Évközi 16 hét hétfő

Évközi 16 hét hétfő           
Kiv 14, 5-18; Mt 12, 38
„a gonosz és parázna nemzedék jelet kíván, de nem kap más jelet, csak Jónás próféta jelét”

Jézussal sok keserűséget kóstoltattak nemzetének vezető emberei. Minden, amit tanított és tett, azt volt hivatva igazolni, hogy Ő az Istentől küldött Messiás, isteni tekintéllyel beszél és cselekszik. Hallgatói örömmel fogadják el a gyönyörű tanításokat, megilletődötten nézik a különböző csodajeleket, kivéve az írástudók és farizeusok nagyobbik részét. Ők nem az igazságot keresik és tisztázzák vitáikban, hanem a maguk igazát, amint láttuk a szombattal kapcsolatos vádaskodásaikban. Ennek az evangéliumi fejezetnek legszörnyűbb vádját Jézus egyik ott művelt csodája váltotta ki ellenségeiből. Odavittek hozzá egy embert, aki vak is volt és néma is. Amikor Jézus meggyógyította, ellenfelei azt a vádat fogalmazták meg szívükben: „Nem űzheti ki ez az ördögöket, csak az ördögök fejedelme, Belzebub által”. (Mt 12, 24) Jézus megdöbbent erre a lélekben megfogalmazott gonoszságra. Istent azonosítani a sátán barátjával ez mindennél aljasabb és gonoszabb káromlás. Jézus példákkal próbálja gondolkodásra késztetni ellenségeit. Amikor azonban okos beszédét semmibe sem veszik, hanem merészen új jelet kérnek tőle, ő így válaszol: „a gonosz és parázna nemzedék jelet kíván, de nem kap más jelet, csak Jónás próféta jelét. Mert amint Jónás a cethal gyomrában volt három nap és három éjjel (Jón 2, 1), úgy lesz az Emberfia is a föld szívében három nap és három éjjel”. (Mt 12, 39-40) Érthető Jézus elzárkózása ellenségei kívánságai elől: ördög-cimborának titulálják, és még ők akarják vizsgáztatni? Ezért az egész világnak szánt legfontosabb önigazolásra hivatkozik, a harmadnapi föltámadására. Apostolai is azt a küldetést kapják majd mennybemenetele előtt, hogy legyenek tanúi Jézus feltámadásának. Mert akit feltámaszt Isten a halálból, vagy aki feltámad onnan, az vagy Isten barátja, vagy maga Isten. Jézusnál kézenfekvő mindkét szempont, mert Isten Fia, saját Atyja támaszthatja fel, de Istenember lévén önmagát is fel tudja támasztani, mert isteni ereje nem halt meg, csak emberi természete, amit isteni erejével élővé tud tenni emberi lelke és teste egyesítésével. Jónásra hivatkozik, aki neki előképe, mert engedetlenségét kellett jóvátennie a tengeri viharban, amit ő okozott, azzal, hogy beledobatja magát a hullámzó vízbe, ahol nem a halál várt rá, hanem egy cethal. Ez elnyelte, de elevenen megőrizte Isten parancsára a gyomrában, és hazája partjára köpte ki az engedetlen prófétát. Ezt a jövendő igazolást azonnal követi az ellenséges lelkületű zsidók kemény ítélete a világ végén. A Jónás igehirdetésére megtért niniveiek elítélik majd a hitetlen zsidókat, mert ők hittek a hitetlen prófétának szavára. Sába királynője is ugyanezt teszi, mert ő Salamont meghallgatni eljött messzi hazájából, a világ Királya és központja Jézus, pedig nem talált hitet honfitársaiban. Akik ma hinni tudunk Jézus Krisztus istenségében, messiási küldetésében, mi is kemény ítélői lehetünk kortársainknak a nagy ítéleten. Csak engedni kell a bennünk munkálkodó isteni kegyelemnek, és okosan vizsgálni azt a történelmi írást, amit Jézusról jegyeztek fel.

