Sirák Fiának Könyve 45.

Jézus,Sirák fia az ószövetségi bölcs szövegében igen fontos tanítást ad: a lelkiismereti szabadságot tárja elénk.

 
Egy okos, Ádám és Éva földi élete után nagy idővel később kiválasztott férfinak adta meg az Úr a lehetőséget, hogy a világ teremtésének folyamatát végignézze. Ez a férfi Ábrahám törzséből származott, abból a korból, amikor a választott nép előbb vendége volt Egyiptomnak, majd Isten akaratából 430 évig ott maradt, hogy nyugodt keretek között erősödjék.(Ter 15,1-16) Abban az időben az egyiptomiak már féltek a zsidóktól, és a fáraó elrendelte, hogy  a szülésznők a születés percében, amint meglátják, hogy az újszülött fiú, törjék el a gerincét és így haljon meg azonnal. A két egyiptomi szülésznő tudta, hogy Isten minden fajta gyilkosságot nagyon keményen tilt, ezért neki engedelmeskedtek, nem a fáraónak. Így a zsidó kisfiúk mind életben maradtak. Amikor ezt a fáraó megtudta, hogy a szülésznők Istennek engedelmeskednek és nem a fáraónak, megváltoztatta a parancsát: az újszülött zsidó kisfiúkat maga a család vigye ki a Nílus partjára és dobja bele az újszülöttet a vízbe. Ezután történt, hogy egy családban a  12 éves Mária és a 8 éves Áron után ismét született egy kisfiú. Az édesanya szívét megerősítette az Úr, hogy ne az uralkodónak, hanem a Teremtőnek engedelmeskedjék. Okosan döntött az édesanya: a már újszövetségi pontos megfogalmazást („Inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek” Szent Péter megfogalmazása a zsidó főtanács előtt: ApCsel 4,19) alkalmazta ő is.(Kiv 1,22; 2,1-4) Ezt az egyetlen parancsot adta a Teremtő igen súlyos tilalommal: „Az Úristen vette az embert, és Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze. A Úristen parancsot adott az embernek: A kert minden fájáról ehetsz. De a jó és rossz tudás fájáról ne egyél, mert amely napon eszel róla, meghalsz”(Ter 2,15-17) Az ember tudta Isten parancsát, ismerte az addig hallatlan fenyegetést: halál. Az ember a kísértő ellenvéleményét hallva, volt ideje megfontolni, kinek higgyen, és a megfontolás után döntött szabadon: „Az asszony látta, hogy a fa élvezhető, tekintetre szép, és csábít a tudás megszerzésére. Vett tehát gyümölcséből, megette, adott férjének, aki vele volt, és az is evett belőle. Erre felnyílt a szemük, észrevették, hogy meztelenek” (Ter 3,6-7a) Addig is ruhátlanok voltak, de a bennük tündöklő megszentelő kegyelem, a csupa fény Istentől örökölt ragyogás elrejtette ezt. A héber nyelvben a fény és a ruha egyformán „ór”-nak hangzik, de az „ó a négy félhangzós jelből két különböző írásjel, amit a nyugati számítógép nem ismer. Ezek után talán megsejthető az író szövegének igazi értelme, hogy  az ember Istentől származtatja a vétket(?): „Ne mondd: A bűnöm Istentől származik (?) Mit értettek a zsidók ezen? A mentegetőző rosszul fogja fel, hogy az Isten adta a szabadságot, tehát ő a rossz döntés lehetőségének oka? A bölcs helyreigazító szavai a második sorban erre utalnak: Az Isten gyűlöli a rosszat, ő ilyet nem „engedélyez”, de eltűri tőlünk. Ezek után nézzük a teljes bölcselő szöveget, amint a Szentírás elénk tárja: Az ember szabadsága (Értelmező alcím) „Ne mondd: a bűnöm az Úrtól származik, mert ő nem hoz létre semmit, amit gyűlöl. Ne mondd: Bukásomat neki köszönhetem, mert gonosz emberre neki nincs szüksége. Az Úr gyűlöl mindent, ami rossz, s azok sem szeretik, akik őt tisztelik. Ő teremtette a kezdet kezdetén az embert, és saját döntése hatalmába adta. Módodban áll, hogy megtartsd a parancsokat, hogy hűséges légy, megvan a hatalmad. Eléd öntötte a tüzet és a vizet, amire vágyol, az után nyújtsd a kezed. Az ember előtt ott az élet és a halál, megadatik neki, amit választ magának. Mert igen gazdag az Isten bölcsessége, erős a hatalma, s mindig lát mindent. Szeme azokon van, akik őt tisztelik. Ismeri az ember minden egyes tettét. Senkinek sem  adott parancsot a rosszra, sem pedig engedélyt arra, hogy vétkezzék” (Sir 15,11-20)