Interjú Erdő Péter bíborossal a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus előkészületeiről

A 2020-as Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust előkészítő látogatásra érkezett május 25. és 28. között Budapestre Piero Marini bíboros, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusok Pápai Bizottságának elnöke. A világesemény előkészítési folyamatáról Erdő Péter bíborost kérdeztük.

– A Szentszék képviselőinek látogatásával megkezdődött a budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus hivatalos előkésztési folyamata. Mi történt Piero Marini bizottsági elnök és Vittore Boccardi, bizottsági titkár látogatása során?

– A Szentszék küldöttsége hozott egy több mint száz oldalas programot, amely a felkészülés négy éves munkafolyamatának szinte kész kalendáriuma. Ez a dokumentum egyszerre foglalkozik a kongresszusra való lelki felkészülés területével, és nyújt segítséget a szervezés konkrét lépéseiben. A látogatás során áttekintettük az előkészületi folyamat rendkívül széles palettáját, milyen feladatot mikorra kell teljesítenünk. Megalakítottuk a budapesti előkészítő bizottságot, Budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus Általános Titkársága elnevezéssel. Áttekintettük, hogy az egyes részfeladatok koordinálására milyen albizottságokra van szükség. Meghívtunk az előkészítésben szerepet vállaló személyeket. A megbeszéléseken részt vett Veres András püspök, Ternyák Csaba érsek, Székely János püspök, Palánki Ferenc püspök, akik Cebuban is velünk voltak. Udvardy György püspök úr most nem tudott eljönni, de ő is tagja a bizottságnak. Fontos volt a világiak megszólítása, bevonása is, és bizonyos szakterületeken jártas papokat is meghívtunk az egyes bizottságokba. Megmutattuk vatikáni vendégeinknek az általános titkárság székházát, ahol most még folyik a felújítás. Végiglátogattunk helyszíneket, legalább négyféle különböző nagyrendezvénynek kell megtalálni a helyét. Budapesten szerencsére vannak alkalmas épületegyüttesek és területek.

– Milyen lépésekben folyik az előkészítés?

– Ebben is a szentszéki dokumentum ad útmutatást. Szól a pasztorális, kulturális programok előkészítéséről, imaakciók szervezéséről. Foglalkozik az ország egyházmegyéinek részben missziós programokkal való bevonási lehetőségeiről. Kiemelt területként tekint a munkatársak, önkéntesek felkészítésére, beleértve a rendezői feladatok ellátását.

Az előkészítés során kapcsolatot kell tartanunk azokkal a városokkal, melyek az előző években rendeztek világkongresszust, tapasztalataik nagyon hasznosak lehetnek. Megtett előkészületi lépéseinkről nekünk is rendre be kell számolnunk a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusok Pápai Bizottságának, melynek tagjai a világ minden részéről kijelölt püspökök, papok és szerzetesek. Így egyházunk és kulturális életünk bemutatására már az előkészületek során is lehetőségünk nyílik, ami a kongresszus idején kiteljesedik.

– Említette a teológiai előkészítés fontosságát.

– A teológiai munka során a Szentszék részvételével és felügyelete alatt meg kell találni a kongresszus jelszavát, amely köré fel kell építeni egy teljes teológiai programot. Létre kell hozni egy olyan dokumentumot, amelyet majd a Szentszék lefordít több idegen nyelvre, és segít az elterjesztésében. Ez lesz a lelki és teológiai készület egyik fő alapja. A kongresszus ünnepélyes hete előtt néhány nappal kell egy teológiai kongresszust rendezünk, a középpontban az Eucharisztiával, mégpedig olyan hangsúlyokkal, amelyeket a közös dokumentum, illetőleg a kongresszus jelszava előtérbe helyez. Lehetőség van például ökumenikus téma-megközelítésekre, vagy akár a vallásközi párbeszéd bizonyos aspektusaival is foglalkozhatunk, középpontba állítva az Eucharisztiával kapcsolatos katolikus megközelítést.

