Legeltesd bárányaimat – Ferenc pápa beszéde a Szentszékhez rendelt diplomáciai testületekhez

A vatikáni hagyományoknak megfelelően Ferenc pápa első hivatalos audienciájaként az év elején, január 7-én hétfőn délelőtt fél tizenegy órakor az Apostoli Palota Királyi Termében fogadta a Szentszékhez rendelt diplomáciai képviseletek vezetőit. Magyarországot Habsburg-Lotharingiai Eduard szentszéki nagykövet képviselte. A Szentszék jelenleg a világ 183 országával tart fenn kétoldali diplomáciai kapcsolatot. Ferenc pápa a diplomáciai testület tagjaihoz intézett hosszú beszédében mintegy összefoglalta az egyház morális küldetését, mellyel a nemzetekben és a nemzetek között betölti azt a feladatot, melyet Jézus bízott Péterre.

A spirituális küldetésnek engedelmeskedve, amely Jézusnak Péter apostolhoz intézett parancsából fakad, arra késztetik a pápát és következésképpen a Szentszéket, hogy az egész emberi családért aggódjon, beleértve anyagi és szociális szükségleteit is. Anélkül, hogy a Szentszék beavatkozna az államok életébe, minden ember javát kívánja szolgálni – fejtette ki beszédében a Szentatya.

Utalt rá, hogy a szokásnak megfelelően beszédében néhány következtetést kíván levonni a múlt eseményeiről, majd mérlegeli a közeljövőben várható kihívásokat. Arra kérte a diplomatákat, hogy tolmácsolják üdvözletét az általuk képviselt népeknek és annak a kívánságának adott hangot, hogy a most megkezdődött év hozzon békét az emberi család minden tagjának. Külön kifejezte köszönetét George Poulides ciprusi nagykövetnek, aki, mint a Szentszék mellé akkreditált diplomáciai testület dékánja mindnyájuk nevében intézte szavait a Szentatyához.

Az elmúlt év kiemelkedő diplomáciai eredményei

Ezután a pápa kiemelt néhány fontos diplomáciai lépést, amelyre az elmúlt évben került sor. Ezek a következők:  ratifikálták a Szentszék és a Benini Köztársaság közötti keretegyezményt a katolikus egyház jogi státuszáról az afrikai országban. Aláírták a Szentszék és a San Marino Köztársaság közötti egyezményt az állami iskolákban történő hitoktatásról. A Szentszék ratifikálta az UNESCO regionális egyezményét a felsőoktatási képesítések elismeréséről Ázsiában és a Csendes-óceán térségében, márciusban pedig csatlakozott az Európa Tanács kulturális útvonalairól szóló kibővített részleges megállapodáshoz. A kezdeményezés célja, hogy megmutassa, a kultúra hogyan szolgálja a békét és hogyan képvisel egyesítő tényezőt a különféle európai társadalmakban. A Szentszék évtizedek óta együttműködik az európai szervezettel, amely idén ünnepli megalapításának 70. évfordulóját. Végül november 30-tól Vatikán Városállam tagja az egységes eurófizetési térségnek (SEPA-Single Euro Payments Area). A pápa felidézte az elmúlt évben Chilében, Peruban, Svájcban, Írországban, Litvániában, Lettországban és Észtországban tett apostoli utazásait, majd reményét fejezte ki, hogy a szeretett Nicaraguában rátalálnak a párbeszéd útjára az egész nemzet java érdekében.

Jelentős fejlődés a Szentszék és Vietnam valamint Kína közötti kapcsolatokban

Megemlítette, hogy megszilárdultak a kapcsolatok a Szentszék és Vietnam között. A közeljövőben kinevezik a rezidens pápai képviselőt, akinek jelenléte midenekelőtt Péter utódának a helyi egyház iránti gondoskodását fejezi ki. Ebben az értelemben született meg szeptember 22-én az Ideiglenes megállapodás a Szentszék és a Kínai Népköztársaság között a kínai püspökök kinevezéséről is. A pápa már előzetesen visszahelyezte a teljes egyházi szeretetközösségbe a pápai engedély nélkül felszentelt „hivatalos” püspököket, így minden kínai püspök teljes szeretetközösségben van Péter utódával és az egyetemes egyházzal.

