Ferenc pápa a szófiai imatalálkozón: Békét a földön az Úr által szeretett minden embernek!

Május 6-án este, bulgáriai látogatásának utolsó programjaként a Szentatya imatalálkozót vezetett Szófiában a békéért az országban jelen lévő keresztény egyházak és más vallások képviselőivel.

Kedves testvéreim!

Assisi Szent Ferenc által inspirált szavakkal imádkoztunk a békéért, aki nagy szerelmese volt a teremtő Istennek, mindenki Atyjának. A szeretet volt az, amit ugyanazzal a szenvedéllyel és őszinte tisztelettel tanúsított a teremtés és minden ember iránt, akivel útján találkozott. A szeretet volt az, ami átalakította tekintetét, és ami eltöltötte őt annak tudatával, hogy mindenkiben ott pislákol „egy csöpp fénysugár, mely abból a személyes bizonyosságból születik, hogy végtelenül szeretve vagyunk, mindentől függetlenül” (Evangelii gaudium apostoli buzdítás, 6). A szeretet tette őt a béke hiteles építőjévé. Valamennyien arra kaptunk meghívást, hogy nyomdokaiba lépve mi is a béke építőjévé, „munkálójává” váljunk. A békéért esedeznünk, de egyúttal dolgoznunk is kell. Ajándék és feladat, adomány és állandó, mindennapos erőfeszítés egy olyan kultúra építésének érdekében, amelyben a béke is alapjog. Tevékeny és „megerősített” béke az önzés és a közöny minden formájával szemben, melyek arra ösztönöznek, hogy néhány ember jelentéktelen érdekeit a minden embernek kijáró, sérthetetlen méltóság elé helyezzük. A béke azt kéri és követeli, hogy a párbeszédet tegyük követendő úttá, az együttműködést magatartásunkká, a kölcsönös megismerést módszerré és kritériummá (vö. Dokumentum az emberi testvériségről, Abu-Dzabi, 2019. február 4.), hogy találkozzunk egymással abban, ami összeköt bennünket, hogy tiszteljük egymást azért, ami elválaszt bennünket, és bátorítsuk egymást, hogy úgy nézzünk a jövőbe, mint kedvező lehetőségek és a méltóság terére, különösen az utánunk jövő nemzedékek számára.

Azért vagyunk itt ezen az estén, hogy imádkozzunk a gyermekeink által hozott lámpások előtt. Ezek a bennünk felgyulladt szeretet tüzét jelképezik, amelynek irgalmasságot, szeretetet és békét árasztó irányfénnyé kell válnia azokban a közegekben, ahol élünk. Olyan irányfénnyé, hogy bevilágítsa az egész világot! A szeretet tüzével fel akarjuk olvasztani a háborúk fagyos hidegét. Ezt az imatalálkozót az ősi Szerdika romjain tartjuk, itt, Szófiában, Bulgária szívében. Láthatjuk innen a különböző egyházak és vallások istentiszteleti helyeit. Ortodox testvéreink Szent Nedelja-templomát, aztán a Szent József-templomot, amely a mienk, katolikusoké, a zsidóknak, idősebb testvéreinknek a zsinagógáját, muszlim testvéreinknek a mecsetét és közelünkben az örmények templomát.

Ezen a helyen évszázadokon keresztül összesereglettek a különböző kulturális és vallási csoportokhoz tartozó szófiai bolgárok, hogy találkozzanak és vitatkozzanak egymással. Kívánom, hogy ez a szimbolikus hely a béke tanúja lehessen. Ebben a pillanatban hangunk egyesül, és egységesen fejezi ki a béke utáni égő vágyunkat: terjedjen el a béke az egész földön! Családjainkban, mindannyiunkban, és különösen azokon a helyeken, ahol megannyi hangot kényszerített hallgatásra a háború, fojtott el a közöny és hagyott figyelmen kívül az érdekcsoportok elnyomó cinkossága. Mindenki működjön együtt e vágy megvalósulásán: a vallások, a politika, a kultúra képviselői! Mindenki ott, ahol van, a rá bízott feladatot ellátva mondhatja: „Uram, tégy a béke eszközévé!” Reméljük, hogy megvalósul Szent XXIII. János pápa álma egy olyan földről, ahol a béke otthonra talál. Kövessük az ő vágyát, és az életünkkel mondjuk: Pacem in terris! Békét a földön az Úr által szeretett minden embernek!

