Ferenc pápa beszéde az irgalmasság misszionáriusaihoz: Nem a bűn, hanem a megtért bűnös áll előttünk

Ferenc pápa február 9-én, kedden délután az Apostoli Palota Kelemen termében az irgalmasság szentéve alkalmából találkozott azzal a közel ezer misszionárius pappal, akiknek átadta a megbízatásukat, és elküldte őket szolgálatra a világ minden tájára az Irgalmasság Atyja nevében.

Az egyes missziós atyákat a saját püspökeik terjesztették fel erre a küldetésre, de közülük sokan maguk ajánlkoztak fel az egyéves rendkívüli szolgálatra. Missziós útra indító beszédében a Szentatya valójában a gyóntatásnak mint az irgalmasság gyakorlása legfőbb formájának a lelkiségéről beszélt.

Ferenc pápa mindenekelőtt arra emlékeztette az irgalmasság misszionáriusait, hogy küldetésük jegyében ők „az egyház anyaságának a szolgái, mert az egyház anyaként mindig új fiakat szül a hitben, táplálja őket, illetve Isten bocsánatát kínálja fel nekik. Ha ezt nem ismerjük fel a saját merevségünk miatt, akkor elsősorban maga a hit sérülne, mert megakadályozná a bűnbánót, hogy Krisztus testébe illeszkedjen. Tudatosítanunk kell, hogy amikor a gyóntatószékbe lépünk, rajtunk keresztül Krisztus az, aki befogad, aki megbocsát, aki békét ad. Éppen ezért nagyon fontos saját bűnös mivoltunk átérzése és tudatosítása, mert így lehetünk Isten irgalmasságának a »csatornái«.” Ferenc pápa személyes hangon idézte fel 1953. szeptember 21-ei emlékezetes gyónását, ami újrarendezte az életét. „Mit mondott nekem a pap? Már nem emlékszem. Csak azt tudom, hogy rám mosolygott. Tehát befogadni, úgy, mint egy atya…” – hangsúlyozta.

„A másik fontos feladat – folytatta a pápa –, hogy a megbocsátás vágyát keressük a gyónó szívében. A kegyelem gyümölcse ez, mely megengedi, hogy vágyakozást érezzünk Isten, a szeretete és a háza iránt. Ne felejtsük, pontosan ez a vágyakozás áll a megtérés kezdetén. A szív az Isten felé fordul, elismeri az elkövetett bűnt, és megbocsátást remél, ezért átadja magát az Isten irgalmának.” A pápa arra buzdította a misszióba induló papokat, hogy „ezt a szándékot keressék, amit sokszor a szavak nem tudnak kifejezni, ellenben felfedik a gesztusok vagy akár a csönd. Meg lehet érezni azt, hogy bűnt követett el, és azt is, hogy nem akarja többé azt.”

„Tiszteljük a gyónó szégyenérzetét – ajánlotta a pápa –, mert sokszor épp az némítja el a vallomást tevőt. Legyünk olyanok, mint Noé fiai, akik egy köntössel betakarják apjuk szégyenét. Ne felejtsük, mi nem egy bűn előtt állunk, hanem egy megtért bűnös előtt! Nem az ítélkezés bunkósbotjával, hanem életszentséggel tudjuk visszavinni az akolba az eltévedt bárányt. Ha egy pap nem érzi, hogy neki igazi atyának kell lennie, akkor ne menjen gyóntatni, inkább csináljon valami mást!” A pápa a Római Kúria egyik bölcs bíborosára utalt, akitől ezt hallotta: „Ha látom, hogy a gyónó el akarja mondani, ki akar önteni mindent, akkor bátorítom: »Értem. Légy nyugodt! Csak így tovább…«”

Ferenc pápa végül arról biztosította a misszionáriusokat, hogy ebben a kalandjukban ő velük lesz mindig. Nehézségeikben, amikor a saját korlátaik és a megvallott sok bűn miatt túl nehéz a szolgálat, csak mondják: „Uram, bocsáss meg nekem, írd a számlámra!” – és menjenek tovább!

Az Irgalmasság Szent Éve 72.

