A minoriták nagykáptalanját fogadta Ferenc pápa

A minoriták nagykáptalanját fogadta Ferenc pápa

A ferences rend minorita ágának 202. nagykáptalanja május 18-ától egy hónapon át tartott az Assisi Szent Konventben. A tanácskozás pápai audienciával zárult. A Szentatya június 17-én fogadta a Vatikánban a káptalan résztvevőit; arra buzdította őket, hogy éljék meg az evangéliumot, valósítsák meg egymás között a testvériséget, szolgáljanak békében, s képezzék magukat megfelelő módon.

Fra Carlos Trovarelli miniszter generális köszöntőszavai után Ferenc pápa a tavaly elfogadott rendi alkotmányt méltatta. Mint mondta, az új statútum olyan fontos elemeket határoz meg a minorita testvériség és missziós küldetés számára, mint a képzés, az interkulturalitás, a másokkal való osztozás és a gazdasági ügyek átláthatósága. Az alkotmány szükséges eszköz a karizma kincsének megőrzéséhez és jövőbeli átadásához. Megjelöli az utat, hogyan kövessék Krisztust, ami minden Istennek szentelt személy számára alapvető életszabály. Különösen igaz ez Assisi Szent Ferenc követőire, akik a fogadalomtételkor vállalják, hogy a szent evangélium szerint élnek.

A Szentatya kifejtette: nagy benyomást tett rá Assisi Szent Ferenc a testvéreknek mondott felhívása, hogy hirdessék az evangéliumot – ha kell, szavakkal is. Ez egy életmód. Minden Istennek szentelt élet Isten szava meghallgatásából ered, valamint abból, hogy az evangéliumot életük alapjává teszik. A ferences élet pedig minden megnyilvánulásában a szent evangélium meghallgatásából fakad, amint azt a Porciunkula Poverellója mutatja nekünk, amikor Jézus követésének elbeszélését hallva felkiált: „Ezt akarom, ezt kérem, egész szívemből ezt óhajtom tenni!” Az evangélium a minoriták számára tehát regula és élet. Küldetésük nem más, mint hogy élő evangélium legyenek, Isten szavának élő egzegézise, ahogy XVI. Benedek pápa fogalmazott.

Krisztus követése elsősorban a testvériségen keresztül valósul meg, amit Szent Ferenc ajándéknak érzett.

„Az Úr testvéreket adott nekem” – emlékeztetett a szent szavaira Ferenc pápa. – A testvériség tehát ajándék, amit hálával kell fogadnunk. Nem statikus valóság, hanem épülő út, amihez mindenkinek hozzá kell járulnia. Senkit nem szabad kizárni belőle, nyitottnak és befogadónak kell lenni egymás iránt – mondta a pápa, és imára és odaadásra buzdította a minoritákat, akik ezáltal testvéri életüket olyan közösségként élhetik meg, amely prófécia lehet az Egyház és a világ számára. A szeretetközösség iskolája, amit Assisi Szent Ferenc példájára a lelkipásztorok iránti szeretetben és engedelmességben valósítanak meg.

A Szentatya megjegyezte: nagyon tetszik neki a minorita, vagyis „kisebb testvér” életforma. Ez ellene mond a mai világ logikájának, ahol a mindenáron való siker, az első hely, az úri élet számít.

Szent Ferenc azt kéri tőletek, hogy kisebbek legyetek – Jézus példájára, aki nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy ő szolgáljon. Ez legyen a minoriták egyetlen törekvése: szolgák legyetek, egymást szolgáljátok. Ezáltal létetek prófécia lesz a világban, ahol nagy kísértés a hatalomvágy. Hirdessétek a békét – buzdította a nagykáptalan résztvevőit a pápa.

A ferences köszöntés – Pax et bonum – kiengesztelődésnek fordítható. Ha kiengesztelődünk önmagunkkal, Istennel, a többi emberrel és teremtménnyel, akkor harmóniában élünk. A béke harmóniához vezet. Ez koncentrikus körökben megvalósuló kiengesztelődés, mely a szívből, valójában Isten szívéből indul, és a világegyetemig terjed. Olyan béke, amely nem mentes a problémáktól, de ha Isten bennünk van, mindenben megnyilvánul – fogalmazott Ferenc pápa. – Legyetek a béke hírnökei előbb életetekkel, aztán szavaitokkal! Legyetek a megbocsátás és az irgalom eszközei! – kérte a minoritákat a Szentatya.

Majd a megfelelő képzés szükségességét hangsúlyozta, melynek révén a testvérek egyre inkább hasonulnak Krisztushoz. Átfogó, minden emberi dimenziót magába foglaló képzést sürgetett, amely személyre szabott és állandó, életre szóló folyamat.

Ha a szívünket ily módon alakítjuk, akkor megváltozik a gondolkodásunk, az érzéseink, a viselkedésünk.