Az ideológiai gyarmatosítás új formái

Ferenc pápa ezután felsorolta az idei év jelentős évfordulóit, kiemelve a száz évvel ezelőtt, 1919. június 28-án Versailles-ban megalakult Nemzetek Szövetségét. Bár ma már nem létezik, a modern, többoldalú, multilaterális diplomácia kezdetét jelképezi. Megnyitotta az utat, amelyen a nehézségek ellenére nagyobb elhatározottsággal halad ma az Egyesült Nemzetek Szervezete, amelyet 1945-ben hoztak létre. A multilaterális diplomácia sikeréhez nélkülözhetetlen a jóakarat és az elkerülhetetlen kompromisszumok elfogadása – mutatott rá a pápa. A többoldalú rendszer összességében jelenleg nehéz pillanatokon megy keresztül, aminek egyik oka, hogy a nemzetközi szervezetekben túlsúlyba kerültek egyes érdekcsoportok, amelyek  az ideológiai gyarmatosítás új formáinak megjelenését idézik elő. Az ún. „szférikus globalizációval” szemben, amely egy szintre helyezi a különbségeket, és amelyben a sajátosságok látszólag eltűnnek, könnyen felléphetnek a nacionalizmusok, miközben a globalizáció egy lehetőség, amennyiben „sokoldalú”, vagyis ha kedvez minden nép és ország identitása és a globalizáció közötti pozitív feszültségnek. Egyes hasonló magatartásformák visszavezethetők a két világháború közötti időszakra, amikor populista és nacionalista irányzatok előnybe kerültek a Nemzetek Szövetsége működésével szemben.

A multilaterális diplomácia végcélja

Ferenc pápa ezután előde, Szent VI. Pál 1965. október 4-én New York-ban, az ENSZ-ben elmondott emlékezetes beszédét vette elmélkedése vezérfonalául és a következő négy téma köré összpontosította megfontolásait:  az igazságosság és a jog primátusa, a gyengék védelme, a béke építése, közös sorsunk újra átgondolása.

Az igazságosság és a jog elsőbbségéről szólva Ferenc pápa aggodalmát fejezte ki a nemzeti érdekek előtérbe helyezésének tendenciája miatt, amely nem veszi figyelembe a nemzetközi jog eszközeit a vitás kérdések megoldásában. Ezért szentelte idei béke világnapi üzenetét a következő témának: „A jó politika a béke szolgálatában áll”. Minden ember méltóságának tiszteletben tartása a valóban békés együttélés nélkülözhetetlen előfeltétele.

A gyengék védelme Montini pápa számára azt jelentette, hogy az egyház magáévá teszi a szegények, a jogfosztottak, a szenvedők, az igazságosságra, emberhez méltó életre, szabadságra, jólétre és haladásra vágyók hangját. Szent előde nyomán Ferenc pápa elsőként említette meg a Szentszék humanitárius kezdeményezését Ukrajna szenvedő lakossága érdekében. Arra szólította fel a nemzetközi közösséget és szervezeteit, hogy hallassák a háborúktól szenvedők hangját, különös tekintettel Szíriára. Segítsék elő a konfliktus politikai megoldását, vessenek véget a polgári lakosság kimondhatatlan szenvedésének. Háláját fejezte ki Jordániának és Libanonnak, amiért testvéri lelkülettel befogadtak számos menekültet, ugyanakkor azt kívánta, hogy a menekültek visszatérhessenek hazájukba.

A közel-keleti keresztényeknek biztosítsák a hazájukba való visszatérést

A Közel-Keleten évek óta tartó instabilitás sokakat érint, különösen a keresztényeket, akik a régióban élnek az apostolok idejétől kezdve és évszázadokon át hozzájárultak építéséhez. Rendkívül fontos, hogy a keresztényeknek legyen helyük a térség jövőjében, ezért a pápa arra bátorította a hazájukat elhagyott személyeket, hogy térjenek vissza otthonukba. Az illetékes politikai hatóságok garantálják  a keresztények biztonságát, hogy továbbra is azokban az országokban élhessenek, amelyeknek teljes jogú állampolgárai. A pápa bejelentette, hogy hamarosan két, nagy többségében muzulmán országba látogat, Marokkóba és az Egyesült Arab Emirátusokba. Az utazások fontos alkalmat jelentenek a vallásközi párbeszéd további fejlesztésére Assisi Szent Ferenc és Malik al-Kamil szultán történelmi találkozásának nyolcadik centenáriumában.