Az Irgalmasság Szent Éve - Jogos kérdés

Felmerül a jogos kérdés:az irgalmasság és megtérés milyen kapcsolatban lehet egymással? A szentíráskutató tudósok Szerint „ha Isten ennyire megindul a bűn okozta nyomorúság láttán, ez azért van, mert (Isten) azt kívánja, hogy a bűnös feléje forduljon, megtérjen. Azért viszi ki népét újból a pusztába, mert a szívéhez akar szólni. Isten és hűtlen jegyese:„Száljatok perbe anyátokkal, mert többé nem feleségem, és én sem vagyok többé a férje. Távolítsa el arcáról a paráznaság jelét, mellei közül a házasságtörés jerlvényeit. Ha nem. hát feltárom meteélenségét, olyanná teszem, mint amikor született; pusztasággá változtatom, aszú föld lesz belőle és szomjan hal. Sőt gyermekeinek sem irgalmazok, mert paráznaságban fogantattak. Igen, anyjuk paráználkodott, megszégyenült, aki foganta őket, hiszen azt mondta:Elmegyek a szeretőim után, akik kenyeret és vizet adnak nekem, gyapjút és lent, italt és olajat. Nem ismerte el, hogy én adtam neki a gabonát, a bort, az olajat. én adtam neki az ezüstöt, és az aranyat is, amelyb ől a Baálokat csinálta. Ezért visszaveszem tőle gabonámat, ha eljön az ideje, s boromat is a maga idejében; megvonom tőle gyapjúmat és lenemet, amellyel meztelenségét takargatja. Mjd feltárom szégyenét szeretői előtt, és senki sem szabadítja ki kezemből. Ezért, lám, eltorlaszolom tövissel az útját; falat emelek elé, hoigy ne találja ösvényeit. Keresi majd szeretőit, de nem találja őket. Akkor így szól: Elmegyek, visszatérek előző férjemhez, mert jobb volt nekem régen, mint most. Ezért majd magamhoz édesgetem, Kiviszem a pusztába s a szívére beszélek. Visszaadomn neki szőlőskertjeit, Ákor völgyét, mint reménye csillagát, hogy úgy válaszoljon, mint ifjúsága napjaiban, mint akkor, amikor feljött Egyiptom földjéről. Azon a napon mondja az Úr, így szólít majd engem:Férjem.S nem mondja nekem:Baálom! Azon a napon a kedvéért szövetséget kötök a mező vadjával, a magasban szárnyaló és a földön csúszó állatokkal; eltüntetem az országból az íjat, a kardot és a háborút. Eljegyezlek hűséggel, hogy megismerd az Urat” (Oz 2,4-22)

Hamvazószerda

Hamvazószerda
Joel 2,12-18; 2Kor 5,20-6,2; Mt 6,1-6.16-18

„Térjetek hozzám teljes szívetekből, böjttel, sírással és jajgatással”

