Az
isteni bíró.
Isten az igazságos bíró. Nem téved és nem is tévedhet, mert az isteni lényeg, az istenség mindentudó. Az Atya előtt öröktől fogva mind az ami történik, ami történhet tökéletesen ismert valóság. A világ teremtésekor nem frissen kigondolt, kemény munkával kiérlelt terv megvalósítása kezdődik és valósul meg mozzanatról mozzanatra, mint a mérnökök munkája mutatja, hanem Isten által létrehozott terveknek kell megvalósulniuk. Isten örök terveihez kell alakulnia mindennek, ahogy a szentsátor és a berendezéseinél az Úr előírta: „Vigyázz, hogy a szerint a minta szerint készítsd el, amelyet a hegyen mutattam neked” (Kiv 25,40) Vagy egy még sokkal korábbi esetnél mondja Isten Ábrahámnak: „Tudd meg, hogy nemzetséged idegen lesz egy országban, amely nem az övé. Szolgálni fognak nekik, azok pedig elnyomják őket négyszáz esztendeig. De én megítélem azt a népet is, amelynek szolgálniuk kell. Akkor javakban bővelkedve vonulnak ki onnan. Te azonban békében térsz meg atyáidhoz, és magas korban temetnek el. A negyedik nemzedékben térnek ide vissza, mivel az amoriták bűne még nem teljes”(Ter 15,13-16) Hasonló módon alakul az Ígéret földjének történelmi elfoglalása: „Mózesnek, az Úr szolgájának halála után szólt az Úr Józsuéhoz, Nun fiához: Szolgám, Mózes halott. Indulj, kelj át a Jordánon, te és az egész nép, arra a földre, amelyet Izrael fiainak adok. Minden helyet, amelyet talpatok ér, nektek adok, ahogyan Mózesnek mondtam. A pusztától és Libanontól a nagy folyóig, az Eufráteszig, s napnyugat felé a Nagy-tengerig terjed határotok. Senki sem lesz képes ellenállni neked egész életedben: veled leszek, ahogyan Mózessel is vele voltam, nem hagylak el, nem szolgáltatlak ki” (Józs 1,1-5) Nem Isten akarata változott meg, hanem a honfoglalás vezére. Mózes az utolsó pillanatban lázadt fel Isten ellen a népe sokadik lázadása alkalmával.(MTörv 4,9-31) Sirák fiának könyvének ehhez a részlethez a szerkesztők teljes joggal adták ezt az alcímet: „Az isteni bíró” „Az útjaik mindig előtte vannak, nincsenek elrejtve a szeme elől. Fejedelmet adott minden egyes népnek, de Izrael népe az Úr osztályrésze. Világosak, mint a nap, előtte tetteik, szemét állandóan útjaikon tartja. Nincsenek elrejtve botrányos tetteik, és ott van minden bűnük az Úr előtt. Mint a pecsétgyűrűt, őrzi jótettedet, mint szeme világát, az ember jóságát. Egy nap majd fölkel, és megfizet nekik, fejenként kiosztja, amit érdemelnek. A bűnbánóknak megnyitja a visszatérés útját, s bátorítja, akik reményüket vesztették”(Sir 17,15-24)„Térj meg az Úrhoz, és hagyj fel a bűnnel, esedezz az Úrhoz, s többé ne bántsd meg. Térj a Fölségeshez, hagyd a törvénysértést, gyűlölj mindenféle utálatos dolgot. Ki dicséri Istent lent az alvilágban az élők helyett, kik zengik dicséretét? Halott ajkán, aki nincs, elhal a dicséret, csak aki él s egészséges, az dicsérheti Istent. Milyen nagy az Úrnak irgalmassága, könyörülete azok iránt, akik hozzátérnek! Hiszen nem lehet meg minden az emberben, mert az ember fia nem halhatatlan. Napnál mi fényesebb? S az is elsötétül; csak gonosz lehet, amit a test és vér kigondol. Az ég seregeit is szemügyre veszi, hát akkor az embert, aki csak por s hamu”(17,25-32)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése