Dr. Udvardy György püspök

Dr. Udvardy György püspök
Pécsi Egyházmegye

2017. május 8., hétfő

Húsvét 4. hét hétfő



Húsvét 4. hét hétfő


A Szentlélekben való újjászületésnek, az örök életbe való belépésnek leghitelesebb bizonyítéka, amikor az ember önként odaadja az életét. Ezt egyedül az ember tudja megtenni a földön, mert csak ő kapott képességet, hogy ne csupán valamit adjon embertársának, hanem önmagát adja, szeretetből. A szeretetből fakadó és a szeretetben történő önátadás az egész világmindenség egyedülállóan nemes, tiszta eseménye, minden mást felülmúló tett, melyben a leginkább megnyilvánul a szentháromságos egy Isten való hasonlóságunk. A bűnbeesés azonban éppen itt ütötte a legnagyobb sebet, s a szeretetkapcsolatokba beférkőzött a számítás, a kisajátítani akarás, a másik ember eszköznek tekintése. Szeretetünk görcsös és sokszor féloldalas próbálkozásaiban önközpontúságában megragadt, sebzett lényünk vergődése nyilvánul meg. Félünk ettől az önátadástól, mert ebben az is benne van, hogy meg kell halnunk magunknak.

Az önajándékozás minden más ajándékozásnál nagyobb örömmel jár, ugyanakkor vérrel verítékezéssel is. Mert ezen a világon minden ajándékozó gesztust félre lehet érteni, rosszra lehet magyarázni, el lehet utasítani és vissza lehet vele élni, amikor pedig önmagunkat ajándékozzuk, mindennél nagyobb kiszolgáltatottságot vállalunk. Mégis megéri: ha emberileg sikertelennek tűnik is, Istennek való önátadásunk nem vallhat kudarcot. Amikor Jézus arról beszélt, hogy van hatalma odaadni az életét, már eljövendő halálára utalt. Mégis hangsúlyozta, hogy nem elveszik tőle az életét, hanem ő maga adja oda. Odaadja, nem pedig eldobja magától: visszaadja az Atyának.

Urunk Jézus, Te azért jöttél, hogy életünk legyen, éspedig bőségben. Küldd el nekünk Szentlelkedet, a Szeretet Lelkét, hogy benne egész valónkat összefoglalva tudjuk átadni életünket Általad az Atyának, mindenekelőtt azokon keresztül, akik ránk vannak bízva, s így annak a bőségesebb életnek a kibontakozását szolgáljuk, melyet Te adtál nekünk.
 


2017. május 7., vasárnap

Krakkói Szent Szaniszló



Szaniszló Krakkó püspöke, vértanú (†1079). Boleszló lengyel királyt kicsapongó élete miatt sokszor megfeddte. Boleszló azzal próbálta rágalmazni, hogy az elhalt nagybátyjától vásárolt telek árával a püspök adós maradt. Szaniszló három nap – három éjjel böjtölve, virrasztva, kérte a halottat, hogy tanúskodjék mellette. A halott nagybácsi a tárgyaláson meg is jelent, és tisztázta Szaniszlót. Intelmeit azonban a király ezután sem hallgatta meg, sőt a püspököt kivégeztette.

Hallgassuk meg erről az Érdy–kódex* előadását:

az Úristennek szent papját kivonyá az egyházból és mind ízenkéd koncoltatá és bestyeknek és égi madaraknak hányatá megemészteni. De ime azonközben Úristennek akaratjából Vizli vízről négy keselyűmadarak jövének és ez szent mártirnak szent testét senkinek sem hagyák bántani. Mikoron mindez isteni csodadolgokat látták volna, nekik ájotatusságnak okáért odamenének, és felgyőjtvén az szent testnek remekeit. És mikoron egymás mellé rakták volna, ottan egésszé lén az szent test, mintha semmi seb reá nem esött volna. Szent Mihály egyházában temették el, és az lámpás, kit fejének felfüggesztöttek, nagy sok esztendég szenetlen égött minden segedelem nélkül.