Az Anyaszentegyház hamvazó szerdával bűnbánati időszakot kezd. Lényege az Istenhez fordulás, mégpedig teljes szívvel, egész egyéniségünkkel, minden erőnkkel. Ezt Isten mind az Ó-, mind az Újszövetségben ajánlja azoknak, akik az üdvösség útját keresik. Joel próféta mai üzenete: „Térjetek hozzám teljes szívetekből böjttel, sírással és jajgatással!” Urunk, Jézus Krisztus pedig nyilvános működésének kezdetén így kínálja programját az üdvözülni kívánóknak: „Betelt az idő, és elközelgetett az Isten országa. Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban”. (Mk 1,15) Az Ószövetség is, az Újszövetség is Istenhez térést ajánl. Az Ószövetség emberi eszközöket ajánl, az Újszövetség pedig Isten kegyelmét nyújtja hozzánk érkezett Fiában. Ha Jézus tanítását figyeljük, akkor tudjuk, hogy a kettő együtt érvényes. Jézus alaptörvényében, a hegyi beszédben nyilatkozik így: „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy visszavonjam a törvényt vagy a prófétákat; nem azért jöttem, hogy megszüntessem, hanem hogy beteljesítsem” (Mt 5,17) Az evangéliumban mindjárt meg is magyarázza, hogy mit jelent ez a beteljesítés a bűnbánati gyakorlatban. Ugyanazokat az eszközöket ajánlja, mint régen tették, de igazabb lélekkel.A böjt, vagyis a koplalás egész nap vagy csak részlegesen a nap egyik szakában, mint eszköz megmarad Jézus gyakorlatában is. „Amikor böjtöltök, ne legyetek búsképűek, mint a képmutatók. Ők ugyanis elváltoztatják az arcukat, hogy böjtölésükkel föltűnjenek az emberek előtt. Bizony, mondom nektek, ők megkapták már jutalmukat. Te, amikor böjtölsz, kend meg a fejedet, az arcodat pedig mosd meg. Ne lássák az emberek, hogy böjtölsz, csak Atyád, aki a rejtekben van; és Atyád, aki lát a rejtekben, megfizet majd neked” (Mt 6,16-18) Nálunk tehát a lelkület az érték. Az imádság lényege az Istennel való beszélgetés. A szándék más a régi és az új személetben: „Mikor pedig imádkoztok, ne tegyetek úgy, mint a képmutatók, akik szeretnek a zsinagógákban és a terek sarkán állva imádkozni, hogy feltűnjenek az embereknek. Bizony, mondom nektek, megkapták jutalmukat. Te, amikor imádkozol, menj be a szobádba, zárd be az ajtódat, és így imádkozz Atyádhoz, aki a rejtekben van; akkor Atyád, aki lát a rejtekben, Megfizet majd neked” (6,5-6) Miért? Mert te csak az Atyát keresed. A harmadik böjti segédeszköz az alamizsna, a jótékonykodás. „Ügyeljetek, hogy igazvoltotokat ne az emberek előtt gyakoroljátok, hogy csodáltassátok magatokat velük, mert így nem lesz jutalmatok Atyátoknál, aki a mennyben van. Amikor tehát adakozol, ne kürtöltess magad előtt, ahogyan a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsőítsék őket az emberek. Bizony, mondom nektek, megkapták jutalmukat” (6,1-2) Jézus tehát a böjti eszközökkel valóban Istenhez akar vinni bennünket. Ez a nagyböjt célja most is, amikor a képmutatás mesterség, sőt életművészet lett ugyan, de értéke Isten előtt semmi. Istenben mindent megtalálunk, nélküle mienk lesz és marad a nyomor.

 

ANTIOCHIAI SZENT NICEFOR

Szent Nicefor (Győző) 

vértanú

Nicefor a szíriai Antiochiából származott, és a III. század fele körül élt. Egyszerű ember volt. Olyan jó barátságba került egy Szaprikiosz nevű pappal, hogy mindenki testvérnek tartotta őket. Az ördög munkája révén ez a barátság olyan ellenségeskedésbe csapott át, hogy látni sem akarták egymást. Nikéfor nemsokára megbánta ezt, és igyekezett minden módon kibékülni Szaprikiosszal. Barátja azonban nem akarta ezt és minden közeledését visszautasította. Valeriánus és Galliénus császárok alatt keresztényüldözés tört ki. Szaprikioszt, mint papot az elsők közt fogták el és állították ítélőszék elé. Hitét állhatatosan megvallotta, fejvesztésre ítélték. Már vitték a vesztőhelyre, Nikéfor szeretett volna a halála előtt kibékülni vele. A pap azonban újra visszautasította. Isten ezért megbüntette. Amikor Szaprikiosz látta a kardot, megtagadta Krisztust és áldozatot kívánt bemutatni a bálványoknak. Akkot Nikéfor kereszténynek vallotta magát, és saját maga kérte, hogy a hittagadó Szaprikiosz miatt őt fejezzék le. Ez meg is történt 257 körül.

 

Ölelésem ortodox testvéreimnek – Ferenc pápa interjúja a Corriere della Sera olasz napilapban

A lap február 8-i számában jelent meg a kötetlen beszélgetés Jorge Mario Bergoglio pápa és Massimo Franco újságíró között, amely a Szent Márta-házban zajlott, és egyik fő témája éppen a Kirill pátriárkával való közelgő történelmi találkozás volt.