Közös válaszra van szükség a migráció kihívásával szemben

A menekültek mellett korunk védelemre szoruló gyengéi között vannak a migránsok is. A kormányok segítsék mindazokat, akik a szegénység csapása, erőszak, üldöztetés, természeti katasztrófa, klímaváltozás következtében emigrálni kényszerülnek. Munkálkodni kell azon is, hogy a személyeknek ne kelljen elhagyniuk nemzetüket, illetve azon, hogy biztonságban, emberi méltóságuk és jogaik teljes tiszteletben tartása mellett oda visszatérhessenek. A migráció egyetemes kérdésére nem lehet részleges megoldásokkal válaszolni. A Szentszék ezért tevékenyen részt vett a Menekültekre valamint a Biztonságos, rendezett és szabályos migrációra vonatkozó globális megállapodások elfogadásában. Ezek a nemzetközi dokumentumok, bár jogilag nem kötelező erejűek és annak ellenére, hogy több kormány nem vett részt a marrakeshi konferencián, mégis fontos vonatkozási pontot jelentenek a kérdés kezeléséhez.

Az egész egyház küzd a kiskorúakkal való visszaélés bűntette ellen

Védelemre szorulnak továbbá a fiatalok, valamint a kiskorúak, akiknek jogairól harminc évvel ezelőtt fogadtak el nemzetközi egyezményt. A pápa itt kitért korunk egyik súlyos bűntettére, a kiskorúak elleni visszaélésre, amelynek elkövetői között sajnos szerepel a klérus több tagja is. A Szentszék és az egész egyház küzd ezek ellen a bűntettek és takargatásuk ellen, elkötelezte magát a megelőzésért. Februárban a pápa a Vatikánban találkozik a világ összes püspöki konferenciájának képviselőivel, hogy teljes egészében tisztázzák a tényeket és enyhítsék a sebeket, amelyeket ezek a bűntettek ejtettek. Ferenc pápa ezután kitért a nők ellen elkövetett erőszakos cselekedetekre, felidézve Szent II. János Pál pápának a nők méltóságáról szóló,  Mulieris dignitatem k. apostoli levelét. Védelemre szorulnak továbbá a dolgozók jogai is. A munka ugyanis a rabszolgaság modern formájává válik, ha megszűnik az ember önmegvalósításának eszköze lenni.

A népek közötti híd és a béke építése

„A béke, a béke irányítsa e népek és az egész emberiség sorsát” – hangzott Szent VI. Pál felhívása az ENSZ-ben. Ferenc pápa az elmúlt év jelentős eseményei közül kiemelte az Etiópia és Eritrea között létrejött történelmi kiegyezést, amely húsz éve tartó konfliktusnak vet véget. A Dél-Szudán vezetői által aláírt békemegállapodás is a remény jele az afrikai földrészen. A pápa figyelemmel kíséri a Kongói Demokratikus Köztársaság helyzetének alakulását, illetve közel áll mindazokhoz, akik a fundamentalista erőszak következtében szenvednek Maliban, Nigerben, Nigériában. Ugyanakkor elismerésre méltó, hogy számos afrikai államban növekedik a békés együttélés a különböző vallások hívei között. Pozitív jelek érkeznek a koreai félszigetről is. A Szentszék támogatja a párbeszédet Venezuela helyzetének békés megoldására, továbbá reméli, hogy az izraeliek és a palesztinok is megegyezésre jutnak mind a két nép jogos elvárásaira válaszolva.

Az emberiség közös sorsa a többoldalú diplomácia megközelítésében

Szent VI. Pál az emberek erkölcsi lelkiismeretéhez fordult New York-i beszédében – emlékeztetett rá Ferenc pápa. A veszély nem a haladásból vagy a tudományból fakad. „Az igazi veszély az emberben rejtőzik, aki egyre hatalmasabb eszközökkel rendelkezik, amelyek képesek a rombolásra de a legnemesebb vívmányokra is!” Fájdalmas, hogy a fegyverpiac nem ismer válságot, az atomfegyverek továbbra is katasztrofális veszélyt jelentenek humanitárius és környezeti szempontból is. A nemzetközi kapcsolatokat nem uralhatja a katonai erő, a kölcsönös megfélemlítés. Közös elrendeltetésünk újra átgondolása ma a bolygónkkal való kapcsolatot is jelenti. A föld túlzott mértékű kihasználásának következményei a világ egész lakosságát érintik, egyes térségekben drámai módon. Ezért az októberi vatikáni püspöki szinódus középpontjában Amazónia térsége áll majd.

