A vasárnap délutáni elmélkedés a pápa nagyböjti lelkigyakorlatán – Isten is koldusa az embernek

A vasárnap délutáni elmélkedés a pápa nagyböjti lelkigyakorlatán – Isten is koldusa az embernek

Február 18. és 23. között a Róma közelében fekvő Ariccia kisváros Divin’ Maestro (Isteni Mester) lelkigyakorlatos házában tartják Ferenc pápa és a Római Kúria idei nagyböjti lelkigyakorlatát, amelyet Josè Tolentino Calaça de Mendonça portugál pap költő vezet.

José Tolentino Calaça de Mendonça nemzetközi hírű teológus, költő és író elmélkedéssorozatának címe a Szomjúság dicsérete, amihez a pap mintegy magyarázatként „A meglepődés gyakornokai” mottót választotta.

Első elmélkedésében Jézus és a szamáriai asszony történetének bevezető részét elemezte János evangéliumából:

Jézus fáradtan ül Jákob kútjánál, és azzal a kérdéssel fordul az idegen szamaritánushoz: „Asszony, adj innom!” Kérése meglepetést, sőt megütközést kelt – magyarázta a teológus –, hiszen egy zsidó férfi beszél egy szamáriai asszonnyal, holott a zsidók nem érintkeztek a számukra idegen néppel. Jézus kérése most felénk fordul: „Add nekem, amid van! Add nekem a szíved! Add nekem, ami vagy!”

Jézus kérése azért kelt bennünk meglepetést és megütközést, mert éppen mi vagyunk azok, akik inni jöttünk a kúthoz. Tudjuk, a szomjúságot a fáradtság kelti; a szomjúság szükséget, rászorultságot jelent. Jézus is fáradt a megtett úttól, ezért a kút mellett ülve kipiheni egy kicsit magát. Az evangéliumban a koldusok azok – emlékeztet Tolentino atya –, akik a kutak körül ülnek, és kéregetnek. Jézus is így koldul, megtapasztalva a mindennapok fáradtságát, és most mások szeretetteli segítségére szorul. Nemcsak az ember az Isten koldusa, hanem Isten is koldusa az embernek.

Az Isten Fia a gyengeségével indul a keresésünkre: „Törékenységünk örvénylő mélységében érezzük, hogy ő megért bennünket, és szomjával keres minket. Szomja nagyobb a víz utáni vágynál; eléri a mi szomjunkat, hogy kapcsolatba lépjen sebzettségükkel. Azt kéri tőlünk: »Adj innom!« Adunk neki? – tette fel a kérdést Tolentino atya. – Adunk neki a mi javainkból?”

Ebben a történetben úgy ismerünk magunkra, mint akiket meghív az Úr, ő kezdeményez, és elénk jön. Ha nagy is a mi vágyakozásunk, Isten utánunk való vágyakozása még nagyobb. Amikor Jézus a kútnál elmondja az igazat az asszony életéről, nem alázza meg, nem bénítja meg őt. Sőt, a nő úgy érzi, hogy rátalált a kegyelem, és az Úr igazsága megszabadítja őt.

„Érezzük meg Isten ölelését, mert ő tudja, hogy itt vagyunk! Felejtsük el, amit tudunk, hogy befogadjuk azt a kegyelmet, mely lehetővé teszi az életet a bensőnkben. Mondjuk ezeket a szavakat: »Uram, itt vagyok, és nem várok el semmit. Csak várakozom rád, arra, amit adni akarsz.«” – zárta első elmélkedését Tolentino atya.

A vasárnap estétől péntekig tartó lelkigyakorlat napirendje szerint reggel fél nyolckor szentmisével kezd a közösség, majd délelőtt fél tízkor, délután pedig négykor egy-egy elmélkedésen vesznek részt. Este közös vecsernye és szentségimádás zárja a napot.

 

Nagyböjt 1. hét hétfő

Nagyböjt 1. hét hétfő

„Uram, mikor láttunk téged éhezni, szomjazni…?” – ebbe a kérdésbe torkollik mindnyájunk élete és az egész világtörténelem. Ugyanezt a kérdést teszik fel az ítéletkor az igazak és a gonoszok, s az erre a kérdésre adott isteni válasz dönti el örök sorsunkat. Nem vallási kérdés ez, hanem üdvösségünk alapkérdése, amely egy bizonyos életformát feltételez. Jézus jó pedagógus: amikor előre elárulja, mi lesz megítéltetésünk mércéje az utolsó napon, egyben „receptet” is ad az üdvösségre: csak a tettek szolgálhatnak üdvösségre, akár kifejezett vallásos hit nélkül is, mert a másokért való élet öntudatlan mélységben a megtestesülésbe vetett hitet hordozza, mely felölel minden állapotot és élethelyzetet.

Nem adunk pénzt az utcai kéregetőnek, mondván, hogy pár forinttal úgysem tudjuk megoldani a nyomorgók helyzetét? Vagy mert gyanús, hogy italra költi, esetleg megbízásból dolgozik? Vagy adunk, de csak azért, hogy megnyugtassuk a lelkiismeretünket? Ne hagyjuk becsapni magunkat: csupán pénzzel így sem, úgy sem segíthetünk. Talán nem is azt a kirakatba tett, a jó ízlést provokáló ínséget kell orvosolnunk a felszínen, hanem valahol mélyebben kell irgalmasnak lennünk. Hiszen nemcsak testi éhség és szomjúság, nemcsak testi idegenség és mezítelenség, nemcsak testi betegség és fogság létezik, hanem szellemi és lelki is. Ezek enyhítése nem pénztárca kérdése. Mint ahogy igazából semmi sem az, ami lényeges.