Szaniszló tisztelete leginkább a Szepességben és a vele szomszédos tájakon virágzott, ami világosan a lengyel jámborság átsugárzását bizonyítja. Ismeretes az is, hogy Zsigmond király tizenhat szepesi várost zálogosított el Lengyelországnak, amelyek csak jó negyedfélszázad múlva, Mária Terézia idejében kerültek vissza hazánkhoz.
A szent hajdani tiszteletét Szaniszló, Szanka családneveink is tanúsítják.

Szaniszló legrégibb ismert hazai patrociniuma Nagysáros (Velky Šariš), Szent Ágoston remetéinek perjelsége (1274).'*
Nyilván még szintén középkori Frigyesvágása (Friedmann, Frydnam), Pongrácfalva (Pongracovce), Szaniszló-patrociniuma. A podolini piarista templom és kollégium titulusát (1642) az magyarázza, hogy a rend egyrészt Lengyelországból települt át hazánkba, másfelől pedig alapítója Lubomirski Szaniszló volt. Adatok híján nem tudjuk magyarázni Apátfalva (Opatovce, Nyitra) Szaniszló-patrociniumának eredetét.
Szaniszló alakja föltűnik Bélakorompa (Krempa 1516), Kassa (1440), Kisszeben (Sabinov 1500, István király társaságában), Nagyszalók (Velky Slavkov 1483), Németlipcse (Partizénská Lupča 1450), Szepesszombat (Spišska Sobota 1516) szárnyasoltárainak táblaképein.*
Egy, a Szépművészeti Múzeumban őrzött, nyilván a Szepességből származó házioltárka (1420) Vencel király társaságában örökíti meg Szaniszlót. Szintén itt látható Jankovich Miklós gyűjteményéből, ismeretlen helyről, de mégis a Szepességről három táblakép: 1. Szaniszló vértanúsága, 2. Csoda Szaniszló ereklyéjénél, 3. A gyilkos Boleszló halála.* A legenda szerint a király megtébolyodott, és a Kárpátok erdőségeiben bolyongva lelte halálát.
A szent gótikus faszobrát őrzi (Gánovce, Szaniszló-oltár 1480).*

Szaniszló-oltára van a lőcsei volt jezsuita templomnak.*
Lengyel kapcsolataink melegségére jellemző, hogy a püspök ünnepével középkori misekönyveinkben sűrűn találkozunk.
Népéleti nyomaink, egyben Szaniszló interetnikus: lengyel, szlovák, szepesi német kultuszának vizsgálata elsősorban a szlovák, illetőleg lengyel szakkutatásra tartozik.

Nyilvánvalóan lappangó barokk irodalmi forrásból merít Varga Lajos szakrális népköltő verses földolgozása: A megtámadott végrendelet.* Eszerint Millén Péter dúsgazdag lengyel államférfi halálos ágyán átok terhe alatt vagyonának felét három fiára, másik felét pedig az Egyházra hagyta. Ott állott mellette Szaniszló püspök is. A gonosz Boleszláv király hamis tanúvallomások alapján az egyház jussára rátette a kezét. Szaniszló hiába kérte a három fiút, hogy mondják meg a királynak az igazat, őket ugyanis a király örökségüktől nem fosztotta meg. A püspök – miután a király könyörtelen maradt – a halott Pétert hívta tanúnak, aki már három éve nyugodott székesegyházbeli sírjában. Ez Mindenszentek napján történt, de a király kinevette. Szaniszló erre halottak napján a sírt felbontatta, és a halottat bizonyságul hívta. Péter megelevenedett, Szaniszló pedig kezénél fogva a király elé vezette. Boleszláv remegve ígért bűnbánatot és elégtételt. Péter még a hívekhez fordult, és olyan életre ösztönözte őket, hogy méltók legyenek az örökboldogságra, majd visszatért sírjába, ahol nyomban por és hamuvá foszlott.
A király ezután sorvadó betegségbe esett, de halála késett. Varga itt erkölcstanító buzgalmában – megtérni sohasem késő – eltért a középkori legendától. A király ugyanis vezekelni kezdett, majd amikor minden törvénytelenségét helyreigazította, megbékélve fogadta Szaniszló kezéből a végső vigasztalást.
Tudomásunk szerint Varga Lajos műve szakrális folklórhagyományunkban nem hagyott nyomot.


Matteo De Meo: Az ördögűzésre nagy szükség van a mai világban



Matteo De Meo: Az ördögűzésre nagy szükség van a mai világban

„Az ördög tevékenységének természete és módjai” címmel gyóntatópapoknak tartott képzést Mátraverebély-Szentkúton április 24. és 26. között Matteo De Meo teológus, az Ördögűzők Nemzetközi Szövetsége elnökének asszisztense. A képzés tartalmáról kérdeztük, és arról, miért van szükség az ördögűzésre.

– Az ördögűzés volt a témája a gyóntatópapok számára megrendezett képzésnek a szentkúti ferenceseknél. Mit jelent az, hogy valaki ördögűző?
– Az Egyház kezdete óta léteztek ördögűzők, maga Jézus volt az első. Az Egyház Jézus küldetését folytatja, és ennek része az exorcizmus is. Az evangéliumokban Jézus azt parancsolja tanítványainak, hogy hirdessék Isten országát, gyógyítsák a leprásokat, űzzék ki az ördögöket… A kinyilatkoztatás része ez utóbbi is, nem mondhatjuk tehát, hogy meghaladott rítusokról van szó. Korunkban háttérbe szorult ez a téma, de Ferenc pápa gyakran beszél róla, és már első homíliáiban is figyelmeztetett arra, hogy éberen kell őrködnünk az ördög jelenléte felett. Amikor gyóntatópapokkal találkozott Rómában, azt tanácsolta nekik, hogy ha szolgálatuk során lelki zavaroktól szenvedő emberekkel találkoznak, szorosan működjenek együtt az ördögűzőkkel. Sokszor mégsem tartják ezt elég fontosnak, hasznosnak, vagy attól félnek, hogy a világ megítéli ezért az Egyházat.
Minden egyházmegyének van exorcistája, maga a püspök, aki az ördögűzés szolgálatára kinevezhet papokat. Az ördögűzés gyógyítás és irgalom, nagy szükség van rá a világban. Az Ördögűzők Nemzetközi Szövetsége 1994-ben Amorth atya vezetése alatt kezdett működni, hivatalosan azonban csak 2014-ben ismerte el a Papi Kongregáció. A szövetség szolgálja a papokat, a püspököket, képzést nyújt papoknak és olyan világi hívőknek is, akik támogatják ezt a munkát.
Kétévente nemzetközi konferenciát rendezünk a Vatikánban. A következő idén szeptemberben lesz: az ördögűzési megbízással rendelkező papok egy héten keresztül előadásokat, tanúságtételeket hallgatnak, és beszélgetéseken vesznek majd részt. Meghívunk másokat is, kriminológusokat, pszichiátereket, orvosokat, antropológusokat, akiknek szerepük van annak eldöntésében, hogy valóban az ördög működéséről van-e szó az egyes esetekben… Világi hívők is jönnek, minden pap hozhat egy világit, aki szakértelmével, jelenlétével, imájával segít neki az ördögűzések alkalmával, része a csapatának. Tanúságtételek hangzanak majd el olyan emberektől, akik átélték a súlyos megszállottságot, és megszabadultak az ördögűzők segítségével. Az érintettek különböző helyzeteket mesélnek el. Van, aki sátánista szektákból menekült, mások a szabadkőműves mozgalomból. Nagyon fontos, hogy a papok hallják ezeket a történeteket, mert olyan helyzeteket ismernek meg, amelyek egyébként nem kerülnek napvilágra, titokban zajlanak, és szinte el sem hiszik, hogy van ilyen.