– Egy korábbi interjúban a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus nyújtotta lelki megújulás lehetőségéről beszélt, hangsúlyozva az előkészületi idő fontosságát.

– Fontos terület az egyházzenei és egyházművészeti megújulás, amire a kongresszus kiváló lehetőséget ad. A magyar egyházzenei élet a II. vatikáni zsinat után nem tudta teljes mélységében követni a liturgikus reformot. Vannak kiváló ének- és zenekarainak, de a repertoár nem mindig illeszkedik a mai liturgiához. Nagyok a feladatok, több kategóriában kell pályázati lehetőségeket nyújtanunk, gondolva kisebb közösségek közös éneklésére és magasabb színvonalú darabokra. Ugyanez érvényes a liturgikus eszközök – textil- és ötvösművészeti alkotások – megpályáztatására. Az 1938-as Eucharisztikus Kongresszus idején a magyar művészek színe-java részt vett ebben a munkában, és amit megalkottak, máig használatban van. Hosszú évekre meghatározták a liturgikus közízlést.

– Az 1997-es Wroclawban rendezett kongresszus óta nem volt közép-kelet európai helyszín. Mit adhat ma Budapest?

– Általános európai kultúránk gyökerei az ókorig nyúlnak vissza, különböző történelmi hullámokban világszínvonalú alkotásokat hoztunk létre. Emellett ott van a magyarságnak és a környező népeknek az értékekben gazdag népi kultúrája is, gondolok a népzenére, néptáncra. Esti kulturális programokban ezt is széles körűen meg lehet mutatni. Egyedi kulturális örökség például a magyarországi cigányzene, és nagyon sok egyéb, amivel a kongresszusra érkezők megismerkedhetnek.

– Nagy várakozás előzi meg a kongresszus témáját kifejező jelszó megválasztását.

– A jelszó megválasztására nagyon kell figyelni. A cebui Szent Pál idézetre – „Krisztus bennetek a megdicsőülés reménye” – az egyház missziós küldetéséről szóló egész teológiai programot építettek. A jelszóra részünkről is felmerült már több ötlet. Még a végső döntés nincs meg, de például felvetődött a 87. zsoltár utolsó sora: „Minden forrásom belőled fakad”. A II. vatikáni zsinat tanítása szerint a liturgia csúcs és forrás. A Eucharisztiának ezt a forrásjellegét az eddigi kongresszusok nem aknázták még ki teljesen. Azt hiszem, az Eucharisztia egész közösségi, keresztény életünk forrása. Ezt a forrást szeretnénk a középpontba állítani, mert kisugárzása kiterjed az egész életünkre. Az Eucharisztia éltető ereje szétárad mind az egyházban, mind a világban. Ez is lehet egy teológiai gondolat, de még várjuk a végső döntést, mi lesz majd a 2020-as budapesti, 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus teológiai jelmondata.

Az Irgalmasság Szent Éve 178.

Amikor Isten...