„Nagyon boldog vagyok” – ezekkel a szavakkal válaszolt Ferenc pápa arra kérdésre, hogy mit jelent számára a katolikus és az ortodox egyház közötti kiengesztelődés a csaknem ezer éves skizma, egyházszakadás után. A pápa stratégiáját ennek a találkozónak az előkészítésében is a rá jellemző lefegyverző egyszerűség irányította. „Hagytam a dolgokat a maguk medrében folyni. Csak annyit mondtam, hogy szeretnék találkozni az ortodox testvéreimmel, és szeretném átölelni őket. Mindössze ennyi. Két évig tartottak a nem nyilvános tárgyalások, amelyeket ügyes püspökök jól vezettek. Az ortodoxok részéről Hilarion foglalkozott az üggyel, aki azon túl, hogy jó püspök, művész is, zenész. Mindent ők csináltak” – nyilatkozta Ferenc pápa.

Már hónapok óta lehetett sejteni, hogy hamarosan pontot lehet tenni a tárgyalások végére. Június végén éppen Hilarion, volokalamszki metropolita, a moszkvai patriarkátus külügyi felelőse nyilatkozta az olasz napilapban, hogy a történelmi találkozó „napirenden” van. Kifejezte azt a reményét is, hogy nem egy jövőbeli pápa és egy jövőbeli pátriárka találkozásáról lesz szó, hanem pontosan a most tisztségben lévő személyekről. Mint ahogy január 23-án Kurt Koch svájci bíboros, a Keresztény Egységtörekvés Pápai Tanácsának elnöke mondta: „A jelzőlámpa már többé nem piros, hanem sárga”. Kevesebb, mint két hét leforgása alatt a jelzőlámpa zöldre váltott. Egy csapásra ismét valósággá vált az ezer éve összeomlott híd, készen áll, hogy áthaladjanak rajta.

A pápa a remény és a józan ítélőképesség, illetve az aggodalom vegyes érzelmeivel ismétli mindazoknak, akikkel a Szent Márta-házban találkozik: „Hidakat kell építeni. Lépésről lépésre, egészen odáig, hogy kezet fogunk a másik oldalon állókkal. A hidak tartósak és segítik a békét. A falak nem: látszólag védelmet nyújtanak, azonban csak elválasztanak. Ezért le kell rombolni őket. Sorsuk előbb-utóbb úgyis az, hogy leomoljanak, egyik a másik után. Gondoljunk a berlini falra. Örökkévalónak látszott, aztán egyszer csak puff, összeomlott.” Az ortodoxiával újra felépített „híd” ennek a párbeszédet folytató türelmes stratégiának a gyümölcse. Ferenc pápa jól tudja, hogy „Oroszország császári vér” Katalin cárnő óta. Kínához hasonlóan sokat tud adni a világnak. A pápa gyakran ismétli környezetének: „Nem állíthatjuk, hogy békés világ vesz bennünket körül. Bármerre nézünk, mindenütt konfliktusok dúlnak. Beszéltem már a részletekben folyó harmadik világháborúról. Valójában nem részleteiben folyik, hanem valóságos háború zajlik. Hogyan csinálják a háborúkat? Nyomást gyakorolnak a gazdasági életre, fegyverkereskedelmet folytatnak, háborút indítanak közös otthonunk, a természet ellen. Az üzérek sok pénzt keresnek, fegyvereket vásárolnak egy országtól, amely eladja nekik, hogy egy másik, ellenséges országot támadjanak meg velük. És tudjuk, hogy melyek ezek az országok.”

Ferenc pápa számára a környezetvédelmi kérdés alapvetően fontos, mivel része a globális biztonságnak. „Fákat kivágni annyit jelent, mint egész területeket sivataggá tenni. Ezért olyan országokban, mint Zambia, ismét elkezdték az erdők telepítését, hogy megakadályozzák a táj elszegényedését. Kerülni kell a monokultúrákat is, ha huzamosan mindig egyfajta növényt termesztenek egy adott földterületen, akkor az egyoldalú gazdálkodás a talaj pusztulásához vezet.”