Húsvét 3. hét kedd

Húsvét 3. hét kedd

A Szentírás leginkább elítélő kijelentései mindig a Szentléleknek való ellenállásra, a Szentlélek elleni bűnökre vonatkoznak, s kivétel nélkül mindig a magukat vallásosnak tartó embereket érintik, ahogy a mai Szentleckében és Evangéliumban egyaránt látjuk. A farizeusok és a nép vénei lépten-nyomon Istent emlegetik, de egyre érzéketlenebbek az ő jeleire: vagy csak hivatkozási alapként használják jól kiépített vallási rendszerük olajozott működéséhez, vagy pedig újabb és újabb jeleket követelnek. Mindkét esetben ugyanaz a veszély fenyegeti a vallásos embert, nevezetesen az, hogy egyszer csak megszűnik az Istennel való kapcsolata.

Az előbbi esetben az ájuláshoz hasonló állapot következik be: a szervezet életfenntartáshoz szükséges funkciói működnek, de hiányzik az értelem, a szellem aktivitása. Ha azonban ez tartósan így marad, az életjelenségek előbb-utóbb megszűnnek. A próféták látomásai, jövendölései éppen ebből a tetszhalott állapotból akarták felrázni a szent népet újra meg újra, hogy visszaállítsák az eredeti, élő kapcsolatot Isten és az ember között, hogy az lássa a megnyílt eget, ahogy István diakónus látta. A másik fajta hozzáállás, a jelek követelése, a szüntelen bizonyítékra várás szintén halálhoz vezet, mert pontosan a hitet, a reményt és a szeretetet öli meg. Két ember szerelmét, szeretetét is meg tudja fojtani az a fajta bizalmatlanság, amely képtelen észrevenni és értékelni a diszkrét, mégis oly beszédes jeleket, s helyettük biztosítékot, garancialevelet vár, s ugyanez mérgezi meg és teszi tönkre az Istennel való kapcsolatunkat.

Urunk Jézus, köszönjük Neked az Eucharisztiát, irántunk való szereteted kézzelfogható jelét, melyben nem megfellebbezhetetlen bizonyítékot kínálsz, hanem törékeny, de életadó jelenlétedet a kenyér és bor színe alatt. Kérünk, hogy e szentség kegyelmei által emelj fel bennünket a bizalom és az ingyenesség világába, ahol szüntelenül nyitva látjuk az eget, s lélekben és igazságban imádjuk az Atyát.

RECANATI* BOLDOG BENVENUTUSZ

RECANATI* BOLDOG BENVENUTUSZ 

(XIII. sz.)

Marche tartomány Umbria szomszédságában a 13. században szentek földje, elsosorban ferences szentek földje volt. Benvenutusz is itt született, Recanatiban, közel Anconához*. Keveset tudunk róla, még azt se, hogy hány évet élt. Csak a halála évét (1289) jegyezték fel. A zsolozsma olvasmánya közli, hogy sokféle erénnyel ékeskedett, mindenekelőtt az alázatossággal. Mint dolgozó testvér előszeretettel végezte a legalacsonyabbrendű munkákat. Ebben is az Üdvözítő példáját követte, aki tanítványai lábát megmosta. Másik erénye imádságos lelkülete volt. Szabad idejében legtöbbször a templomban, a szentségház előtt imádkozott. Ezzel kapcsolatos az a csodás esemény, melyet a zsolozsmáskönyv megörökít: Egyik napon a szentmise után imába merülten ott maradt a szentségház előtt. Közben mint szakácsnak, neki kellett volna ebédet készíteni. Csak délben vette észre, hogy itt az ebédidő, ő pedig nem készített semmit. Riadtan szaladt a konyhába, ahol angyal köszöntötte és mutatta: minden el van készítve, méghozzá - amint kiderült - sokkal ízletesebb ételek kerültek az asztalra, mint amilyent eddig a testvér szokott feltálalni. - Olyan csoda ez, mely nem ritka más ferences szenteknél sem. Megjegyzendő, hogy a testvér nem kifogásolható feledékenységből maradt a templomban, hanem az Úr szeretete miatt. S ez különbség. Másik csodás esemény, melyet a legendák közt szoktunk számon tartani: a testvér több alkalommal karjába vehette az isteni Kisdedet. Nagyon sok 13. századbeli ferencesnél (még nem kanonizáltaknál is) tudunk erről a legendáról, melyet a szentek életírói „vándorlegendának” tartanak. Emlegették róla egyesek, majd írásba foglalták, de történelmi hitelességét bizonyítani nem lehet. Így Benvenutusz testvér „csodákkal ékesen” fejezte be életét, s tiszteletét századokkal később VI. Piusz hagyta jóvá.
„A szentek legendái mindig példázatok, és úgy kell néznünk, mint jeleket, melyeknek jelentésük van. Ehhez szükséges, hogy legyen érzékünk a jelképek, szimbólumok iránt. A szentek élete jelentést hordozó képekben íródott. Legendák és történetek a szentek életében egymásba fonódnak, egymással szoros kapcsolatban vannak. Ha szétválasztjuk őket, a kép szétesik.”
Walter Nigg