Amikor Isten megteremtette az első embert, teste anyagát a föld agyagából vette. Mindentudása és mindenhatósága nemcsak szobrászmunkát végzett. Embert sejtető alakot hozott létre, amely tökéletes volt, csak épp nem élt. Ekkor isteni tevékenységgel szellemi lelket hozott létre minden előzmény nélkül, azaz teremtett. Ezt a láthatatlan lelket belebocsátotta a testbe, az élni kezdett: felült, felállt és körülnézett. Kék eget látott a magasban: mi ez?- kérdezte. Fülébe hang furakodott: az az ég, az én hazám, de majd a te hazád is lesz. Lelkedbe belerejtettem legnagyobb ajándékomat, ami által teremtőd az Isten, gyermekévé avatott. Célod lesz, hogy megismerj, megszeress. Eleinte nem látsz, majd csak akkor, ha az életed a földön betelik szeretettel és odaviszlek úgy, ahogy vagy. Most fordulj meg! Amit megláttál, ez a kert, az átmeneti hazád. Szépre készítettem, hogy boldog légy benne. Gyere, nézz körül! Ezek a fák gyümölcsöt teremnek. Az lesz az egyik fajta táplálékod. Alattuk apróbb növények: azok is ennivalók. Egy részüket nyersen, a többit főzve eszed majd. De nézd csak! Rengetegen állnak sorban a kert másik részén. Azok nincsenek a földbe ültetve, mint a növények. Mindegyiknek lába van, elindulnak feléd. Nézd meg őket, és adj nekik nevet, hiszen valamennyi a tied. Ezek is táplálékoddá lesznek. Egyik sem hasonló hozzám, és mind csak ijedten néz rám. Ádám aztán aludni tért. Amikor pedig felkelt a nap, nem akart hinni a szemének: nem tudta ugyanis, hogy Isten örök terve szerint mily dolog történt az éj leple alatt. Azt mondta az Úr: „Nem jó az embernek egyedül lennie. Alkotok neki segítőtársat, aki hozzá illős”(Ter 2,18) „Ezért az Úr Isten álmot bocsátott az emberre, s amikor elaludt, kivette az egyik oldalcsontját, s helyét hússal töltötte ki. Azután az Úristen az emberből kivett oldalcsontból megalkotta az asszonyt, és az emberhez vezette. Az ember így szólt: Ez már csont a csontomból és hús a húsomból. Asszony (Ísa) a neve, mivel a férfiből (Ís) lett. Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, és feleségéhez ragaszkodik, s a kettő egy test lesz” (21-24) Tiszta szerelemben egyesülve együtt adnak életet a gyermekeiknek. Ez Isten akarata, amit büntetlenül nem vétózhat meg senki. Ősszüleink súlyos lázadással megsértették Istent. Elvesztették a megszentelő kegyelmet, istengyermekségük minden jogát, az örök boldogságot mind maguk, mind utódaik kárára.  Éva kapott annyi vigaszt, hogy lesz egy késői unokája, személy szerint Isten Egyszülött Fia, aki minden ember bűnét magára veszi, felviszi a keresztfára, és ott a szenvedésével és halálával tisztára mossa minden ember minden vétkét, ha bűnbánatot tart. A házassághoz olyan kegyelmeket fűz, hogy mindenki tud hűséges házastárs, jó édesanya és édesapa lenni. A szentségi házasság kegyelmein kívül Jézus Krisztus szentséges Testének és vérének tiszta és gyakori vétele ugyanígy megad mindenkinek minden segítséget, aki a házasságra készül, vagy már benne él. Minden katolikus testvéremet arra kérem, hogy intenzíven kérjék az Eukarisztikus Jézust,hogy irgalmával és mindent felülmúló szeretetével állítsa vissza Isten Országát, és segítse boldoggá lenni az édesanyákat, édesapákat, a már élő és születendő gyermekeket.

Évközi 8. hét szombat

Évközi 8. hét szombat

Van, akin meg kell könyörülni, van, akit ki kell menteni, életünket is kockáztatva, mint a kisgyermekéért a lángokban álló házba is visszarohanó édesanya, s végül van, akit csak félelemmel és rettegéssel szánni lehet, menekülve a közeléből, mint Ábrahámnak és Lótnak Szodoma városából, különben az égő város lángjai elnyelnek, fertőzete utolér, és halálos ragálya minket is pusztulásba sodor. Jézus könyörült a tévelygőkön, megesett rajtuk a szíve, a bűnösök előtt szélesre tárta a mennyek országának kapuját, azokkal azonban, akik bezárták szívüket Isten irgalmas szeretete előtt, nem tudott mást kezdeni, mint hogy jajt mondott rájuk, ami nem annyira fenyegetés, mint inkább siralom.

