Jézus Szive Litánia 23.

Jézus Szíve, lándzsával átdöfött Szív, irgalmazz nekünk!

 
Talán minden felnőtt tudja, hogy az emberi szív az anyaméhben a magzatfejlődés első időszakában kezd kialakulni, belekapcsolódik az élet szolgálatába, és dobog hűségesen az egész életen át. Ezt a szolgálatot végezheti úgy is, hogy megáll csendesen, amikor az Istentől kijelölt idő lejár. A nagy betegségek következtében ki tud fáradni, felmorzsolódik minden ereje, esetleg egy heveny szívinfarktus iszonyú fájdalma szakítja meg hűséges szolgálatát. Régóta tudják gonosz emberek, hogy a szívet erőszakkal is meg lehet állítani. A gyilkosságok egy része ősidőktől fogva a szíven ejtett sebbel történt. Jézus Szíve erős, egészséges, munkával edzett szív volt. Az örök Atya Fiának Szíve, amelyet a Szentlélek külön figyelemmel alkotott, sosem volt gyenge, még kevésbé beteg. Jól bírta az erős fizikai munkát, a sok koplalást és egész napos szabadtéri prédikálásokat. Hősiesen birkózott a tizenhét-tizennyolc órás szenvedéssel is. Beteljesült korábbi jövendölése is, hogy az életét senki sem tudja elvenni, maga adja oda, hogy aztán vissza is vegye, mert erre kapott utasítást Atyjától. Ezért a kereszten iszonyatosan szenvedve, mögötte az ostorozás gyilkossággal felérő kínjaival, valóban maga adta oda az életét: „Beteljesedett” (Jn 19,30) „Erre Jézus hangosan fölkiáltott és kilehelte lelkét”(Mk 15,37) a halál beállta után „egyik katona lándzsával megnyitotta oldalát, amelyből azonnal vér és víz folyt ki.” (Jn 19,33) Jézus halálát tehát nem a szíven döfés okozta, de akarta ezt a sebet, mert ebből fakadt az Egyház és minden ember üdvössége. A „lándzsával átdöfött Szív” tehát az élet forrása. Kérhetjük irgalmát, érti, és szívesen teljesíti kérésünket.