Urunk Jézus, adj nekünk olyan belső látást, mely felismer téged embertársainkban, akiknek a mi figyelmünkre és szeretetünkre van szüksége. Adj erőt és bátorságot, hogy ha olykor nehezünkre esik is meglátnunk Téged ingerült házastársunkban, az idegeinkre menő szomszédban vagy az aluljáróban piszkosan, részegen heverő hajléktalanban, képesek legyünk a Neked kijáró szeretettel odafordulni hozzá, irgalmasságot cselekedni vele, és szívből imádkozni érte. Hiszen Szent Ferenc atyánk is csak akkor ismert fel a leprásban Téged, miután megcsókolta...

 

Galileai Szent Simeon

Szent Simeon (Simon)

püspök és vértanú.

†~107.

 

Jézus rokona volt, Kleofásnak, József testvérének fia. Jakab apostol halála után ő lett Jeruzsálem püspöke. A zsidók lázadása és a rómaiak nagy zsidóüldözése elől ő is elmenekült híveivel a Szent Városból. Virágzó gyülekezetük a zsidó felekezetek gyülölködését vonta maga után. Feljelentették mint keresztényt és Dávid leszármazottját. A 120 éves aggastyán készségesen állt a bíró elé, szilárd maradt hitében, állta a kínzásokat. Keresztre feszítették. †

Az Eucharisztia ünneplése 22.

Az Eucharisztia ünneplése 22.

Sztankó Attila liturgikus jegyzetét olvashatják.

A test étel, a vér ital: Krisztus mégis teljes marad mindkét szín alatt. A szekvencia tizennegyedik versszaka és a soron következő két versszak folytatja az előző gondolatmenetet, kifejezésre juttatva az Egyház hitét, miszerint az egész Krisztus jelen van az Eucharisztia bármely színe alatt. Ami a verses formában kifejezésre jut, az korábban a konstanzi zsinaton is megfogalmazást nyert Wyclif János tévedéseihez kapcsolódóan, és Szent Tamás Summa Theologica IIIq77a1–2 révén nyert kifejtést, majd később a trienti zsinaton kapott határozott alakot (DH 1636; 1651–1653).

Az eucharisztikus kenyér és bor járulékai, illetve látszatai alatt Krisztus jelen van a maga feltámadott teljes egészében (test, vér, lélek és istenség). Az átváltoztatás szavai – amelyek a szent Eucharisztia formáját alkotják – valóban az élő Krisztust, az Isten és ember jelenlétét hozzák a kenyérbe és a borba. Az átváltoztatás szavai nyomán – „ez az én testem” – Krisztus élő testének valóságos és tényleges jelenlétét tapasztalhatjuk. Ennél fogva beszélhetünk vérének és lelkének, de istenségének jelenlétéről is, amelyet a test hordoz és magában foglal. Azon szavak, miszerint „ez az én vérem kelyhe” – valóságosan jelenvalóvá teszik számunkra Krisztus vérét. Ez Krisztus élő és éltető vére. Ennél fogva a vér jelen van testében a lélekkel és az istenséggel, amelyet a test magában foglal. Végül Szent Tamás következtetései kimondják: minthogy Krisztus embersége az Ige személyével egyesülten alkot egy lényegi alakot, ezért mondhatjuk, hogy az egész Krisztus jelen van a kenyér és a bor színei alatt, és mindkettőben együtt. Ezért mindkét dolog (a kenyér és  a bor) valójában egységet alkotnak (unitas).

Nagyböjt 1. vasárnap

Nagyböjt 1. vasárnap

A Szent Negyvennap középpontjában nem a keresztút áll, hanem a keresztkút. A Húsvét éjszakáján megkeresztelendőkkel együtt készülünk, hogy megújítsuk keresztségi fogadásunkat: radikálisan ellene mondjunk a bűn szerzőjének, a sátánnak – amint Urunk tette a pusztában –, és letegyük a hitvallást, mely megtérésre és életünk Krisztusban való megújítására hív.

Nagyböjt alkalmas, szent idejét egészen gyakorlati módon kellene felhasználnunk, mindenekelőtt úgy, hogy bőségesen merítünk liturgiájának gazdagságából. A húsvéti készület rendszeres és gyümölcsöző formája lehet például, hogy naponta részt veszünk a szentmisén, vagy ahol erre nincs lehetőség, az ősegyház gyakorlatát felelevenítve közösen elénekeljük a vesperást, majd beszélgetünk, közösen elmélkedünk hitünk alapjairól. Arra is érdemes lenne időt szakítani, hogy a nagyheti szertartások énekeit próbáljuk. Nagyböjt vége felé pedig fel­eleveníthetjük a vezeklők visszafogadásának ősi szertartását, melyben a hét bűnbánati zsoltár közös elimádkozása, valamint a könyörgések és esedezések után ki-ki elvégezheti szentgyónását, majd a feloldozást követően mindnyájan közös áldásban részesülünk. S ha mindehhez csatlakoznak a böjt és alamizsnálkodás közösségi formái, melyeket az egyházközségi gyűlésen közösen határoznak el a közösség tagjai, ez biztosan előmozdítja a családonként, illetve egyénileg vállalt nagyböjti lemondások és jócselekedetek gyakorlását is.

Úr Jézus, segíts, hogy a mai napon meghalljuk és szívünkbe fogadjuk szavadat, mely nekünk szól: „Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban!” Adj nekünk szívbéli töredelmet bűneink őszinte megbánására, és készséget, hogy a böjt, imádság, alamizsna üdvös gyakorlatai által mind élőbb kapcsolatba kerüljünk Veled, aki halálod és feltámadásod által megszerezted nekünk a bűnbocsánatot és a tiszta, a végső kinyilatkoztatáshoz igazodó lelkiismeret ajándékát.