Jézus több alkalommal is és hangsúlyosan reális lehetőségként, félelmetes valóságként beszélt a kárhozatról. Ma ezzel szemben a poklot szívesen kihagyják az evangélium hirdetéséből, vagy metaforikusan, elbagatellizálva beszélnek róla. Azt a véleményt is hallani, hogy ma már a katolikus Egyház sem gondolja egészen komolyan a pokol tényét, hiszen a katekizmus legújabb kiadásában az örök tűz kifejezés idézőjelben szerepel. De vajon egy teológiai kijelentésben lehet-e egyáltalán másként említeni az örök tüzet, mint képletesen, érzékeltetve, hogy az emberi fogalmak és a nyelv csak halványan sejtetni tudják a kárhozat rettenetes valóságát, mint ahogy az örök lakoma képe is csak gyatra hasonlat, amikor a mennyei boldogságról beszélünk?

Urunk Jézus, könyörülj meg rajtunk, bűnösökön, s ne engedd, hogy szívünket megkeményítve ellenálljunk a kegyelemnek, mint ellenfeleid a mai Evangéliumban, vagy lekicsinyelve földi életünk tétjét kockára tegyük örök üdvösségünket. Segíts, hogy akit csak lehet, megpróbáljunk kimenteni a kárhozat lángjaiból, ha pedig azt tapasztaljuk, hogy van, akin nem tudunk cselekvő módon segíteni, akkor se fordítsuk el szívünket tőle, hanem imádságban hordozzuk őt, az ítélkezést Rád bízva, aki az utolsó pillanatig sem mondasz le egyikünkről sem.

ROCCACASALE*-i BOLDOG MARIÁN

ROCCACASALE*-i BOLDOG MARIÁN

 testvér 

(1778-1866) 

 
A közép-itáliai Roccacasale városkában született szegény földműves szülőktől. Fiatal korában földművesmunkával és még inkább pásztorkodással foglalkozott. A természet és magány elősegítette, hogy meghallja lelkében Isten hívását a szerzetesi életre. 24 éves korában lépett be egy közeli ferences kolostorba: imádság és munka volt tevékenysége. Többféle munkában serénykedett: volt famunkás, kerti munkás, szakács, portás, amint elöljárói kívánták. 12 évet töltött több kolostorban, akkor kérte, hogy a szigorúbb bellegrai recesszus kolostorba mehessen. (Bellegra Rómától nem messze van.) Elöljárói ezt megengedték. Itt 40 éven át kapus volt. Ez a beosztás lett számára a megszentelődés alkalma. A szerzetszabályokat lelkiismeretesen betartva, éjjel-nappal imádkozva, testvéreinek és mindazoknak, akik bekopogtak a kolostorba, mindig szolgálatára állt, őket barátságosan, türelemmel fogadta, lett légyen az barát, vándor vagy koldus. „Pax et bonum!” - hangzott fel ismételten ajkán az ősrégi ferences köszöntés. A szegényeket különös szeretettel fogadta, bennük Krisztust szolgálta. Beszélt nekik a hit igazságairól, együtt imádkozott velük, ellátta őket enni-innivalóval. Türelemmel, együttérzéssel meghallgatta panaszaikat, orvosolta bajaikat. Akadtak olyanok is, akik rágalommal illették, fenyegették, az ilyesmiket Szent Ferenc lelkületével viselte el. Áhítata különösen a szenvedő Úr Jézus, az Eucharisztia, a Boldogságos Szűz iránt nyilvánult meg. Súlyos betegségét derűs lélekkel viselte, s 88 évesen halt meg 1866. úrnapján. Már életében is szentnek tartották, ez a híre halála után csak növekedett. 1895- ben kezdték meg boldoggá avatási eljárását, de több mint száz év múlva, 1999. okt. 3-án került erre sor. (Késett a csoda bizonyítása.)
II. János Pál homiliájából a boldoggá avatáskor:
„Marián testvér mindenütt a békét hordozta, amely Isten ajándéka. Példája és közbenjárása segítsenek felfedezni az istenszeretet alapvető értékét és azt a kötelességünket, hogy a szegényekkel szolidaritást vállaljunk. A boldog példát ad a vendégszeretet gyakorlására is, mely nagyon szükséges és időszerű korunkban is.”