A Szentatya minden alkalmat felhasznál arra, hogy hidakat építsen. Szilárd vonatkozási pontot jelent számára, hogy kerülni kell bármiféle háborút. Nyugat katonai beavatkozása Észak-Afrikában és az ún. „arab tavasz” olyan veszedelmes vállalkozások voltak, amelyekért most drága árat kell fizetni. „Az arab tavasz és Irak esetében előre lehetett látni, hogy mi fog bekövetkezni. Részben közelít egymáshoz a Szentszék és Oroszország elemzése. Csak részben, ne túlozzuk el, mert Oroszországnak is megvannak a maga érdekei” – mondta a pápa, majd emlékeztetett rá: „Líbiában a katonai beavatkozás előtt csak egy Kadhafi volt, most ötven van. A Nyugatnak önkritikát kell gyakorolnia.” Nem lehet aggodalom nélkül gondolni arra, hogy mi történhet, ha az USA és Európa úgy gondolják, hogy ismét meg kell támadniuk Líbiát, a törzsi viszályok és az iszlám terrorizmus martalékát. A pápa jól tudja, hogy mindaz, ami a Földközi-tengeren túl történik, tragédia.

Azokat a beszédpartnereit, akik a napjainkban folyó korszakos jelentőségű migráció és az ezáltal Európában támadt riadalom témáját érintik, Ferenc pápa emlékeztet a 2013 júliusában Lampedusa szigetén tett látogatására. A szicíliai sziget a menekültek tragédiájának jelképes helyévé vált. Akkor a pápa virágkoszorút dobott a tengerbe mindazok emlékére, akik a Földközi-tengerbe fulladtak, miközben lélekvesztő csónakokon közeledtek Európa partjai felé. „Amikor Lampedusa szigetére mentem, még éppen csak elkezdődött a migrációs probléma. Most pedig kirobbant” – ismétli a pápa, mintegy utalva arra, hogy az egyház távolba látását nem értették meg időben.

Európa szemben találja magát egy problémával, amelyet még súlyosbít a stratégia hiánya. „Olyan kihívásról van szó, amelyre természetesen nagy értelemmel kell válaszolni, mivel mögötte a terrorizmus óriási és rettenetes problémája húzódik meg” – állítja a pápa, de nem pesszimista az öreg kontinensre tekintve. Az a hír járja, hogy készíti beszédét, amelyet a Nagy Károly-díj átvételekor mond majd. A díjat Aachen város zsűrije ítélte oda Ferenc pápának. Nagy hatású beszéd lesz.

Csakúgy, mint azok a szavai, amelyeket 2014 novemberében mondott Strasbourgban, az Európai Parlamentben tett villámlátogatásakor. Akkori beszéde is óriási visszhangra talált: „egy olyan Európa, amely képes tőkét kovácsolni vallási gyökereiből, amely képes azok gazdagságát és lehetőségeit kiaknázni, könnyebben mentes maradhat a mai világban egyre rohamosabban terjedő szélsőséges nézetektől”. Ezek teret nyernek „az úgynevezett Nyugaton tapasztalható eszmei kiüresedés következményeként is”. Az „úgynevezett Nyugat” kifejezésnél már a jelző kiválasztása is jelentőségteljes volt. A pápa azonban még tovább ment. Az Európai Parlament képviselőihez szólva megállapította: „Európa egy nagymama, már nem termékeny és nem élénk. A nagy eszményképek, amelyek Európát ihlették, látszólag elvesztették vonzerejüket, helyükbe intézményei bürokratikus ügyintézése lépett.” Néhány órával később a pápát felhívta Angela Merkel német kancellár. „Kissé mérges volt, amiért Európát egy meddő nőhöz hasonlítottam, aki nem képes gyermekeket szülni” – meséli a pápa. A kancellár „megkérdezte, hogy valóban így gondolom-e? Azt válaszoltam, hogy szerintem Európa még képes sok gyermeket világra hozni, mert szilárd és mély gyökerei vannak. Történelme egyedülálló. Alapvető szerepet töltött be a múltban, és még most is megteheti ezt: gondoljunk csak arra a kultúrára és azokra a hagyományokra, amelyeket a földrész megtestesít. És azért is, mert a legsötétebb pillanatokban mindig megmutatta, hogy rejtett erőtartalékokkal rendelkezik.”

