Sirák Fiának Könyve 19.

Miután jó akaró tanítómesterként sok bölcs tanáccsal halmozta el a rá hallgató tanítványokat, arra kíván rámutatni Jézus, Sirák fia, hogy a földi kincsek, a nagy jólét,milyen könnyen elbutítja és súlyos romlásba viszi azt, aki nem akarja  az Isten adta jótéteményeket jó célra, az üdvösségre használni. 

„Sose hagyatkozz a vagyonodra, s ne mondd hetvenkedve: elég javam van. Ne kívánság és vagyon szabja meg utadat, szívednek ösztönös vágyait ne kövesd. Ne kérdezd hencegve: Ki parancsol nekem? Mert az Úr nem késik, hogy észre térítsen” (Sir 5,1-3) Amikor az ősszülők megkapták az egész földet, örültek neki. „Isten újra szólt: Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá. Ők uralkodjanak a tenger halai, az ég madarai, a háziállatok, a mezei vadak, és az összes csúszómászó fölött, amely a földön mozog. Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket. Isten megáldotta őket. Isten szólt hozzájuk: Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá. Uralkodjatok a tenger halai, az ég madarai és minden állat fölött, amely a földön mozog. Azután ezt mondta Isten: Nézzétek, nektek adok minden növényt az egész földön, amely magot terem, és minden fát, amely magot rejtő gyümölcsöt érlel, hogy táplálékotok legyen. A mező vadjainak, az ég madarainak s mindennek, ami a földön mozog és lélegzik, minden zöld növényt táplálékul  adok. Úgy is történt. Isten látta, hogy nagyon jó mindaz, amit alkotott. Este lett és reggel: a hatodik nap” (Ter 1,26-31) „Az Úristen vette az embert, és Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze. Az Úristen parancsot adott az embernek: A kert minden fájáról ehetsz, De a jó és rossz tudás fájáról ne egyél, mert amely napon eszel róla, meghalsz” (Ter 2,15-17) A világ úgy jó, ahogy Isten megteremtette. Isten mindentudó és a világot nem egy-két napra, évre, hanem hosszú időre teremtette. Ezt a hosszú időt senkinek nem mondta meg, csak a három Isteni Személy tudja. A sátán sem tudja, nem sejt semmit, csak annyit tudott, hogy az ember Isten legkedvesebb teremtménye lesz. Ezért iparkodott az ember megteremtése után mindent elrontani. Duns Skót János, ferences hittudós szerint az angyalok megteremtése után a próbatételük kérdése ez lehetett: Isten teremt majd egy olyan teremtményt, akinek kettős természete lesz: angyalokhoz hasonló szellemi lelkük és a csillagvilág anyagából vett testük. Ezt a kettős természetet egy szellemi erő, az angyalokhoz hasonló személy kapcsolja össze és irányítja az Istentől kapott törvények szerint. Isten nagyon szereti ezt a jövendő emberfajt, mert a mennyország örökösévé rendelte őket is, mint az angyalokat. A mennyország a tökéletes boldogság hazája. Ide szánta az összes lényt: az angyalokat, mint tiszta szellemeket; szellemi létű lelkük miatt az embereket, hogy az emberek testében a mérhetetlenül nagy csak anyagból való gyönyörű csillagvilágot a mennyországba emelje. Isten úgy tervezte a teremtést, hogy az isteni ragyogásból, természetfeletti szépségből kapjanak a teremtés legfelső lépcsőjén álló lények: az angyalok és az emberek. Ezért a Második Isteni Személy felveszi a kettős természetű emberi alakot Isteni Személye alá, isteni természete mellé kapcsolja. Ezzel eléri célját a Teremtő: a felvett emberi természete mind a szellemvilág, mind az anyagvilág ősmintája lehet: emberi teste az anyagvilágé, emberi lelke az angyalok és emberek lelkéé. Az angyalok teremtésük pillanatában ezt kapták sorsdöntő kérdésnek: A megtestesült második isteni személyt akkor is imádják-e, amikor emberi teste is lesz? Rövid szellemi harc, vita után az egyik részük igennel, a másik nemmel szavazott. Az előbbiek azonnal a mennybe léphettek, az utóbbiak viszont elkárhoztak. Ezért gyűlölik az embereket és próbálják Istennel szembefordítani.