Hűségre kell nevelni, mert ma az átmenetiség kultúrája uralkodik, ahol az örökké szót nehéz kimondani, és nem divatosak az életre szóló döntések – folytatta a pápa.

Ebben a világban a meghallgatásban tapasztalt tanítókra van szükség, akik képesek Istenhez vezetni, ismerik a megkülönböztetés és a kísérés művészetét. Csak így szabhatunk gátat a papi és szerzetesi életet sújtó hivatáselhagyásoknak – emelte ki Ferenc pápa a minorita nagykáptalanhoz intézett beszédében. Végül megköszönte az érte mondott imákat, s apostoli áldását adta a szerzetesekre.

Évközi 11. hét kedd

Évközi 11. hét kedd

Óriási dolog a viszonzott szeretet, a legnagyobb a földön, s a mennyország, az eljövendő örök élet sem más, mint kölcsönös szeretet. Az utolsó vacsorán az Úr Jézus éppen ezt teszi meg eszkatologikus jelnek: Szent János evangéliumában olvassuk, hogy a világ számára nem az lesz a szinte kényszerítő erejű bizonyíték Krisztus istensége mellett, hogy az égen feltűnik az Emberfia jele, hanem hogy a keresztények szeretik egymást. S ez az egyetlen hiteles tapasztalatunk Isten belső, szentháromságos életéről és az üdvözültek túlvilági boldogságáról is. Éppen ez az, amiért Jézus azt mondja, hogy a kölcsönös szeretet nem érdemel jutalmat, hiszen ha szeretetem viszonzásra talál, az maga a legnagyobb jutalom.

De szeretnünk kell akkor is, ha nem kapunk viszonzást. Képesek vagyunk rá, hiszen Isten gyermekeiként megkaptuk a Szentlelket, és így részesedtünk a Szentháromság belső életéből. Szeretetünk őszinteségének nem az a fokmérője, hogy milyen és mekkora érzelmeket táplálunk embertársaink iránt. Nem elég kitűnnünk az egymás iránti szeretetben és buzgóságban. Vállalnunk kell azt a szegénységet, kifosztottságot, amivel a szeretet egyoldalú ajándékozása jár. Az ismeretlenek, közömbösek vagy éppenséggel az ellenséges érzületűek iránt tanúsított nagylelkűség, jóakarat lehet az igazi hitelesítő pecsét szeretetkapcsolatainkon. Azzal, hogy mindenkiről jót gondolunk, jót mondunk, és csak jót teszünk velük, kezdünk hasonlítani a mennyei Atyára, aki felkelti napját jókra és gonoszokra egyaránt.

Urunk Jézus, amikor valakit szeretnünk kellene, de nem megy, oly könnyen mondjuk: „nem tudom”, „nem bírom”, „képtelen vagyok rá”, pedig a szeretet ezen a szinten nem érzelmek, hanem csupán elhatározás kérdése. Add, kérünk, kegyelmedet, hogy egyre jobban megtanuljunk mindenkire úgy tekinteni, mint az Atya egyetlenjére, páratlanul kedves, helyettesíthetetlenül értékes gyermekére.

Tongerni Szent Ludgárd

Szent Ludgárd

szűz. 

1246.

Tongern városkában született, 12 esztendősen bencés apáca lett a Sankt Trond melletti Katalin-zárdában. Naív, de bensőséges misztikus élmények töltötték ki életét. Társai becsülték, perjellé is választották. 24 évesen Brüsszel közelébe, az Aywiéresi cisztercita kolostorba ment át, hogy (a nyelvi nehézségek segítségével is) zavartalanabbul az imádságnak élhessen. Sok kegyelemben volt része: bűnösöket térített meg, engesztelt. Tizenegy évig vakon imádta Mennyei Jegyesét. Hatvannégy évesen távozott boldog szinelátására. †

A pápa a trinitáriusok nagykáptalanjához: közelség, kilépés, életszentség

Június 15-én délben fogadta Ferenc pápa a Szentháromságról nevezett Trinitáriusok rendjének nagykáptalanját. A rendet a XI. század végén a franciaországi Cerfroid-ban alapította Jean Mathai és Felix Valois keresztény foglyok és rabszolgák kiváltására. III. Ince pápa 1198-ban ismerte el hivatalosan, majd áldásos tevékenységük nyomán III. Honóriusz pápa 1217-ben nemcsak megerősítette, hanem kora összes püspöke figyelmébe ajánlotta. A hódító iszlám fogságába esett keresztények kiváltásáról volt szó, akikért a muzulmánok cserébe szívesen elfogadták a jelentős váltságdíjat. Több százezerre tehető a kiváltott keresztények és rabszolgák száma. A trinitárius rendtagok sajátos fogadalmuk erejében önmagukat is felajánlhatták cserébe a foglyokért, és a rend története során mintegy 7000 tagjuk önkéntes cserefogságba vonult, embertestvéreik szabadon bocsátása érdekében. A „modern idők új rabszolgapiacain” is megtalálták a trinitáriusok eredeti hivatásukat: napjaikban előszeretettel szolgálják a társadalom peremére szorultakat, az alkohol, a kábítószer, a prostitúció rabjait.