A pápa két fontos évfordulót említett még meg: 1989. november 9-én leomlott a Berlini Fal, a vasfüggöny keleti országai évtizedek elnyomása után visszanyerték szabadságukat. Kilencven évvel ezelőtt, február 11-én pedig megszületett Vatikán Városállam, a Szentszék és Itália közötti Lateráni Egyezmény aláírásával. Az egyház ismét teljes mértékben hozzá tudott járulni Róma és egész Olaszország spirituális és anyagi növekedéséhez.

Ferenc pápa beszéde végén azt kívánta a nagyköveteknek és az illusztris vendégeknek, hogy az új esztendőben erősödjenek meg a Szentszéket és országaikat összefűző baráti kapcsolatok, hogy tovább működhessenek együtt a béke építésében, amelyre a világ olyannyira vágyakozik.

Vízkereszt utáni hétfő

Vízkereszt utáni hétfő

Az Evangéliumban szereplő nagy népsereg eszünkbe juttathatja azt a sok-sok embert, akik Karácsony táján, talán az egész év során ez egyetlen alkalommal elmennek a templomba, éjféli misére vagy a gyerekekkel megnézni a felállított Betlehemet. Sokak ünnepe a Karácsony, de még a buzgó vallásgyakorlók közül is csak kevesen gondolnak bele annak a misztériumnak a mélységébe, amelyet ez az ünnep hordoz. Elvarázsol az ajándékvárás izgalma, a szenteste békéje, az ünnepi asztal ízei és illatai, felidézve gyermekkori karácsonyok hangulatát, s közben könnyen elmegyünk a kinyilatkoztatás legsorsdöntőbb mozzanata mellett: hogy Isten Fia emberré lett – értem és érted.

Mikor vesszük észre a díszletek mögött a lényeget? Mikor jön el életünkben az a nap, amikor a Karácsonyból nem kell más, mint az értünk emberré lett második isteni személy, Jézus Krisztus? Nem csupán a pólyába takart, jászolba fektetett Jézuska, hanem az örök Fiú, akiben az Atya lehajolt hozzánk és egészen felénk fordult. Akkor, amikor hittel válaszolunk erre a felénk fordulásra, vagyis mi is Istenhez fordulunk egész valónkkal, megvallva, hogy a megtestesülés titka ad életünknek értelmet, mert egy új világot tár fel előttünk.

Urunk Jézus, mi Istentől valóknak és Hozzád tartozóknak valljuk magunkat, de ez sokszor oly kevéssé látszik meg rajtunk. A mai napon testestül-lelkestül Feléd fordulunk, és alázattal kérünk, gyógyítsd meg bűntől sebzett szívünket! A mai Evangéliumban azt olvastuk, hogy meggyógyítottál mindenféle beteget – olyanokat is, akiknek helyzete az orvostudomány akkori állása szerint teljesen reménytelen volt. A Te szemedben senki sem reménytelen eset, ezért bizalommal kérünk: tisztítsd meg látásunkat, oszlasd el sötétségünket, hogy új fényben lássunk, s a megtestesülésbe vetett egzisztenciális, mindenestül vállalt hit által meg tudjuk különböztetni a lényegest a lényegtelentől, a jót a rossztól, az igazság lelkét a hamisság szellemétől.

Santa Crocei Boldog Krisztina

BOLDOG KRISZTINA SZŰZ, 

III. r. 

(kb. 1260-1310)