Imádság:
Irgalmas Istenünk, add, hogy mi, akik Boldog Benvenutusz emlékét ünnepeljük, kövessük alázatos és buzgó életét itt a földön, és közbenjárására nyerjünk nálad örök hajlékot a mennyben. Krisztus, a mi Urunk által.

A bolgár közélet vezetőivel találkozott Ferenc pápa

Bulgária legyen továbbra is híd Kelet és Nyugat között, hagyományaihoz híven ma is segítse elő a különböző kultúrák, civilizációk, vallások találkozását – buzdította Ferenc pápa az ország vezetőit a Szófiába való megérkezését követő első beszédében május 5-én.

Ferenc pápa vasárnap délelőtt találkozott a bolgár közélet és a civil társadalom képviselőivel, valamint a diplomáciai testület tagjaival a főváros, Szófia központjában lévő elnöki palota előtti Atanász Burov téren.

Az 1954 és 1956 között épült elnöki palota belső udvarában található a bolgár főváros legősibb temploma és legrégebbi épülete, a 4. században épült Szent György-templom. Az Oszmán Birodalom idején mecsetté alakították át, majd 1915 óta ismét templomként működik.

Rumen Radev köztársasági elnök üdvözlő beszédére válaszolva a pápa örömének adott hangot, hogy ellátogathatott Bulgáriába, a sokféle kultúra és civilizáció találkozási helyére. – Az ország híd Kelet- és Dél-Európa között, nyitott kapu a Közel-Keletre, mélyre ható keresztény gyökerei táplálják hivatását, hogy kedvezzen a találkozásnak mind a térségben, mind a nemzetközi közösségben. Itt a sokféleségre a sajátosságok tiszteletben tartásával lehetőségként, nem pedig ellentétek okaként tekintenek – hangsúlyozta a Szentatya.

Majd megköszönve Rumen Radev elnök szavait, utalt a történelmi tér névadójára, Atanász Burov politikusra, aki „elszenvedte egy rezsim igazságtalanságát, amely nem tudta elfogadni a gondolati szabadságot”. A kommunista rezsimmel szembe szálló politikus 1954-ben, húszéves börtönbüntetése idején hunyt el.

A pápa köszöntötte a helyi katolikusokat, akikhez azért jött el, hogy megerősítse őket a hitükben, majd üdvözölte az ortodox egyházat és a többi keresztény felekezetet, a zsidó közösség tagjait és a muszlim hívőket is. Ismételten leszögezte azt a szilárd meggyőződését, hogy a vallások valódi tanítása a béke értékeinek megőrzésére, egymás kölcsönös megismerésének értékeire és az emberek közötti testvériségre buzdít.

Ferenc pápa látogatása kapcsolódik Szent II. János Pál 2002 májusában tett bulgáriai látogatásához, egyben kötődik a későbbi XXIII. János pápa, Angelo Giuseppe Roncalli érsek, apostoli delegátus közel egy évtizedes szófiai tartózkodásához is. Szent XXIII. János mély nagyrabecsülést érzett a bolgár nemzet iránt, olyannyira, hogy azt mondta: bárhová is menjen, otthona mindig nyitva áll bolgár testvérei számára, legyenek bár katolikusok vagy ortodoxok (Homília, 1934. december 25.). Ezeknek a gondviselésszerű eseményeknek a nyomában, 1968-tól kezdve, egy polgári és egyházi hatóságokból álló hivatalos bolgár küldöttség minden évben látogatást tesz a Vatikánban Szent Cirill és Metód ünnepe alkalmából.