– Milyen csatornákon kerül kapcsolatba az ember a gonosz lélekkel? Hogyan védhetjük meg a fiatalokat a hatásától?
– Az ördögűző elsődleges feladata, hogy az elé kerülő esetek közül kiválassza azokat, ahol valóban az ördög működéséből eredő lelki problémáról van szó. A megszállottság esete nagyon ritka, de napjainkban gyakrabban fordul elő, mint azelőtt. Ennek oka egyrészt az, hogy társadalmi szinten mindinkább elhatalmasodik a morálisan rendezetlen életforma, másrészt pedig terjed az okkultizmus. Korunk társadalmának jellegzetessége, hogy szekularizálódik, a kereszténység teret veszít, s ezt a teret elfoglalja az ezotéria, a babonaság. Magukat ateistának tartó emberek elmennek a jósnőhöz, hogy megtudják, sikeresek lesznek-e a munkájukban, vagy hogy ráolvasással megoldják a problémáikat. A nyugati világ elutasítja a gyökereit, és könnyedén elfogadja a keleti áramlatokat.
Az ezotéria terjed a társadalomban, főleg a médián – leginkább a világhálón – keresztül. Ez nagy veszélyt jelent a fiatalokra: a sátánista szekták, a New Age nagyon sokszínű, nehezen ellenőrizhető világa magához vonzza őket. Nemritkán gyerekeknek szóló játékok formájában jelennek meg ezek a szekták a világhálón, vagy a divat, de akár a holisztikus gyógyítás témájában létrehozott honlapokon. Vannak olyan oldalak, amelyekre ha az ember belép, szövetséget ír alá az ördöggel, és a szekta tagjává válik.
A fiatalok megóvása érdekében a szülőknek, a nevelőknek, a papoknak mindent meg kell tenniük, ami emberileg lehetséges – neveléssel és éberséggel. Míg a társadalmi élet színterein és az iskolában a szülő ellenőrizheti, mit hall a gyermeke, addig az interneten már nem: ott nincs jelen más, csak a gyerek és a videó, amely kísértheti, és azzal csábíthatja, hogy teljesülnek a vágyai. A fiatal ott mindent megtehet, és ez a mindenhatóság érzését kelti benne – ez tipikusan ördögi jellemző.
– Hogyan ismerheti fel a pap vagy egy laikus hívő az ördögtől való megszállottság jeleit, és mi a feladata ezt követően?
– Amikor egy pap lelki problémáktól szenvedő emberrel találkozik, akkor az a legfontosabb dolga, hogy papi szolgálathoz híven mellé álljon, társául szegődjön, vezesse. Nagyon fontos, hogy a pap meghallgassa az embereket, és komolyan vegye a problémáikat. Ha valakiben feltámad a gyanú, hogy az ördög hatása alatt áll, ezért elmegy a paphoz, ám az nem hallgatja meg, vagy nem veszi komolyan a problémáját, akkor az érintett ember gyakran varázslókhoz, jósokhoz fordul. Sokan azért esnek bele a mágusok csapdájába, mert a papjuk nem vette komolyan őket.
Amikor a pap a kísérés során olyan jelekkel találkozik, amelyeket nem tud megmagyarázni, őszintén kell imádkoznia az Úrhoz világosságért, hogy papi szolgálatához híven cselekedhessen. Meg kell vizsgálnia a jeleket az Egyház által kínált szempontok szerint. Az ördögűzést csak erre hivatott, megbízott ördögűzők végezhetik. A szertartáskönyvünk azt kéri tőlük, hogy konzultáljanak orvosokkal, pszichiáterekkel és más szakértőkkel. Amikor az ördög rendkívüli tevékenységének súlyos esetét, a megszállottságot vizsgálja valaki, mindig természetfeletti erő jelenlétére kell gyanakodnia akkor, ha az illető az ördögűzés alatt vagy krízishelyzetben olyan rejtélyes nyelveken beszél, amelyeket nem volt lehetősége tanulni; ha életkorát, egészségi állapotát jóval meghaladó erőről tesz tanúságot; ha tud olyan dolgokról, amelyekről csak az tudhat, akiről szó van; ha levitáció állapotába kerül vagy kicsavarodik a teste. Ha a kinevezett ördögűző minden kétséget kizárt, és eljutott a morális bizonyosságra, akkor végzi el az úgynevezett nagy exorcizmus szertartását. Ha megbizonyosodott a megszállottság állapotáról, de nem végzi el a szertartást, azzal visszafordíthatatlan szenvedést, óriási fájdalmat okozhat a megszállott embernek.

