert hogyha gyalázat a tolvajnak bére, kemény ítélet vár a kétfélén beszélőre is” 

 
Ragyogóbb példát nem találhatott az Ószövetségből Sirák fia, mint amikor Isten parancsára elindult a választott nép a Sínai hegy alól. Odafelé Ábrahámnak 1,5-2 milliós utód-csapata volt az, akikkel a hegy alatt az Úr szövetséget kötött, amint Ábrahámnak egykor megígérte.„Tudd meg, hogy nemzetséged idegen lesz egy országban, amely nem az övé. Szolgálni fognak nekik, azok pedig elnyomják őket négyszáz esztendeig. De én megítélem azt a népet is, amelynek szolgálniuk kell. Akkor javakban bővelkedve vonulnak ki onnan. (Ter 15,13-14) Ezeket Mózes a Sínai hegyen látta-hallotta. Ábrahám a saját haláláról is kapott ebben a látomásban megnyugtató szózatot:„Te azonban (sokkal korábban) békében térsz meg atyáidhoz, és magas korban temetnek el”(15,15) Ezeket az adatokat a nép vezére, Mózes írásba foglalva vitte magával, amikor a Sínaitól elindította  népét: Ahogy mindent pontosan előre megmondott az Úr Ábrahámnak, és ennek a szabadulásnak ti valamennyien szem- és fültanúi vagytok, most az Ábrahámnak esküvel ígért honfoglalásra kerül sor. Kánaánba indulunk. Mihelyt odaérünk, Isten a gonoszságban megrögzött lakókon ítéletet tart, és földjüket, házaikat mind nekünk adja. Úgy-e, minden józan eszű ember értene a szóból? Az öt évszázados isteni szót örömmel forgathatták, amíg a pusztában vándoroltak immár az új otthon biztonsága felé. Ott, Kánaán határánál letelepedtek pihenni. „Ezt mondta az Úr Mózesnek: Küldj embereket, hogy szerezzenek híreket Kánaán földje felől, amelyet Izrael fiainak szándékozom adni. Atyáik minden törzséből küldjenek egyet, olyat, aki a vezetők közé tartozik. Mózes tehát előreküldte az Úr parancsára ezeket a megbízható embereket Paran pusztájáról. akik Izrael fiainak fejei közül valók voltak”(Szám 13,1-3) „Épp a szüret kezdetének volt az ideje. Elmentek hát, és kikémlelték az országot. Negyven nap múlva, miután az országot kikémlelték, megfordultak, és visszatértek Mózeshez, Áronhoz és Izrael egész közösségéhez Paran pusztájába, Kádes irányába, és számot adtak híreikről az egész közösségnek, s közben megmutatták az ország gyümölcseit. Beszámoltak nekik e szavakkal: Elmentünk abba az országba, ahová küldtél bennünket. Csakugyan tejjel-mézzel folyó (ország), lám, itt a kóstoló gyümölcseiből. Hanem a nép, amely az országot lakja, erős, s a városok meg vannak erősítve, ráadásul nagyon nagyok”. (20d-28) „Kaleb buzdító beszédet intézett a Mózes köré gyűlt néphez: Késedelem nélkül vonuljunk oda és szerezzük meg magunknak, egész jól úrrá lehetünk rajta. Hanem azok az emberek, akik vele együtt ott jártak, ellene vetették: Nem vagyunk képesek azzal a néppel szembeszállni, erősebbek, mint mi vagyunk. Ezután mindenféle rosszat mondtak Izrael fiainak arról az országról, amelyet kikémleltek. Az az ország, amelyet bejártunk, hogy kifürkésszük, olyan ország, amely elemészti lakóit, s az emberek, akiket láttunk, mind hatalmasak. Óriásokat is láttunk ott”(30-32)„Erre az egész közösség fölemelte szavát, és kiabálásban tört ki, s a nép siránkozott azon az éjszakán. Izrael fiai mindnyájan zúgolódtak Mózes és Áron ellen, s az egész közösség ezt hajtogatta: Bárcsak meghaltunk volna Egyiptom földjén vagy itt a pusztában, Miért akar az Úr abba az országba vinni? Hogy kardélre hányjanak bennünket! Asszonyaink és kisgyermekeink zsákmányul esnek. Nem volna a legjobb, ha visszatérnénk Egyiptomba? Válasszunk magunknak vezért, és térjünk vissza Egyiptomba!(14,1.4) Isten, Mózes, Ószövetség, saját tapasztalatok nem érvényesek?