Imádság:

Istenünk, te Boldog Marián testvért a szigorúbb ferences életre vezetted s a kötelességteljesítés példájaként állítottad elénk. Add, hogy példáját követve s az élet nehézségeit derűs lélekkel viselve, méltók legyünk eljutni a mennybe. Krisztus, a mi Urunk által.

Ferenc pápa találkozott a Gyerekek vonata küldöttség tagjaival

Idén is folytatódott a „Gyermekek vonata” kezdeményezés a Vatikánban. Az Olasz Államvasutakkal karöltve ebben az évben május 28-án gördült be a szerelvény a Szent Péter vasútállomásra, ahol négyszáz gyermek számára szerveztek találkozót a Szentatyával és egész napos rendkívüli programot. A kezdeményezést a Kultúra Pápai Tanácsának a világiakkal és a nem hívőkkel folytatott párbeszédért felelős szervezete gondozza. A „Frecciargento”, az Ezüstnyíl elnevezésű szerelvény a dél-olaszországi Calabria-ból érkezett a Vatikánba, idén a „Hullámok hátán” mottó jegyében. Az elnevezés arra a tragédiára utal, amellyel sok afrikai migránsnak kell szembenéznie, amikor az afrikai partokon bárkába szállva Európa, pontosabban annak kapuja, Olaszország felé tartanak. Ferenc pápa a közvetlen találkozó során elbeszélgetett a gyerekekkel, köztük olyan afrikai menekültek gyerekeivel, akik a hullámsírban lelték halálukat. Köztük volt például a kis Sayende, aki Nigériából érkezett szüleivel, de még mielőtt megismerhette volna az életet, már szembe kellett nézni szülei halálával.

Irgalmasság Szent Éve 177.

Festum Eucharistiae, Solemnitas Corpus Domini. 

