Jézus Szíve Litánia 17.

Jézus Szíve, dúsgazdag mindazok iránt, akik hozzád folyamodnak, irgalmazz nekünk!

 
Jézus születésekor az Atyától tanulta a nagylelkűséget Mint isteni Személynek, szüksége volt az isteni természetre, hiszen minden személy a természete alapján Isten, angyal vagy ember. Az isteni természet nem szaporítható, mint az angyali és az emberi. Az Atya pedig nem habozott odaajándékozni Fiának a végtelen isteni értelmet és akaratot, a mindentudást és mindenhatóságot. Ez a végtelen szeretet. A megtestesült Istenember nem adhatja oda senki emberfiának a teljes istenséget, mert azt befogadni nem tudná senki, de amennyit befogadni képes valaki, adja neki szívesen. Ez történik a szentáldozásban, hiszen Jézus emberi testével és vérével, azaz emberségével elválaszthatatlanul össze van kötve istensége, és Ő egészen adja önmagát. Nem dekázva, nem elcsalva, mint egyes kufárok, hanem valóban dúsgazdagon. Hihetetlen ostoba tud lenni az ember Ádámtó, Évától kezdve mind a mai napig. Zseniális ésszel rendelkeztek, tudták, hogy mindent Istentől kaptak. Jött egy senkiházi gazember, aki nem adott még egy porszemet sem nékik, s azzal kezdi: Isten becsapott benneteket, mert fél, hogy rájöttök a titokra, és a tiltott gyümölcsből étkezve ti is istenek lesztek. Azóta is röhögve dumálja ezt a szöveget. Az emberek nagy része pedig most is elhiszi ezt neki. Vagy nem így van? Mi magyarok nem vagyunk állandóan becsapva hatvankét éve? Uram, irgalmazz!