Évközi 12.hét csütörtök

Évközi  12.hét csütörtök
Ter 16,1-12.15-16 ;Mt 7,21-29

„Azt mondta Sárai Ábrámnak: Íme, az én méhemet bezárta az Úr, hogy ne szüljek. Menj be hát a szolgálómhoz” Az előző napi szentírási szakasz Ábrámnak súlyos aggodalmaival ismertetett meg bennünket, késői keresztényeket, akik már a kinyilatkoztatás teljességét is ismerhetjük. Egy egész hosszú történelmi szakasz választ el bennünket Ábrám korától. Megcsodálhatjuk hatalmas hitét, hogy néhány napos ismeret után olyan erős hit tölti be, hogy felszámolja addigi közösségét, rokonságát, mindenével, amije van, vadidegen tájakra költözik, amin sosem lesz birtokos, csak majd nyolcszáz év múlva lesz utódai birtoka. Gazdag már nagyon, de lelkét rágja a keserűség, hogy nem kapta meg az ígért fiút. A maga gyötrődései mellé még társul felesége, Sárai panasza Isten ellen: „íme, az én méhemet bezárta az Úr, hogy ne szüljek”.(16,2) Tudta, hogy a foganást Isten teszi lehetővé. Isten ígérete úgy másfél évtizede ugyan időpontot nem jelölt meg, de az ő szülését tökéletesen biztosnak állította. Érezte, hogy az asszonyi dolgok egyre inkább az öregség áldozata lesznek benne, mint az anyaság öröme. Ő Ábrám hitével nem rendelkezett. Asszonyi logikája azonban a legcélirányosabban lépett működésbe: „Íme, az én méhemet bezárta az Úr, hogy ne szüljek. (Ábrám) menj hát be a szolgálómhoz. A jogok fő viselője a férfi volt. Ha a feleség nem tudott szülni, adhatott férje mellé mellékfeleséget. Ha ő gyermeket szült a férjtől, akkor az úrnője a szülő mellékfeleséget, a rabszolganőt a saját ölébe vette, és a térdén született gyermek az úrnő gyermekének számított. Erre alapozta elhatározását Sára is. Úgy látta, hogy be kell segítenie Istennek, mert ki tudja, hátha nem érvényes már a régebbi ígéret. Amint a következő események igazolják, ha valaki okosabb akar lenni Istennél, az csak bajkeverés lesz. Az első hamarosan be is következett. „Ábrám pedig bement Hágárhoz. Hágár, amikor látta, hogy fogant, lenézte asszonyát. Azt mondta erre Sárai Ábrámnak: Igaztalanul jársz el velem. Én adtam öledbe a szolgálómat, s az, mióta látja, hogy fogant, lenéz engem. Ítéljen az Úr közöttem és közötted! Ábrám azt felelte neki: Íme, kezedben van szolgálód, tégy vele, ahogy tetszik. Erre Sárai úgy megsanyargatta, hogy az megszökött. Amikor az Úr angyala megtalálta így a pusztában, annál a vízforrásnál,amely a Súr felé vivő úton van, így szólt hozzá:  Hágár, Sárai szolgálója, honnan jössz és hová mégy? Ő azt felelte: Az úrnőm, Sárai színe elől menekülök. Az Úr angyala erre azt mondta: Térj vissza úrnődhöz, s alázd meg magad a keze alatt. Majd így folytatta az Úr angyala: Úgy megsokasítom utódodat, hogy soksága miatt meg sem lehet majd számlálni. Íme, fogantál, s fiút fogsz szülni. Nevezd Izmaelnek, mert meghallotta az Úr nyomorúságodat. Vadszamárhoz lesz hasonló, kezet emel mindenkire, s rá is kezet emel mindenki. Valamennyi testvérével szemben veri majd fel sátrait”