Az Úrnapja a legméltóságosabb Oltáriszentség, görögösen az Eukarisztia nagy ünnepe. Az Úr (Adonáj) az Ószövetségben Isten tulajdonnevét helyettesítette. Az égő és el nem hamvadó csipkebokor látomásakor Mózes megkérdezte Istent: Ha a nemzetségem tagjai „megkérdezik, mi az ő neve, mit mondjak nekik? Isten erre azt mondta Mózesnek: Én vagyok az, Aki vagyok. Aztán azt mondta. Ezt mondd Izrael fiainak: Az, Aki van, küldött engem hozzátok” (Kiv 3,13-14) Harmadik személyben ez így hangzik: Jahveh (Aki van). A zsidók nem merték kiejteni a szájukon ezt a félelmetes nevet, helyette Adonáj-t mondtak. Emberre ezt nem alkalmazták. Az Újszövetségben az Adonáj név a második Isteni Személy neve lett, görögül: Kyriosz. Itt tehát az Úrnapja nem az ószövetségi pihenőnapot, a szombatot, az Úr napját jelenti. A keresztényeknél az Úr napja a vasárnapot, a hét első napját jelentette, mert ez volt Jézus feltámadásának és a Szentlélek eljövetelének napja, az Istennek szentelt heti pihenőnap. Így írva-ejtve: Úrnapja, az Eukarisztia a XIII. században bevezetett új ünnepet jelölte a magyar nyelvben. Latinul: Festum Corporis et Sanguinis Domini nostri Jesu Christi (Az őskeresztények naponta megünnepelték az Eukarisztiát az utolsóvacsora liturgiája szerint. A XIII. század közepén azonban az Úr több látomást is adott egy lüttich-i apácának, Juliannának. Ezek között jelent meg a látnok előtt egy fénylő napkorong, amelynek szélén sötét folt volt látható. Julianna kérdésére, miért hiányos a napkorong, Jézus azt válaszolta: Most már életem szinte minden eseményét megünnepli Egyházam, csak az Oltáriszentségnek nincs különleges ünnepe. Jézus azt kérte, hogy Julianna indítson mozgalmat, hogy ezt a hiányt pótolja az Egyház. Szentmise után rendezzenek körmenetet az utcákon, tereken. A máskor mindig csak elzárt épületben, templomban megünnepelt nagy Ajándék, mutatkozzék meg ország-világ előtt, és hódolattal kísérje az ünneplő sokaság. Jézus kívánsága talán ugyanaz volt, mint amikor halála előtt pár nappal ünnepélyesen bevonult Jeruzsálembe, miközben hozsannázott kísérőinek hatalmas menete. Irigy farizeusok azt mondták neki. „Mester, figyelmeztesd tanítványaidat! Ő azonban ezt felelte nekik: Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani!” (Lk 19,39-40) A nővér által elindított mozgalom heves ellenzésre talált, mint virágvasárnap egykoron. Juliannát „bűnös apácának tartották, látomásait hazugságoknak és képzelgéseknek, sőt kivetették kolostorából, s hazátlanul és megvettetve kellett meghalnia, de ő alázatában egyrészt azt tartotta, hogy nem méltó arra a szerepre, amit maga az Oltáriszentségben jelenlévő Jézus bízott rá, másrészt pedig nem ő, hanem majd Az: győzelemre viszi ügyét.” (Ijjas Antal: Szentek élete, I. 355) Halála előtt öt évvel (1253) viszont megérte, hogy fényes körmenetben diadalmasan megtartották az első úrnapi ünnepséget. Ez az ünnep a Szentháromság vasárnapját követő csütörtökön kapott helyet az egyházi évben, mivel az Eukarisztia alapítása nagycsütörtökön történt. Az ünnepélyes szentmise után vonul ki baldachin alatt az Oltáriszentségben jelen lévő Jézus az Úr papja kezében, előtte megy a papság és a ministránsok, utánuk pedig az ünneplő sokaság. Zeng az ének, csilingelnek a csengők, zúgnak a harangok. Négy sátort szoktunk építeni, ezeknél a pap leteszi a kisoltárra az Eukarisztiát, előírás szerint evangélium olvasás , majd tömjénezés következik. Jézus ma is jelezni akarja, hogy igényt tart a nyilvános hódolatra. Ne tagadjuk meg tőle, hiszen most is Ő a világ egyetlen igazi Ura.

 

Évközi 8. hét Péntek

Évközi 8. hét Péntek
1 Pét 4,7-13; Mk 11,11-26
„Ha valaki szolgálatot tesz, mintha azzal az erővel tenné, amelyet Isten oszt ki”(11) 

Isten végtelenül szeret minket. Minden teremtményét, főleg az embereket, de legjobban a gyermekeket. Mindig a jót teszi velük, csak jót tesz velük. Végtelenül szeret és végtelenül hatalmas. Mindent meg tudna adni, munka nélkül is éltetni tudna bennünket, minden embert tudna felnőttként teremteni. Mégis azt akarja, hogy mi is vegyünk részt az élet szolgálatában. Így leszünk hozzá hasonló lények, igaz gyermekek, ha átvesszük a szeretet stílusát, és mi is csak másokért élünk, mint Ő. Erre utal Péter apostol is: „… azzal az erővel, amelyet Isten oszt ki…”Tájékozódjunk sok imával, hogy mit akar itt és most küldeni rajtam keresztül az Úr.(7) Kölcsönös szeretet vezéreljen mindig, a vendégszeretetet zúgolódás nélkül tegyük.(9) „A szeretet sok bűnt eltakar.”(8) Isten szavát beszélni, tanítani az igazságra. Szenvedni Jézussal, dicsőség. Az önző, pénzben, karrierben gondolkozó ember ezt nem teszi, nem is érti. Egy rókáról több bőrt is le tud húzni. Tisztségéhez szolgálati lakást kap, de marad „szerény” palotájában. Palotáját felszereli egy sereg előnnyel, amiből új palota is épülhetne. Vége lesz küldetésének, más előnyökkel együtt ez is megmarad. „A világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál.”(Lk 16,8)