Évközi 16 hét kedd

Évközi 16 hét kedd
Kiv 14, 21-15, 1; Mt 12, 46-50
„íme, anyja és testvérei megálltak kint és kérték, hogy beszélhessenek vele”

Az Egyház a mai liturgiában olvastatott evangéliummal zárja Mt 12. fejezetéből vett evangéliumi részleteket. Jézus harcol a zsidó vezetőkkel, akik Isten törvényeit állandóan szigorító magyarázatokkal látják el, ezzel komolyan terhelik az egyszerű híveket. Csak annyi terhet szabad az emberek vállára rakni, amennyit Isten akar, tanítja Jézus. Közben állandóan tesz csodákat, amelyekkel tanítását erősíti. Ellenfelei közben ellenségei lesznek. Vizsgáztatni akarják, sátános váddal illetik. Ekkor érkeznek a názáreti rokonok arra a helyre, ahol Jézus tanít. Nem rontanak be a zsúfolt helyiségbe, hanem üzennek Jézusnak. A közvetítő hangosan jelenti be: „íme, anyád és testvéreid kinn állnak, és beszélni akarnak veled”. (47) Újabb problémát sejtet ez a bejelentés a hallgatóság körében. Minden hír terjedt abban az időben is, csak nem olyan gyorsan, mint a mi agyonmechanizált világunkban. Nyilván híre futott Jézus názáreti látogatásának. Ki jó, ki rossz szándékkal vitte a híreket, hogy falujában elragadtatással hallgatták prófétai hírnévre emelkedett egykori építőmesterük mélyen szántó beszédét. Aztán hirtelen megfordult a lelkesedés: honnan vette mindezt a bölcsességet. Idevaló egyszerű iparos volt, anyja és rokonai most is itt élnek. Hogyan merészel ilyen híres ember lenni? Megragadták, hogy felcipelik városkájuk dombjára, szakadékba lökik, megölik. Jézus nem vitázik: átmegy közöttük, eltávozik.Mások arról értesültek, hogy rokonai azt híresztelik: Jézus megháborodott. Ezért keresik, haza akarják vinni, megmenteni. Az érzéseket bonyolíthatja, hogy ülnek a hallgatóságban farizeusok és írástudók. Bennük felmerül a negyedik parancsolat szövege: Apádat és anyádat tiszteld, hogy hosszú életű légy a földön! Ennek engedelmeskedik a názáreti mester, vagy amivel kiegészítették a vezetők: Tizenkét évesnél idősebb fiú otthonukon kívül, nyilvánosság előtt komolyabb tiszteletben nem részesítheti szülőanyját. Mindenki várja tehát Jézus döntését kint is, bent is. Mindenki meglepődik Jézus kijelentésén: „Ki az én anyám, és kik az én testvéreim? Azután kitárta kezét tanítványai felé és így szólt: Íme, az én anyám és testvéreim. Mert mindaz, aki megteszi Atyám akaratát, aki a mennyekben van, az az én fivérem, nővérem és anyám”. (48-50) a hithű, férfipárti zsidókat valószínűleg nagyon kielégítette Jézus válasza. Minket, keresztényeket legalább is meglep, hiszen mi valljuk, hogy a tízparancs szerint első az Isten, utána rögtön a szülők következnek írásos és fontossági sorrendben egyaránt. Ezen kívül tanítjuk, hogy Jézus a földről semmi mást nem kért, csak egy nagyszerű édesanyát, hogy tőle tanulhassa meg emberi síkon a szeretetet, amit Atyjától és a Szentlélektől isteni módon öröktől fogva élvezett. Itt, pedig maga Jézus jelenti ki, hogy a tanítványai az igazi édesanya, fivér és nővér, mert azok hallgatják és megtartják az Ő tanítását. A látszólagos ellentét feloldása roppant egyszerű: Jézus az anyaságot igen sokra becsüli, elsősorban saját Édesanyját azért, mert földi életét tőle kapta a Szentlélek közvetítésével. De az anyákban az az igazi nagyság, hogy nem csak erre a földi életre szülhetik meg gyermekeiket, hanem az örök életre is. Ezt Mária értette meg legjobban. Ő volt Jézus legjobb tanítványa, aki a hitét egyedül őrizte meg nagypénteken is.