Szent Mária Magdolna

Szent Mária Magdolna
„Mária! – Rabboni!”

Jézus keresztje alatt ott állt a leghűségesebbekkel együtt Mária Magdolna is. Rettenetesen gyötrődött mindegyikük. A Szűzanya a minden kegyelem birtokában értette, hogy Fia a világ minden bűnéért szenved, és minden kegyelem forrása is eme szenvedés. Számára is az. Mária Magdolna lelkében iszonyú önvádként jelentkezhetett sok bűne, amire Jézus bocsánatot adott a farizeus házában.„Sok bűne bocsánatot nyert, mert nagyon szeretett” (Lk 7,47) Íme, Jézus szeretete még sokkal nagyobb, így fizet értem és mindenkiért. Ez a hálás felismerés űzte a hét első napján a sírbolthoz, hogy elvigye Jézus holttestét, és az idegen, kölcsön kapott sírból a maga sírboltjába helyezze „örök nyugalomra”. A Szeretetért legalább ennyi viszonzást akart adni. Üres a sír! Jajdul fel keservesen, amikor odaér. Szalad Péterhez, ellopták az Urat! Majd visszatér az üres sírhoz, mert az ő szeretete nem tud belenyugodni a veszteségbe. Észre sem veszi, hogy angyal szól hozzá. A háta mögött elhangzó kérdés is csak kereső aggodalmát érinti. És ekkor nevén szólítja valaki: Mária! És ez nem földi hang, nem idegen kertészi beszéd, ebben a világ minden szeretete benne zeng. Már tudja, hogy Jézusa valóban él, újra él, feltámadt! Belőle is felsikolt a boldog felismerés: Rabboni! Mesterem, aki az igazságra megtanítottál, szeretettel feloldoztál, és szemem láttára szenvedtél és meghaltál. Most lettél igazán Mesterem, mert tudom, hogy a mi életünk is ugyanígy lesz érték. Ha elvesztettük Jézust, keressük szorgalmasan. Szeressük Őt maradéktalanul. Ejtsük ki bátran a nevét, mert ő is vár minket. Nekünk is szól az Úr üzenete: „Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez”(17), Isten a mi Istenünk és mi Atyánk is. Jézus halálunkkor hozzá vezet.„Mária Magdolna elment, és hírül vitte a tanítványoknak: Láttam az Urat!, és hogy ezeket mondta neki”(18)