Az Arno melletti Santa Croce-ban* született Toszkánában. Egyszerű pásztorlány volt, szüleit korán elvesztette. Két fivére - nem törõdve húguk elhatározásával (hogy ti. nem megy férjhez), megkérdezése nélkül odaígérték egy fiatalembernek jegyesül. Krisztina (v. Krisztiána) a jegyességet fölbontotta, mire testvérei üldözték, gyötörték. Gyóntatóatyja tanácsára Luccába* ment, ahol egy jóságos pap elhelyezte egy előkelő és gazdag családnál. Azok észrevették lelki értékeit, és mindenfelé eldicsekedtek vele, milyen szentéletű az ő szolgálójuk. Krisztina a tisz-

telet elől elmenekült: előbb a Gargano hegyére, Szent Mihály szentélyéhez zarándokolt, onnan pedig Rómába. Itt nem is nevezték keresztnevén (Oringa), hanem a „Santa Croce Krisztinája” néven. Assisibe is elzarándokolt. Szent Ferenc sírjánál egy látomás szüzek kolostorának alapítására buzdította. Visszatért Luccába és szándékát bejelentette a püspöknél. Az azonban nem akart foglalkozni az üggyel. De ő kitartott erősen célkitűzése mellett, s végül elérte az egyházi elöljárók jóváhagyását, sőt azok maguk segítették a kolostor felépítésében. Itt a nővérek Szent

Ferenc III. Rendjének Regulája szerint éltek, melyet kiegészítettek néhány ponttal Szent Ágoston Regulájából. Krisztina az imában találta legnagyobb örömét. A kolostorhoz kis szántóföld is tartozott, ennek termését teljesen a szegények rendelkezésére bocsátotta. Imái hatására mindig bõséges termést adott ez a föld. Élete végén súlyos agyvérzést kapott, amit megadással fogadott el Istentől a bűnbánat szellemében. A halálra jól előkészülve Wadding ferences történész szerint Vallisseriiben halt meg 1310-ben. VI. Piusz pápa hagyta jóvá tiszteletét.

„Uram, fölvettem kezedből a keresztet, hordozom, holtig hordozom,

amint vállamra raktad. A jó szerzetes élete valóban keresztút, de a paradicsomba vezet. Aki nekivágott, annak nem szabad visszafordulnia, sem a keresztet letennie.” (Kempis T.: Krisztus követése III. k. 56.)

Imádság:

Istenünk, te Boldog Krisztinának megadtad, hogy a hivatása útjában jelentkező akadályokat erős lélekkel legyőzze. Segíts minket is, hogy követésed útján megtorpanás nélkül haladjunk. A mi Urunk Jézus Krisztus által.

A megismert isteni misztérium

Urunk megjelenése, vízkereszt – Gondolatok az evangéliumhoz (Mt 2,1–12)

Létének felfedezésében és értelmezésében az ember szükségszerűen keresi Istent, létezése okát, forrását. Az istenkereső ember ugyanakkor szükségszerűen egy titkot akar megfejteni, magát Istent. Érteni, birtokolni akarja. A megismert titokhoz méltóan szeretne élni, megfelelni annak, vagy legalább befolyásolni azt, elnyerni a megismert, „leleplezett” Isten tetszését. Az őszinte keresésnek azonban mindig az a tapasztalata, hogy az istenség a megismerthez képest mindig több, hatalmasabb – talán más is.

A kereső embernek időnként osztályrészül jut az az élmény is, hogy – valami rendkívüli isteni jóindulatnak köszönhetően – az istenség többet mutat magából, „föllebbenti a fátylat”, hogy lényegéhez közelebb járulhasson az ember. Ha nem is mindenki, de legalább azok, akik méltónak bizonyulnak a megismerésére, a megszerzett – kapott – tudás birtokában kiváltságos helyet és szerepet töltenek be az ember és az Isten közötti kapcsolatban, a közvetítésben.

A titok ismerői sok esetben azonban el is rejtik azt mások elől. Sokak számára ma is nagyon kívánatosnak tűnik ilyen módon kezelni a vallást, az istenismeretet. Szeretnék Istent bevonni a világunkba, kezelhetővé, birtokolhatóvá tenni, a magunk formájára alakítani, megfelelő, jó, kellemes érzéseket, élményeket kérni tőle.

Krisztusban az Atya teljesen és végérvényesen föltárja magát, az akaratát, misztériumát, ami összehasonlíthatatlanul több mint a titok.

Istennel való egyenlőségét Jézus nem tartotta olyan dolognak, amelyhez feltétlenül ragaszkodjék. Emberi alakot öltött, hasonló lett az emberhez, külsejében olyan volt, mint egy ember (vö. Fil 2,6–7), s ezzel „fellebbenti a fátylat”, kinyilatkoztatja az Istenséget, megjelenik az Isten.