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán

Ferenc pápa az „ifjúsági lelki- és hivatásgondozás” témájában összegyűlt nagykáptalant a mai fiatalok helyzete tükrében és a vatikáni ifjúsági püspöki szinódus tapasztalatai jegyében buzdította. A nagy űr jellemezte mai világ kultúrájának gyenge gondolatisága és relativizmusa egyfajta kész „menüt” kínál a fiataloknak, akik közül azonban nagyon sokan igazi értékekre vágynak és tele vannak lelkesedéssel.

Közel kell kerülni a fiatalokhoz, jelen kell lenni az életükben

A trinitárius rend feladata, hogy harmonizálja vágyakozásaikat, főként lelkipásztori beszélgetések formájában. Ehhez mindenekelőtt közel kell kerülni a fiatalokhoz, jelen kell lenni az életükben, és ahogy Jézus tette a két emmauszi csalódott fiatallal, kísérni kell őket életük útjain.

Mindenekelőtt meg kell hallgatni őket

Második gondolatában Ferenc pápa a kilépés útját ajánlotta azon fiatalok elérése érdekében, akik távol vannak az egyháztól és nem is keresik azt. Mindenekelőtt meg kell hallgatni őket, de nem a régi előre gyártott sémákkal, hanem személyes empátiával és csak utána lehet a hit magvait elhinteni.

Evangéliumi bátorsággal életszentségre szólítani

Evangéliumi bátorságot ajánlott végül a pápa a trinitárius rend tagjainak, hogy azzal a reménnyel vessék ki hálóikat, mely életszentségre szólítja fel és szeretettel hívja a fiatalokat Jézus követésére. Ehhez bátor prófétai álmok szükségesek!

Szentháromság ünnepe

Szentháromság ünnepe

Az utolsó vacsorán Urunk Jézus előbb azt állítja, hogy mindent tudtul adott nekünk, nem sokkal később pedig azt, hogy még sok mondanivalója lenne számunkra. E látszólagos ellentmondás feloldása ott van, hogy a Szentlélek egy más szinten folytatja a Jézus által adott kinyilatkoztatást. Nem új igazságokat közöl, hanem Jézus tanításából – amely az Atya üzenete – veszi mindazt, amit mond, mégis eljövetele nélkül Jézus igéje és az Atya igéje nem lehetne igazi, egyetemes örömhír, mert a legmélyebb és legizgalmasabb, de rejtett valóságot hozza a felszínre az Úr tanításából: az Atya és a Fiú kapcsolatát, mely őbenne áll fenn. Az Úr Jézus egész tanítása, s főként ígéretei érvényüket vesztenék, sőt visszájukra fordulnának a nélkül a Szentlélek által kinyilatkoztatott igazság nélkül, hogy Jézus Krisztus az istenség második személyeként egylényegű az Atyával és a Szentlélekkel. Ezzel egyben azt is feltárja, hogy kicsoda nekünk Jézus Krisztus: nem csupán próféta, vallásalapító, hanem Isten, aki magára vette a mi emberi természetünket. És végül feltárja azt is, hogy milyen értéke van az ő kiontott vérének, melyet bűneink bocsánatára ajánlott fel.

A Szentlélek működésének lényege, hogy a jézusi kinyilatkoztatás mélyszerkezetét, a három isteni személy egymáshoz és hozzánk való viszonyát nyilvánítsa ki mindabban, amit Jézus mondott és cselekedett, s a felszínre hozza a szentháromságos életet a keresztény közösség hétköznapjaiban. A Szentlélek a személyesség, a személyes kapcsolatok felragyogtatója, mert ő maga a szeretet. Isten szentháromságos életét nyilatkoztatja ki a szerelemben és a barátságban, a hitvestársak és a szülők és gyermekek közti szeretetben, s a mennyországot mint az Istennel és egymással való örök szeretetkapcsolatok boldog szövedékét kínálja fel nekünk.

Dicsőítünk Téged, mennyei Atya, aki szent Fiad által kinyilatkoztattad nekünk irántunk való szereteted mérhetetlen mélységeit. Dicsőítünk Téged, Jézus Krisztus, aki halálod és feltámadásod, valamint a Szentlélek elküldése által Isten belső életének részesévé tettél bennünket. Dicsőítünk Téged, Szentlélek, akiben képességet kaptunk, hogy Isten szeretetével szeressük viszont az Atyát és szeressük egymást. Áldott légy, Atya és Fiú és Szentlélek, teljes Szentháromság, egy, élő, igaz Isten!