Sirák Fiának Könyve 46.

A gonoszok pusztulása

 
„Mit sem érő utódtól ne kívánj sokat, ne örülj fiaidnak, ha semmirekellők. Bármily nagy a számuk, ne légy büszke rájuk, ha az Úr félelme nem lakozik bennük. Ne hagyatkozz arra, hogy életben vannak, s ne reménykedj abban, hogy milyen sorsuk lesz, mert jobb, ha csak egy van, mint ha ezer volna, s gyermektelenül meghalni, mint rossz sarjat hagyni” (Sir 16,1-3) Sirák fiának tanítása mellé a Biblia történeteiből idézek példákat, amelyekből az ő bölcsessége, nem is keveset merített, és rámutatott: azok a Bibliából ismert emberek, akik a hitük és Istennek tetsző cselekedeteik alapján istenhívőként éltek, azoknak az utódait az Úr felkarolta, a többiek előbb-utóbb eltűntek. Sirák fia Jézus a Megváltó Istenfia, Jézus előtt élt két évszázaddal. Mindketten idézik Szodoma és Gomorra sorsát. Amikor Isten kiválasztotta Ábrahámot és Úr városából átirányította Kánaán földjére, nem csak a feleségét vihette magával, mert természetes volt, hogy a legősibb isteni rendelkezés alapján a feleség mindhalálig a férjéhez tartozik. Amikor Sirák fia a Szentírásból az üdvtörténetet tanulja, látja Lót sorsát. A legelőkön perlekedő pásztorok vitájából jól következtető Ábrahám az együtt gazdálkodást már tehernek ítéli, és természetesnek találja, hogy az unokaöcs válasszon előbb új sorsot. Ő az előkelőnek tartott városi életet választja és Szodomába költözik. A hamarosan kitört szomszédháború és keserves hadifogság kicsit kijózanítja Lótot, de a nagybácsi ismét segít. Később még óvatosan, de erős bizalommal alkuszik az őt meglátogató második Isteni személlyel: tíz igaz kedvéért is hajlandó megmenteni Szodomát. Az Istenfia, Jézus jól tudja, hogy fél napja van csak Szodomának, mert négy igaz ember lakik benne. Ezeket az angyalok kimentik, de Lót felesége a menekülés közben szörnyethal, a lányok mindketten ugyanazt a bűnt követik el: apjuktól fogannak gyermeket. Isten a közeljövőben leveszi a kezét róluk, mert bálványimádók lesznek és nyolcszáz év múlva erre fogják csábítani Isten választott népét.„Egyetlen értelmes ember egész várost benépesít, de az istentelen nemzetség elpusztul. Sok efféle dolgot látott már szemem, a fülem pedig még különbeket is hallott: Az istentelenek hadába mart a tűz, harag lángolt fel a hitvány banda ellen. Nem tűrte el a régmúlt idők gigászait, akiket hűtlenségbe vitt az erejük. Nem kímélte meg a várost, ahol Lót lakott: fennhéjázásukat iszonyattal nézte. Nem irgalmazott a romlott nemzetségnek, amelyet bűnéért elűztek birtokából. Ugyanígy a hatszázezer gyalogosnak sem, akit elpusztított szíve keménysége. Hát még ha az ember maga nyakaskodik, csodaszámba menne, ha meg nem bűnhődnék. Nála az irgalom, és nála a harag, ő bocsát meg, és ő árasztja ki haragját. Amilyen nagy az irgalma, annyira fenyít is, a tettei szerint ítél meg mindenkit. Zsákmányával nem tud elszökni a gonosz, a jámborok reménye nem hiúsul meg. Szabad folyást enged irgalmasságának; a tettei szerint fizet mindenkinek”. (Sir 16,4-14) Ezzel „A gonoszok pusztulása” alcím alatt olvasható ószövetségi bölcsesség kétezer kétszáz éves üzenetének  egyik része lezárul. Fölséges Isten atyánk nyolcvanhárom éve diktált Eugénia olasz származású apácának egy hatvan oldalas latin nyelvű üzenetet. Ebben hangsúlyozza: Jézus Krisztus, egyszülött Fia Szentséges Vérének ünnepén minden embernek ezt az atyai üzenetet küldi: Én egyes egyedül éltem tökéletes isteni boldogságban, birtokoltam a végtelen isteni értelmet és hatalmat. Már akkor elhatároztam, hogy teremteni fogok olyan lényeket, akiknek szellemi természetű lelkük és anyagi természetű testük lesz. Gyermekeimmé fogadom őket, és a földön éltetem őket egy ideig: ez a földi élet arra szolgál, hogy értelmükkel ismerjenek meg engem Teremtőjüket és örökbe fogadó Atyjukat és akaratukkal meg emberszívükkel egyre jobban szeressenek is engem mindenkinél és mindennél jobban. A földi életben ezt a szeretetet osszák meg embertestvéreikkel is, önzés nélkül gyakorolják és én odafönn a mennyországban ennek a szeretet-kincsnek mértéke szerint teszem őket örökké boldoggá. Aki viszont ezt nem fogadja el és nem teljesíti, azt én sem fogadom örökre magamhoz. Most hogy viszonyultok ehhez a szeretethez? Az önzés és a gyűlölet uralkodik? Vigyázzatok, ezeket nagyon büntetem.