Évközi 16 hét hétfő

Évközi 16 hét hétfő           
Kiv 14, 5-18; Mt 12, 38
„a gonosz és parázna nemzedék jelet kíván, de nem kap más jelet, csak Jónás próféta jelét”

Jézussal sok keserűséget kóstoltattak nemzetének vezető emberei. Minden, amit tanított és tett, azt volt hivatva igazolni, hogy Ő az Istentől küldött Messiás, isteni tekintéllyel beszél és cselekszik. Hallgatói örömmel fogadják el a gyönyörű tanításokat, megilletődötten nézik a különböző csodajeleket, kivéve az írástudók és farizeusok nagyobbik részét. Ők nem az igazságot keresik és tisztázzák vitáikban, hanem a maguk igazát, amint láttuk a szombattal kapcsolatos vádaskodásaikban. Ennek az evangéliumi fejezetnek legszörnyűbb vádját Jézus egyik ott művelt csodája váltotta ki ellenségeiből. Odavittek hozzá egy embert, aki vak is volt és néma is. Amikor Jézus meggyógyította, ellenfelei azt a vádat fogalmazták meg szívükben: „Nem űzheti ki ez az ördögöket, csak az ördögök fejedelme, Belzebub által”. (Mt 12, 24) Jézus megdöbbent erre a lélekben megfogalmazott gonoszságra. Istent azonosítani a sátán barátjával ez mindennél aljasabb és gonoszabb káromlás. Jézus példákkal próbálja gondolkodásra késztetni ellenségeit. Amikor azonban okos beszédét semmibe sem veszik, hanem merészen új jelet kérnek tőle, ő így válaszol: „a gonosz és parázna nemzedék jelet kíván, de nem kap más jelet, csak Jónás próféta jelét. Mert amint Jónás a cethal gyomrában volt három nap és három éjjel (Jón 2, 1), úgy lesz az Emberfia is a föld szívében három nap és három éjjel”. (Mt 12, 39-40) Érthető Jézus elzárkózása ellenségei kívánságai elől: ördög-cimborának titulálják, és még ők akarják vizsgáztatni? Ezért az egész világnak szánt legfontosabb önigazolásra hivatkozik, a harmadnapi föltámadására. Apostolai is azt a küldetést kapják majd mennybemenetele előtt, hogy legyenek tanúi Jézus feltámadásának. Mert akit feltámaszt Isten a halálból, vagy aki feltámad onnan, az vagy Isten barátja, vagy maga Isten. Jézusnál kézenfekvő mindkét szempont, mert Isten Fia, saját Atyja támaszthatja fel, de Istenember lévén önmagát is fel tudja támasztani, mert isteni ereje nem halt meg, csak emberi természete, amit isteni erejével élővé tud tenni emberi lelke és teste egyesítésével. Jónásra hivatkozik, aki neki előképe, mert engedetlenségét kellett jóvátennie a tengeri viharban, amit ő okozott, azzal, hogy beledobatja magát a hullámzó vízbe, ahol nem a halál várt rá, hanem egy cethal. Ez elnyelte, de elevenen megőrizte Isten parancsára a gyomrában, és hazája partjára köpte ki az engedetlen prófétát. Ezt a jövendő igazolást azonnal követi az ellenséges lelkületű zsidók kemény ítélete a világ végén. A Jónás igehirdetésére megtért niniveiek elítélik majd a hitetlen zsidókat, mert ők hittek a hitetlen prófétának szavára. Sába királynője is ugyanezt teszi, mert ő Salamont meghallgatni eljött messzi hazájából, a világ Királya és központja Jézus, pedig nem talált hitet honfitársaiban. Akik ma hinni tudunk Jézus Krisztus istenségében, messiási küldetésében, mi is kemény ítélői lehetünk kortársainknak a nagy ítéleten. Csak engedni kell a bennünk munkálkodó isteni kegyelemnek, és okosan vizsgálni azt a történelmi írást, amit Jézusról jegyeztek fel.