– A szertartás során mindig egyértelműen felismerhető az ördög jelenléte?
– Akkor végzünk ördögűző szertartást, ha már biztosak vagyunk a gonosz lélek jelenlétében. Minden esetben különbözőek a tapasztalataink, de a gonosz lélek jelenléte mindig kiviláglik, noha megvannak a stratégiái arra, hogy becsapjon minket, és késleltesse a háborgatott ember szabadulását. Ha például latinul imádkozom egy magyar ember felett, és közben olaszul megfogalmazódik bennem egy kérdés – amit az illető egyfelől nem érthet, másfelől ki sem mondtam –, és ő ennek ellenére hangosan válaszol magyarul, akkor bizonyos, hogy ott jelen van a gonosz szellem
– Mit tapasztal meg ördögűzés közben?
– Minden exorcizmus végén nagy örömöt él meg a pap, a segítői és a megszállott ember is, még akkor is, amikor ez utóbbi még nem szabadul meg a gonosz hatalma alól. A velünk lévő Úr nagy áldásában részesülünk. Az ördögűzés Jézus győzelme a gonosz fölött, a feltámadás ünneplése – nincs ennél nagyobb öröm. Volt egy esetem, amikor valaki hosszú évek szenvedése után szabadult meg, miután már elvesztette a családját, a munkáját, a testén külső jelei is voltak a gonosz lélek zaklatásának, átesett minden orvosi, pszichológiai, pszichiátriai kezelésen, és nem találtak semmi magyarázatot az állapotára. Az exorcizmus egyházi szertartása során azonban megszabadult, visszanyerte a korábbi életét, s bár azelőtt nem volt hívő, teljes hitre jutott, családtagjaival és mindazokkal együtt, akik segítették őt. Amikor megszabadult, azt mondta: „Négy éve nem láttam a világ, a fény, a feleségem és a gyerekeim arcának szépségét. Most látom. És örülni tudok annak is, ha meglátom a tükörben a saját arcomat. Örülni tudok a csapból kifolyó vízcseppnek is. Számomra most már minden értékes, még a por is az íróasztalomon. Korábban mindebből semmit sem láttam.” Ez egy valódi feltámadás.

– Az ördögűzést inkább horrorfilmekből, például Emily Rose esetéből ismerjük, akinek tragikus a története: meghal a szertartás során, és az ördögűző papot megvádolják. Ebben a történetben is ott van a feltámadás?
– Az ördögűzés történetében ez az egyik legfontosabb eset, amely a valóságban Németországban történt meg, Anneliese Michel esete. A történet erőteljesen bizonyítja, hogy a megszállottság nem azért történhet meg, mert a gonosz szellemnek teljes szabadsága van a cselekvésre, hanem mert az Úr megengedi. Isten nem azért ad erre engedélyt, hogy a lélek szenvedjen, hanem azért, hogy a lélek és vele együtt más lelkek számára egy nagyobb jó fakadjon belőle. Ebben az esetben ez a nagyobb jó nemcsak annak a sok embernek a megtérése, akik a megszállott mellett voltak, és segítették őt az exorcizmus alatt. Németországban elindult Annaliese Michel boldoggáavatási eljárása. Az ördögűző szertartások alatt mindent regisztráltak, a kanonizációs eljárás anyagai között ott vannak ezek a hanganyagok is. Az utolsó időben megjelent előtte a Szűzanya, és azt kérdezte tőle: „Szabadulni akarsz, vagy tovább szenvedsz a bűnösök megtéréséért?” És ő felajánlotta magát áldozatul a bűnösök megtéréséért; vállalta a szenvedést egészen a végsőkig, egészen addig, amíg egy ördögűzés alatt meg nem halt, Isten kegyelmében. Ez is a vértanúság egy formája.