Évközi 16. vasárnap

Évközi 16. vasárnap

Bármennyire is ízlésünk ellen való, Isten legnagyobb műveit emberekre bízza, méghozzá intézményesített formában. Mi hajlamosak vagyunk szembeállítani a szív spontán és eleven világát az intézmények élettelenségével és ridegségével, s erre meg is van az alapos okunk, hiszen napról napra tapasztaljuk a hivatalosság fojtogató légkörét, s elveszettnek érezzük magunkat a bürokrácia áttekinthetetlen útvesztőiben. És bizony, igen gyakran az Istentől rendelt, az ő szent Szívének gondolatából született intézményekben is ezt tapasztaljuk, mert éltető forrásuktól elszakítva, lélektelenül „üzemeltetik” őket. Valójában minden bűn alapja és lényege, hogy amit Isten egybekötött, örök rendeléssel egységbe foglalt, azt mi önkényesen és durván szétválasztjuk, szétromboljuk. (Nem véletlen, hogy a sátán neve görögül diabolosz, ami annyit tesz, mint szétválasztó.)

Isten egyik legnagyobb műve az emberi élet. Ennek továbbadását és táplálását nem közvetlenül ő végzi, hanem intézményesítette a házasságban. A kísértés abban áll, hogy elválasszuk a szerelmet a házasságtól, az ölelést az életadástól, öncéllá téve azt, ami önmagában sehová sem vezet. Az isteni élet megőrzését, továbbadását és ápolását ugyancsak intézményesítette az Úristen, amikor Krisztus által létrehozta az Egyházat és benne a szentségeket. Ezek az intézmények nem életidegen keretek, tartalmatlan külsőségek, hanem az isteni élet hordozói és közvetítői az utolsó napig, hiszen beemeltettek abba az új és örök szövetségbe, amelyet szent testében és vérében kötött meg Jézus Krisztus az Atya és a megváltottak között. Bennük a Szentlélek van jelen, az életadó, elevenítő Lélek, aki szünet nélkül Isten szeretetének légkörét árasztja. A szentségek ereje és hatékonysága ezért nincs alárendelve kiszolgáltatóik személyes szentségének; a pap szolgálata által Isten maga működik, csak egyre nagyobb teret kell engedni neki életünkben.

Urunk, Jézus Krisztus, köszönjük Neked, hogy megesett rajtunk a szíved, amikor láttad, hogy mint a pásztor nélküli juhok, elhagyatottak és gyámoltalanok vagyunk. Köszönjük Neked a pásztorokat, akiket fölénk rendeltél, hogy általuk gondoskodj rólunk. Segíts bennünket kegyelmeddel, hogy ne zúgolódjunk pásztoraink ellen, hiszen közülünk választottad őket, hanem legyünk segítségükre, s tevékeny szeretetünkkel és imádságunkkal járuljunk hozzá, hogy a Szentlélek éltető ereje és üde frissessége mind jobban betölthesse az Egyház intézményeit.

 

Papi hivatás 9.

Életállapotok: egymás számára rendelve.

 
Jól kell tudnia minden keresztény embernek, hogy a Bibliában Isten az embernek teremtése előtt pontosan megfogalmazta az ember létének a célját: „Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra”Ter 1,26) A Szentháromság, Isten belső lényének ez az alapvető fontosságú célja azt is jelenti, hogy Isten a maga csodálatos, senki által nem befolyásolható, senkitől ki nem található és teljesen soha senki által meg nem érthető létformája közösségi. „Szeretet az Isten, és aki a szeretetben marad, Istenben marad, és az Isten őbenne” (1Jn 4,16) Következik ebből, hogy az ember is közösségi létező, ahogy ez a felülmúlhatatlan minta mutatja. Az emberi élet minden formája szintén közösséget mutat. A család egy féri és egy nő felbonthatatlan közössége. Céljuk egymás feltétel nélküli boldogítása és kettejük szerelmének további kitágítása, gyermekeknek, új élőknek útra indítása a földi és az örökélet szintjén. A szolgálati papság elindítása ezen a módon valósul meg. Igaz, felszentelt papjaitól erről a természetes boldogságról teljes lemondást követel az Egyház, de sok család boldogságának intenzív elősegítésére ad ezzel lehetőséget. A szolgálati papságnak a természetes család boldogítására komoly küldetése van. Mint hitoktató nevelheti a kisfiúkat és a kislányokat ennek a majdani boldog közösségnek megalapozására. A hajótörött családok gyermekeinek sérülését ellensúlyozhatja. A felserdülteket hittanórákon fel kell vértezniük a sok esetben elkönnyelműsködött lét, diszkó hatás ellen, a kamaszkori felelősséggel méltónak bizonyulni a házassági hűség vállalására. A családoknál is akad néha segíteni való. Mint többet imádkozó jó barát, az Istenatyát is helyettesítő keresse meg a Teremtőtől neki szánt felelős küldetést.