A Szent Márta-házban folytatott beszélgetések alkalmával a pápa gyakran hangsúlyozza: Európának meg kell és meg lehet változnia. Ha nem képes arra, hogy gazdaságilag segítse azokat az országokat, ahonnan a menekültek érkeznek, akkor szembe kell néznie az elsősorban humanitárius kihívás problémájával. Ezen felül azzal is, hogy széttöredezett egy oktatási rendszer: az, amelyikben a nagyszülők átadták az értékeket az unokáknak, a szülők a gyermekeknek. Meg kell vizsgálni a problémát, hogy hogyan lehet ezt visszaállítani.

Ferenc pápa gyakran bibliai metaforát használ. Az öreg kontinenst Sárához, Ábrahám feleségéhez hasonlítja. Sára meddő, már több mint 70 éves. Azonban csodás módon 90 évesen gyermeket hoz a világra. „Európa olyan, mint Sára, aki először megijed, majd titokban mosolyog.” A pápa abban reménykedik, hogy Európa is „titokban mosolyog” majd a bevándorlókra. Az erőt ehhez közelmúltja „elfeledett nagy személyiségeinek” emlékezete adhatja meg. Ferenc pápa csodálója a második világháború után újjászületett Európa főszereplőinek, mint Konrad Adenauer, Robert Schuman francia külügyminiszter, vagy az olasz Alcide De Gasperi.

A cikkíró megemlíti, hogy Ferenc pápa a jelen nagy olasz politikusai közül különösen tiszteli Giorgio Napolitano nyugalmazott köztársasági elnököt. Emma Boninóról (a Radikális Párt politikusáról) azt állítja, hogy ő az a személy Itáliában, aki a legjobban ismeri Afrikát. Amikor szemére vetik, hogy másként gondolkozik, mint a katolikusok, erre ezt válaszolja: „Igaz, de legyünk türelemmel. Az emberek tevékenységét kell figyelembe vennünk.”

Vajon küld-e a pápa üzenetet Hszi Csin-ping kínai elnöknek? Massimo Franco újságíró így válaszol erre a kérdésre: „A pápa elképzelése szerint a poliéder az a geometriai alakzat, amely a legjobban tükrözi ennek a történelmi kornak a széttöredezettségét. Másrészt szükség van arra, hogy találjunk egy egyensúlypontot, egységet és együttélést a nem egyformák között. Ezekből az összetevőkből fakad a pápa átfogó megközelítése, amely lehetővé teszi, hogy eltakarítsa a hidegháború romjait és megpróbáljon hozzájárulni egy új világrend építéséhez. Ezt célozta az USA és Kuba közötti közvetítése, látogatása az USA-ban, a szentév megnyitása Afrikában. Most pedig a mexikói út és kiengesztelődés az ortodoxiával. Mindezek a „híd-stratégia” állomásai. Az argentin, déli féltekéről jött pápa nem szab határokat ennek a stratégiának. Az Asia Newsnak adott interjúja Kínáról bejárta a világot. Most pedig szó van arról, hogy az elkövetkező órákban üzenetet intéz a Kínai Népköztársaság elnökéhez, Hszi Csin-ping államfőhöz. Egy újabb tégla lesz azon a hídon, amely révén Ferenc pápa, reményei szerint, előbb-utóbb még a kínai nagy falon is áthaladhat.”

Az Irgalmasság Szent Éve 71.

február 9.

Szent Skolasztika Szűz ünnepe

Imádkozzunk a bencés nővérekért!

• Szent Benedek Leányai Társasága

Alapítójuk: Berecz Erzsébet Skolasztika

A Szent Benedek Leányai Társaság sajátosan magyar alapítású szerzetesrendként alakult a hit terjesztésére az alföldi tanyavilágban. Az első négy testvér 1927. augusztus 1-jén kezdte meg a közös életet. A gyarapodó közösség szolgálatai között szerepel a közös imádság mellett a hitoktatás, tanítás, nevelés, népművelés, szociális és apostoli munka. 1950-ig nyolc házat alapítottunk. Ma a megváltozott körülmények között is az eredeti szellemben, az eredeti szolgálatokat végezzük a kor kihívásaihoz igazodva. Állhatatosságot, szerzetesi életalakítást és engedelmességet fogadunk Szent Benedek Atyánk Regulája és Szent Benedek Leányai Társaságának Szabályzata szerint.