– Ferenc pápa többször beszélt arról is, hogy a keresztényüldözés és általában a háború a gonosz fejedelmének műve.
– Az ördögűzők egyik fontos feladata az is, hogy meghúzzák a vészharangot az Egyházban ott, ahol társadalmi szinten létezik a bűn. II. János Pál pápa mondta, hogy a bűn az ördög tevékenységéből ered, és ott terjed, ahol a gonosz nyíltan szembeszegül az igazsággal, igaznak tetteti magát, és gyűlöli az igazságot, ahol a szociális, politikai, gazdasági rendszer, a nevelés a rosszra hajlik, vagy – ami még rosszabb –, ahol a jót tartják rossznak és a rosszat jónak – emögött a sátán közvetlen működése áll, ő a nagy felforgató. Az ördögűzőnek mindig fel kell hívnia a figyelmet az imádság fontosságára. Ne feledkezzünk meg arról, hogy az új szertartáskönyvben ott van XIII. Leó imádsága, a „kis exorcizmus” – ez nemcsak a gonosz lélektől megszállt helyek megtisztítására szolgál, hanem leginkább az Egyház elleni üldözés eseteire.
Néhány napja beszéltem az aleppói maronita érsekkel, aki segítséget kért a szövetségtől konkrét esetekkel kapcsolatban. Ezenkívül beszéltünk az ottani helyzetről is: „Én itt mindennap a saját kezemmel érintem az ördögöt, azt a gyűlöletet, amely csak az ördögben gyökerezhet” – mondta.
Amikor az ellenség készül megszállni a területet, az ördögűzőnek ott kell állnia a kapuban, és meghúznia a vészharangot. A gonosz ellen minden lehetséges eszközzel küzdeni kell, legfőképpen az imádsággal: hogy az Úr vessen véget a sátán végtelen gyűlöletének, amely Isten és az ő teremtményei ellen irányul.


Húsvét 4. hét vasárnap



Húsvét 4. hét vasárnap


Péter szava olyan a mai Olvasmányban, mintha a süllyedő Titanic fuldokló utasaihoz kiáltana valaki egy segítségül érkező bárkáról: „Engedjétek, hogy kimentsünk benneteket!” Bátran kijelenthetjük – mindenféle sértő szándék nélkül a másban hívők és a másképp gondolkodók iránt –, hogy Jézus Krisztuson és az ő Egyházán kívül nem volt és nem is lesz, aki az embert testestül-lelkestül meg tudná menteni az örök haláltól. Mindig is azok a hívők, azok a lelkipásztorok és szerzetesek voltak a legnagyobb hatással kortársaikra, akik a hit szemével bele mertek tekinteni az örök kárhozat tényébe, és aztán feltekintettek az üdvözültek seregére; akik átélték azt, hogy nincsen harmadik út, s az örök pokol nem isteni ijesztgetés, hanem az Isten ellen lázadó teremtmény valós lehetősége megátalkodottságának véglegességében.

Péter itt mutatkozik először emberhalásznak. Ő a hit által már a hajóban van, a Szent Szűzzel és apostoltársaival együtt. Természetesen a pünkösdi emberhalászat célja nem az, hogy a kimentettek azonnal révbe érjenek, vagyis mindjárt belépjenek a halál utáni örök boldogságba, hanem hogy földi életútjuk hátralévő részét biztonságban tegyék meg, vagyis Isten országának részeseiként a világból kimenekülve éljenek valóban a világért, a világ üdvösségéért. Ma sem lehet más az igehirdetés feladata, mint a kárhozattól való rémület, illetve a mennyország miatti ujjongás kisebbítése nélkül felkínálja a lét értelmetlenségétől fuldokló emberiségnek az evangélium mentőövét, s így próbáljon minél többeket bevenni az Egyház hajójába, mely rendületlenül halad a túlsó part, az örök kikötő felé.

Krisztus Urunk, add meg nekünk azt a kegyelmet, hogy a hitről és a keresztségről mindenkor úgy gondolkodjunk, mint ahogy Péter apostoltól hallottuk a mai Olvasmányban., Tedd, hogy mindig tudatában legyünk annak, hogy a szent keresztség által a kárhozat örvényeitől mentettél meg bennünket, és segíts, hogy életünk hátralévő idejében merjünk hitünk szerint gondolkozva és érezve, a mennyország örököseiként élni.