A királyok hódolatában az értelem és a keresés célt talál, otthonra lel, megtalálja Istent. Krisztus megkeresztelkedésekor Keresztelő János és Jézus párbeszédében az Isten akarata és az ember Istent kereső szándéka találkozik. A mennyei Atya önfeltáró vallomásában, Fiában kinyilvánítja az ember iránti jóindulatát. Nem valamit mutat meg Istenből, hanem Istent magát, benső életét, szívének szándékát: az Atya akarata az, hogy minden ember üdvözüljön. Ez az Atya misztériuma.

A kánai menyegzőn isteni hatalmát, jóindulatát nyilvánítja ki az ember felé. Isten közelsége, önfeltárása, kinyilatkoztatása azonban csak az egész ember számára befogadható, az ember teljes értelmével, akaratával, istenkapcsolatával, hitével. Hit nélkül ugyanis ostoba cselekedet király helyett egy gyermek előtt hódolni. Értelmetlen dolog újra és újra kimenni a folyóhoz, ha csak magunktól reméljük önmagunk megváltását. Hit nélkül csupán egy érdekes esemény a lakodalom, ahol sikerült valami rendkívülit, valami felejthetetlen élményt adni a vendégeknek.

Hittel azonban feltárul előttünk Isten embert üdvözítő szándéka, bűnöket megbocsátó és gyógyító irgalma. Feltárul előttünk Isten figyelmes szeretete az ember iránt, aki az ő képmása.

Az Egyház a Gyermekhez hív, bűnbánattartásra, az élet méltó ünneplésére, amihez ő adja az élet borát. Ezáltal megváltozik az ember élete, s más úton térhet vissza otthonába, mert Isten kinyilvánítja magát az embereknek.

Udvardy György püspök

Vízkereszt

Vízkereszt

Izajás próféta grandiózus látomásában a népek az Úr világosságának vonzására seregestül indulnak a szent városba. A napkeleti bölcseket azonban csak egyetlen csillag vezérli, és csupán egy szerény hajlékot mutat nekik, ahol szegényes környezetben, rongyokba takarva találják meg a mindenség Királyát. Mégsem botránkoznak meg, s egy pillanatra sem támad kétség a szívükben, hogy jó helyen járnak-e. Mivel a csillagra figyelnek, nem homályosítja el látásukat az evilági csillogás, nem zavarja össze belső iránytűjüket a dicsőségről és hatalomról alkotott emberi felfogás. Mi se botránkozzunk meg hát, ha Krisztust keresve egy magatehetetlen csecsemőt vagy ártatlanul szenvedő embert találunk (s valamiképpen mindkettőt együtt az Oltáriszentség hófehér kenyérdarabkájában), hiszen ő így akar jelen lenni közöttünk, s így marad velünk a világ végezetéig.

Ám a mai ünnepnek, Urunk epifániájának a legfontosabb tanítása, hogy ne sajátítsuk ki magunknak Krisztust, hanem mutassuk meg és közvetítsük az ő szeretetét minden embernek. Hiszen az Atyaisten, akitől a Fiú öröktől fogva születik, s akihez mindenkinél végtelenül bensőséges szeretetkapcsolat fűzi, nem elégedett meg azzal, hogy boldogan élnek a Szentháromság örök szeretetközösségében, hanem elküldte Fiát hozzánk, hogy ezt a bensőséges szeretetkapcsolatot az emberre is kiterjessze általa. És Szűz Mária, aki minden embernél közelebb állt Jézushoz itt a földön, sem sajátította ki, hanem nekünk adta őt. Nekünk, keresztényeknek, akiket Krisztus testvéreivé fogadott és társörököseivé tett saját vére árán, ugyanez a küldetésünk.

Ne engedd, Urunk, hogy bármi úgy kezdje el betölteni lelkünk horizontját, hogy eltakarja szemünk elől csillagodat. Segíts, hogy azt követve megtaláljunk Téged, és környezetünkben mi magunk is tájékozódási ponttá lehessünk a Téged keresőknek. Tágítsd ki szívünket a Te bensőséges, mégis egyetemes szereteted végtelen méreteire, hogy az Atyaistennel Általad a Szentlélekben fennálló bensőséges kapcsolatunkat felkínáljuk és közvetítsük minden embernek.