Sirák Fiának Könyve 45.

Jézus,Sirák fia az ószövetségi bölcs szövegében igen fontos tanítást ad: a lelkiismereti szabadságot tárja elénk.

 
Egy okos, Ádám és Éva földi élete után nagy idővel később kiválasztott férfinak adta meg az Úr a lehetőséget, hogy a világ teremtésének folyamatát végignézze. Ez a férfi Ábrahám törzséből származott, abból a korból, amikor a választott nép előbb vendége volt Egyiptomnak, majd Isten akaratából 430 évig ott maradt, hogy nyugodt keretek között erősödjék.(Ter 15,1-16) Abban az időben az egyiptomiak már féltek a zsidóktól, és a fáraó elrendelte, hogy  a szülésznők a születés percében, amint meglátják, hogy az újszülött fiú, törjék el a gerincét és így haljon meg azonnal. A két egyiptomi szülésznő tudta, hogy Isten minden fajta gyilkosságot nagyon keményen tilt, ezért neki engedelmeskedtek, nem a fáraónak. Így a zsidó kisfiúk mind életben maradtak. Amikor ezt a fáraó megtudta, hogy a szülésznők Istennek engedelmeskednek és nem a fáraónak, megváltoztatta a parancsát: az újszülött zsidó kisfiúkat maga a család vigye ki a Nílus partjára és dobja bele az újszülöttet a vízbe. Ezután történt, hogy egy családban a  12 éves Mária és a 8 éves Áron után ismét született egy kisfiú. Az édesanya szívét megerősítette az Úr, hogy ne az uralkodónak, hanem a Teremtőnek engedelmeskedjék. Okosan döntött az édesanya: a már újszövetségi pontos megfogalmazást („Inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek” Szent Péter megfogalmazása a zsidó főtanács előtt: ApCsel 4,19) alkalmazta ő is.(Kiv 1,22; 2,1-4) Ezt az egyetlen parancsot adta a Teremtő igen súlyos tilalommal: „Az Úristen vette az embert, és Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze. A Úristen parancsot adott az embernek: A kert minden fájáról ehetsz. De a jó és rossz tudás fájáról ne egyél, mert amely napon eszel róla, meghalsz”(Ter 2,15-17) Az ember tudta Isten parancsát, ismerte az addig hallatlan fenyegetést: halál. Az ember a kísértő ellenvéleményét hallva, volt ideje megfontolni, kinek higgyen, és a megfontolás után döntött szabadon: „Az asszony látta, hogy a fa élvezhető, tekintetre szép, és csábít a tudás megszerzésére. Vett tehát gyümölcséből, megette, adott férjének, aki vele volt, és az is evett belőle. Erre felnyílt a szemük, észrevették, hogy meztelenek” (Ter 3,6-7a) Addig is ruhátlanok voltak, de a bennük tündöklő megszentelő kegyelem, a csupa fény Istentől örökölt ragyogás elrejtette ezt. A héber nyelvben a fény és a ruha egyformán „ór”-nak hangzik, de az „ó a négy félhangzós jelből két különböző írásjel, amit a nyugati számítógép nem ismer. Ezek után talán megsejthető az író szövegének igazi értelme, hogy  az ember Istentől származtatja a vétket(?): „Ne mondd: A bűnöm Istentől származik (?) Mit értettek a zsidók ezen? A mentegetőző rosszul fogja fel, hogy az Isten adta a szabadságot, tehát ő a rossz döntés lehetőségének oka? A bölcs helyreigazító szavai a második sorban erre utalnak: Az Isten gyűlöli a rosszat, ő ilyet nem „engedélyez”, de eltűri tőlünk. Ezek után nézzük a teljes bölcselő szöveget, amint a Szentírás elénk tárja: Az ember szabadsága (Értelmező alcím) „Ne mondd: a bűnöm az Úrtól származik, mert ő nem hoz létre semmit, amit gyűlöl. Ne mondd: Bukásomat neki köszönhetem, mert gonosz emberre neki nincs szüksége. Az Úr gyűlöl mindent, ami rossz, s azok sem szeretik, akik őt tisztelik. Ő teremtette a kezdet kezdetén az embert, és saját döntése hatalmába adta. Módodban áll, hogy megtartsd a parancsokat, hogy hűséges légy, megvan a hatalmad. Eléd öntötte a tüzet és a vizet, amire vágyol, az után nyújtsd a kezed. Az ember előtt ott az élet és a halál, megadatik neki, amit választ magának. Mert igen gazdag az Isten bölcsessége, erős a hatalma, s mindig lát mindent. Szeme azokon van, akik őt tisztelik. Ismeri az ember minden egyes tettét. Senkinek sem  adott parancsot a rosszra, sem pedig engedélyt arra, hogy vétkezzék” (Sir 15,11-20)    

