Jézus Szive Litánia 22.

Jézus Szíve, mindhalálig engedelmes Szív, irgalmazz nekünk!

 
Az előző elmélkedésekben már idéztem Szent Pál apostol gondolatait arról, hogy Jézus végtelen értékű szenvedéseinek az igazi dicsfényt az engedelmesség adta meg: „Megalázta magát és engedelmes lett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Isten ezért felmagasztalta és minden mást felülmúló nevet adott neki”. (Fil 2,8-9) a litánia most tárgyalandó invokációjában olyan titkot emel a figyelem központjába, amely Jézus egész engedelmes életét átjárja: rámutat, hogy Jézus nem katonás, becsületre épülő, nem is félelemre támaszkodó, még csak nem is a szülőt tisztelettel körülvevő engedelmesség jellemzi, hanem ez a hősi erény élete értelmes és érzelmes központjából, Szent Szívéből ered. Erre enged következtetni a 40. zsoltár mennyei párbeszéde, ahol a Fiú Atyjával tárgyalja meg a megváltás indítékát: nem kell neked a sokféle áldozat, hanem megnyitottad fülemet, megértettem, átéreztem, hogy jövendő emberszívem forró szeretetére számítasz. „Ezért mondtam, íme, eljövök, hogy megtegyem Atyám a te akaratodat, amint a könyvtekercsben rólam írva van”.A sok rideg szívű ember hallja meg Jézus felszólítását: én szívből vállaltam értetek a bűnt törlő halált. Ha irgalmamat kéritek, legyetek irgalmas szívűek ti is!