Legyen áldott Cirill és Metód! A szláv népek evangelizálói, Európa társvédőszentjei, akik imáikkal és apostoli fáradozásaikkal több mint ezer év távlatából továbbra is példaképeink maradnak, a termékeny párbeszéd, az összhang, az egyházak, az államok és a népek közötti testvéri találkozás ihletői. Ragyogó példájuk ébresszen számos követőt napjainkban is! – buzdított Ferenc pápa.

Harminc évvel azután, hogy a totalitárius – kommunista – rezsim véget ért, amely börtönbe zárta a szabadságot és a kezdeményezéseket, Bulgáriának szembe kell néznie az emigráció következményeivel. Az utóbbi évtizedekben több mint kétmillió állampolgára hagyta el az országot, hogy máshol keressen megélhetést. A többi európai országhoz hasonlóan Bulgáriát is sújtja a demográfiai tél. Ezzel kapcsolatban a Szentatya arra biztatott, hogy az ország vezetői továbbra is tegyenek meg mindent azért, hogy a fiataloknak ne kelljen külföldön keresni megélhetésüket. Viszont hagyományaikhoz hűen ne zárkózzanak be azok előtt, akik ajtajukon kopogtatnak.

Bulgária mindig a híd szerepét töltötte be Kelet és Nyugat között, példásan elősegítve a találkozást a különféle kultúrák, etnikumok, civilizációk és vallások között, amelyek évszázadokon át békében éltek egymással. Ez a föld, amelyet a Duna és a Fekete-tenger partjai határolnak, és amelyet sok nemzedék alázatos munkája tett termékennyé és nyitottá kulturális és kereskedelmi kapcsolatok számára, amely integráns része az Európai Uniónak és amelyet szilárd kapcsolatok fűznek Oroszországhoz és Törökországhoz, nyújtson reményteli jövőt gyermekeinek. Isten áldja meg Bulgáriát, őrizze meg békésnek és befogadónak, tegye virágzóvá és boldoggá! – zárta első bulgáriai beszédét Ferenc pápa.

Húsvét 3. vasárnap

Húsvét 3. vasárnap

A Jelenések könyvében felhangzó égi Isten-dicsőítéseknek hallatlan aktualitása van, hiszen a földi és az égi liturgia ugyanazon trónon ülőnek, az Atyaistennek; a Báránynak, vagyis a megölt, de feltámadott áldozati Krisztusnak; és a Hét Lángnak, azaz a Szentléleknek szól. Szent János Jelenéseiben nem úgy van tehát, mint a többi apokalipszisben, hogy az eljövendő világ dicsőséges ragyogása élesen elkülönül a jelen világ bűnös, pusztulásra ítélt valóságától. Keresztény hitünk szerint a történelmi jelen és az örök jövő nem egymás után következik, hanem egyszerre van jelen: a mulandósággal megjelölt világba a megtestesüléssel berobbant örökkévalóság itt van bennünk és közöttünk, s belülről folyamatosan feszegeti a jelen idő burkát.

Így az Egyház maga is eszkatologikus, végidőkbeli valóság: noha még ezen világ veszedelmei között él, liturgiája már az egyetlen isteni trón körül a végső győzelmet ünnepli és abból részesít. Ezért a jelen idő, ez a földi élet, amely valóban üldöztetéssel, vérontással, bűnnel szennyezett, valamiképpen már magában hordozza a végső győzelem napját: a földön miséző Egyház énekei azonosak az angyalok és üdvözültek megszámlálhatatlan seregének győzelmi énekével, s némán is ezt harsogja az egész univerzummal együtt minden teremtmény: „A trónon ülőnek és a Báránynak áldás, tisztelet, dicsőség és hatalom örökkön örökké”.

Feltámadott Jézusunk, Te vagy, aki jelenléteddel az Egyház hajóját, mely a mulandó idő vizén úszik, az örökkévalóság partjai felé irányítod. Add nekünk, kérünk, a szeretett tanítvány, János apostol figyelmes szeretetét és a bűnbánó tanítvány, Péter apostol minden akadályt legyőző, készséges ragaszkodását, hogy egész valónkkal Rád figyeljünk és Hozzád siessünk, aki már nem hallal és kenyérrel akarsz megvendégelni bennünket, hanem saját isteni életedet osztod meg velünk.