BOLDOG ANNA ROSA GATTORNO

BOLDOG ANNA ROSA GATTORNO 

szerzetesno, III. r.

 (1834-1900)

Genuában született. 21 éves korában férjhez ment. Elsőszülött lánya egy betegség következtében süketnéma lett. Három gyermeke közül az egyik fiú kiskorában meghalt. Bankcsőd miatt szegények lettek, férje távol keresett munkát. Nemsokára megbetegedett és meghalt. A megpróbáltatások Annát Isten felé és a mélyebb lelki élet felé irányították. Elhatározta: életét egészen Istennek és felebarátai szolgálatnak szenteli. 26 éves korában belépett a ferences III. rendbe. Az evangéliumi tanácsok megtartására magánfogadalmat tett. Hamarosan megkapta Jézus sebhelyeit, de ezek: láthatatlanok maradtak. A genusi érsek rábízta az orsolyiták társulata (ez nem az orsolyita rend) elnökségét. 30 éves korában sugallatot kapott, hogy alapítson saját kongregációt. Sokat imádkozott, vezekelt, hogy világosságot és erőt nyerjen. Végül a pápához fordult, azt remélve, hogy IX. Piusz elutasítja. A pápa azonban egy magánkihallgatáson bíztatta: „Ez az intézmény galambszárnyak gyorsaságával terjed majd el a világ különféle részein. Isten majd gondoskodik gyermekeidről, te csak törődj Isten művével!” Az új alapítás Piacenzá*-ban kezdte meg működését (Szt. Anna Leányai kongregáció). Karitatív tevékenységet folytatnak a szegények, betegek, idősek, magányosok, veszélyeztetett fiatalok segítésére. 1879-ben nyertek végleges jóváhagyást a Szentszéktől. A siketnémák számára is alapítottak intézetet. 1900-ban, Anna Rosa halála évében a nővérek sok országban, 368. házban 3500-an tevékenykedtek. II. János Pál avatta boldoggá 2000. ápr. 9-én.

A zsinat „Perfectae caritatis” (szerzetesekről szóló) határozatából:

„A szerzetesek csak úgy lesznek képesek hivatásuknak megfelelni, annak, hogy kövessék Krisztust és szolgáljanak Krisztusnak és az o tagjainak, ha apostoli tevékenységük a Krisztussal való egészen bensőséges egyesülésből fakad. Ez az egyesülés pedig növeli magát az Isten és embertárs iránt való szeretetet.”

Imádság:

Istenünk, te Boldog Anna Rózát az élet különböző szakaszain át a misztikus élet magaslatára vezetted s általa a szegények és betegek gyámolítására Egyházadat új szerzetescsaláddal gyarapítottad, add, hogy a mulandó dolgok vonzásából mi is egyre jobban kiemelkedjünk és téged egyre igazabb szeretettel szeressünk. Ki élsz és uralkodol mindörökkön örökké.