Lelkiségünkből:

„Csak szeretni kell azzal a szeretettel, mely a Mester szívéből veszi hevét, erejét”

„Nem én, hanem az Úr keze formál itt mindent" Berecz Erzsébet Skolasztika

Évközi 5. hét kedd

Évközi 5. hét kedd           
1Kir 8, 22-23. 27-30; Mk 7, 1-13
„hogy meghallgasd szolgádnak, s népednek, Izraelnek minden könyörgését”

Elkészült a remekmű, az igaz Istennek, az ég és föld Urának, teremtőjének, fenntartójának első temploma. Bálványtemplomok voltak már korábban is. A Bírák könyvében olvashatunk arról, hogy a filiszteusok, a zsidók legerősebb és legádázabb ellenségei már korábban hatalmas templomot építettek Dágon (hal) nevű bálványuknak. Méreteiről akkor szól a Szentírás, amikor Sámson fogságba ejtve a zsúfolt templom két belső oszlopát egy mozdulattal összerántotta, leszakadt a tető, és a templomban összezsúfolódott több ezer ember szörnyethalt.(Bír 16, 29-30) a zsidók temploma kicsi volt, talán tizenöt méter hosszú lehetett. De abba a hívek nem térhettek be sem nézelődni, sem imádkozni. Csak a szolgálatot végző pap mehetett be a szentélybe reggelenként és esténként pár percre tömjénfüsttel imádni az Urat. Az egyharmadnyi belső térbe, a Szentek Szentjébe, pedig évente egyszer léphetett be a zsidó főpap az engesztelés nagy napján. Ott állt a frigyszekrény, az Isten ládája, ott ragyogott Isten dicsősége a láda aranyfedele felett. A nép, pedig kint a templom szabadtéri udvarán állhatott. Ennek. Három elkülönített része volt: legbelül a zsidó férfiaké, néhány lépcsővel lejjebb a zsidó nőké, és még alacsonyabban a pogányok udvara. A templom és a férfiak udvara között állt az egészen elégő áldozatok oltára a papok udvarán. Ezt a hatalmas épületegyüttest is templomnak nevezték. Salamon itt mondta el templomszentelési imáját: „Majd odaállt Salamon Izrael gyülekezetének színe előtt az Úr oltára elé, s kitárta kezét az ég felé és így szólt: Uram, Izrael Istene, nincs hozzád fogható Isten sem fenn az égen, sem lenn a földön! Te megtartod szövetségedet és irgalmasságodat szolgáid iránt, akik teljes szívükkel előtted járnak”. (22-23) Tökéletes imádás a király részéről: elismeri Istent egyedüli urának, végtelenül szentnek. Azután megköszöni Istennek Dávid királyt, kitüntető kinyilatkoztatását háza örökké tartó fennállásáért. Az után hálát ad az Úrnak, hogy a csillagvilágnál nagyobb és fenségesebb Úr, akit semmiféle hely befogadni nem tud, mert végtelen, megengedte, hogy nevének házat építsen: „hiszen ha az ég és az egek egei sem tudnak befogadni téged, mennyivel kevésbé ez a ház, amelyet építettem. De tekints szolgád imájára s könyörgéseire, Uram, Istenem: hallgass e dicséretre és imádságra, amellyel szolgád ma előtted imádkozik, hogy éjjel-nappal nyitva legyen szemed e ház felett, amelyről azt mondtad: Ott lesz az én nevem -, hogy meghallgasd az imádságot, amellyel szolgád e helyen hozzád imádkozik, hogy meghallgasd szolgádnak s népednek, Izraelnek minden könyörgését, bármiért fognak imádkozni e helyen; halld meg azt lakóhelyeden, az égben, s ha meghallod, légy kegyelmes”. (27-30) a mi katolikus templomaink sem attól templomok, hogy nagy épületek, és torony mutatja szemnek és léleknek, hogy Isten odafönn az égben lakik, oda szállnak imádságaink, hanem hogy a püspök vagy általa megbízott pap Isten szolgálatára szenteli. Itt mutatjuk be az áldozatot, jelenvalóvá téve Jézus keresztáldozatát, imádkozzunk mindig nagy hittel és bizalommal, hiszen semmivel sem vagyunk kevésbé kedvesek előtte, mint Salamon.