Sirák Fiának Könyve 21.

„Ne rostálj bármi szélben, s ne járj minden úton, (a kétszínű bűnös szokott így tenni). Maradj meg szilárdan meggyőződésednél, és a beszéded legyen egyértelmű”

 
Isten egy sok bosszúságot és gúnyt eltűrt asszonyt arra ösztönzött, hogy ne emberektől várjon segítséget, hanem Istentől. Hanna volt ez, egy Ramata-jimba való férfi, Elkána szerelemből elvett felesége. Mivel nem született gyermekük, a férj elvett egy másik lányt is, akit Peninnának hívtak. Ő három évenként szült a férjének fiúkat is, leányokat is. A második feleség sokat gyalázta Hannát. Amikor évente elzarándokoltak Silóba a szent sátorhoz áldozatot bemutatni, külön gőggel mutogatta, hogy neki és gyermekeinek mennyi áldozati húst adott a férje, Hannának pedig csak egy darabot. Hanna nem evett belőle, hanem zokogva letérdelt panaszkodni az Úrnak a szent sátor bejáratánál. Éli főpap felfigyelt a nagyon keservesen síró asszonyra, aki csendesen mondta lelke panaszát az Úrnak, és fiút kért tőle. Amikor Éli megtudta keserve okát, megáldotta. Aztán hazatértek Rámába. Hanna hamarosan gyermeket fogant. Egy fiút szült, akit Sámuelnek nevezett el (Meghallgatott az Isten). Amikor a gyermek három éves lett elvitte Silóba, és ott hagyta őt Istent szolgálni Éli főpap mellett. Hosszú, boldog és gyönyörű énekkel köszönte meg szeme fényét, a kis Sámuelt (1Sám 2,1-10) Sámuel ügyesen szolgált Élinek. Egyszer álmában az Úr nevén szólította. Felébredve Élihez futott, aki, nem hívta a kisfiút, hiszen szintén aludt. Éli végül megértette az álomban hallott többszöri hívást, és kioktatta a kisfiút: „Menj, feküdj le és aludj, aztán ha valaki szólít, így válaszolj: Beszélj, Uram, szolgád figyel. Sámuel elment, és nyugovóra tért a helyén. Akkor megjelent az Úr, elé állt, és szólította: Sámuel, Sámuel! És Sámuel így válaszolt: Beszélj, szolgád figyel!. Akkor az Úr azt mondta Sámuelnek: Nézd, olyat teszek Izraelben, hogy aki csak hallja, annak mindkét füle csengeni fog tőle. Azon a napon valóra váltom Élin mind, amit házára kimondtam, elejétől végig. Neked kell hírül adnod neki, hogy minden időre kimondtam házáról az ítéletet, mert tudta, hogy fiai káromolták Istent, mégsem  tiltotta meg nekik. Azért megesküdtem Éli házának: Éli házának bűnéért sem véres áldozat, sem ételáldozat nem engesztel ki soha. Sámuel egész reggelig fekve maradt. Akkor kinyitotta az Úr házának kapuját. De Sámuel félt Éli előtt mutatkozni. Éli azonban odahívta magához Sámuelt. Így szólította: Fiam, Sámuel. Itt vagyok,felelte neki. Erre megkérdezte tőle: Mit mondott neked? Ne titkolj el előlem semmit. Isten ezt meg ezt tegye veled, ha valamit eltitkolsz előlem abból, amit mondott neked. Sámuel tehát elmondott mindent, és nem hallgatott el semmit. Erre Éli azt mondta: Ő az Úr! Tegye, ami tetszik neki”(1Sám 3,9-18) Amikor Sámuel megöregedett, és a fiait szerette volna a nép szolgálatába állítani, a zsidók tiltakoztak: „Nézd, megöregedtél, fiaid meg nem a te utjaidon járnak. Adj nekünk királyt, hogy kormányozzon minket, amint ez minden népnél szokásban van. Sámuelnek azonban nem tetszett, amivel előálltak, ezért az Úrhoz fordult. De az Úr azt mondta Sámuelnek: Tégy meg mindent, amit csak kér tőled a nép, hisz nem téged vetettek el, hanem engem vetettek el, hogy ne uralkodjam többé fölöttük. Amint velem bántak attól z időtől fogva, hogy kivezettem őket Egyiptomból mind a mai napig: elhagytak, és idegen isteneknek szolgáltak, most veled is úgy bánnak. Nos hát, teljesítsd kérésüket, de figyelmeztesd őket, és ünnepélyesen mutass rá a király jogára, aki majd uralkodik fölötttük” (1Sám 8,5-9) Sirák fia tehát sokat merít az Ószövetség történeteiből, hogy bölcs magatartásra tanítsa az ifjakat: „Amikor hallgatásról van szó, légy fürge, s csak megfontoltan adj feleletet. Hogyha tudsz valamit, adj választ társadnak, ha nem tudsz valamit, akkor fogd be a szádat. Dicsőség s gyalázat forrása a beszéd, a nyelv végzetévé válhat az embernek” (Sir 5,11-13)