Jézus Krisztus Szentséges Szíve

Szeret benneteket az Úr, és megtartja esküjét.



2011.07.01. péntek



A szeretet arcai.



Az arcom lehet érzelmi életem tükre. Ebben az esetben is eleget tudok tenni a Római levélben (12,10.5-17) felsorolt kívánalmaknak, hiszen nem képmutatásra kaptunk felszólítást, hanem arra, hogy éljen a lelkünkben a szeretet, és annak minden csodálatos megnyilvánulása ragyogjon fel arcunkon. Az ember arra vár, hogy papja tiszta szeretete ragyogjon rá, töltse el a krisztusi mélységek nyugalmával. A hányatott lélek tengerszemet szeretne látni a szemünkben, amely mély, tiszta és benne tükröződik a kék ég nyugalma, a napkorong önmagát sugároztató áradata. Ez csak akkor lehetséges, ha a bennem élő Isten ragyog be engem, és árad át a másra, a testvérre. Azért kell elmélkedni, a szentmise krisztusi önfeláldozását átélni, a benne rejlő energiákat olyan hatalmas áradatban indítani testvérünk, testvéreink felé, hogy a kegyelem árja semmisítse meg az egyéni és kollektív bűnöket: „Amikor elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem, hogy amint a bűn halált hozva uralkodott, úgy uralkodjék a kegyelem is a megigazulás által az örök életre a mi Urunk, Jézus Krisztus által.” (Róm 5,20-21)Ha mindenkit el akarunk árasztani kegyelemmel, magunknak is bővelkednünk kell benne. Ebben a silány világban, amelyben ordítanak a színes plakátok, bömbölnek a hangszórók, vonaglanak örömöt mímelve a csapatok, a mi Krisztusból fakadó örömünk, igaz szeretetünk győzni fog.

Elmélkedés a Család évében CLXXI.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CLXXI.



Saul keresi a látót szamarai ügyében.



„De mit vigyünk Isten emberének? A kenyér kifogyott tarisznyánkból, és nincs más ajándékunk, sem más egyebünk, amit az Isten emberének adhatnánk. Azt felelte a legény Saulnak: Íme, van még nálam egy negyed sékel ezüst, adjuk azt oda az Isten emberének, hogy mutassa meg utunkat. Régen ugyanis Izraelben mindenki, aki elment megkérdezni az Urat, azt mondta:Gyertek, menjünk a látóhoz! Akit ugyanis ma prófétának neveznek, azt régente látónak hívták. Azt mondta erre Saul a legényének: Beszéded igen helyes. Gyere, menjünk. El is indultak abba a városba, amelyben az Isten embere volt. Ahogy a város felé vivő hegyoldalon felfelé tartottak, lányokkal találkoztak, akik vizet meríteni jöttek ki a városból. Megkérdezték őket: Itt van-e a látó? Azok azt felelték nekik: Itt van, íme, előtted. De azonnal siess hozzá, mert ma azért jött a városba, mert ma áldozata van a népnek a magaslaton. Ha bementek a városba, még éppen megtaláljátok, mielőtt fölmenne a magaslatra. A nép ugyanis nem eszik, amíg ő oda nem érkezik. Ő áldja meg az áldozatot, és csak aztán esznek a meghívottak. Nos tehát csak menjetek fel, mert ma éppen megtaláljátok.Fel is mentek a városba. Amikor aztán a városban járkáltak, feltűnt Sámuel, aki velük szemben kifelé tartott, hogy felmenjen a magaslatra. Saul jövetele előtt egy nappal az Úr titkos kinyilatkoztatást adott Sámuelnek, s azt mondta: Holnap, ugyanebben az órában, amely most van, hozzád küldök egy Benjamin földjéről való embert. Kend fel őt népem, Izrael fejedelmévé, s ő majd megszabadítja népemet a filiszteusok kezéből. Megtekintettem ugyanis népemet, mivel eljutott hozzám kiáltása. Mikor pedig Sámuel meglátta Sault, azt mondta neki az Úr: Íme, ez az az ember, akiről beszéltem neked; ez uralkodjon népemen”(1Sám 9,7-17)

Róma első szent vértanúi

Ábrahám utódja által nyerhet áldást a föld valamennyi népe.



2011.06.29. csütörtök



Mutassuk meg Krisztust!



Isten kell, de Egyház, templom, papok nem kellenek. Aztán magára, Krisztusra is gyanakodva néznek sokan: Isten kell, de Krisztus nem. Ez mind hibás állásfoglalás. Krisztus az istenséget birtokló Második isteni Személy. Egylényegű az Atyával és a Szentlélekkel. Elválaszthatatlanok. Jézus titokzatos teste az Egyház. „Ő a testnek, az egyháznak a feje” (Kol 1,18) Minden keresztény ennek a krisztusi testnek a tagja, szerves egységben Krisztussal és egymással: „Most pedig örömest szenvedek értetek, és kiegészítem testemben azt, ami hiányzik Krisztus szenvedéseiből, testének, az egyháznak javára, amelynek én szolgája lettem az Istentől értetek kapott tisztségnél fogva.” (24-25)Ennek a közösségnek teljes jogú vezetőjévé nevezte ki Jézus Szent Pétert, mielőtt elhagyta volna látható alakban a fiát llegeltesd bárányaimat 1,15-17) Már korábban is erre a tisztségre emelte: „és mondom neked: Te Péter vagy, és én erre a kősziklára fogom építeni Egyházamat, s az alvilág kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait. Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyekben is, és amit feloldsz a földön, föl lesz oldva a mennyekben is”. (Mt 16,18-19) Az Egyház él és élni is fog a világ végéig. Ha nem így lenne, akkor Krisztus súlyos vereséget szenvedne, mert a tekintélye csorbát szenvedve füstté válna. De neki mindig igaza van, mert Ő örök igazság. Ha gond van egyesek fejében az Egyházzal, annak oka az illető gyenge hite, esetleg sértődöttsége. Lehetséges, hogy mi, az Egyház tagjai sem tudjuk igazán megbecsülni a Sziklát, amelyet Krisztus hitelesített. Igyekezzünk az igazság és szeretet alapján állva bizonyságot tenni Krisztus műve mellett!

Elmélkedés a Család évében CLXX.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CLXX.



Saul apja elveszett szamarait keresi.



„Ám a nép nem akart hallgatni Sámuel szavára, hanem azt mondta: Nem! Legyen csak király felettünk, s legyünk mi is olyanok, mint minden nemzet: királyunk bíráskodjék felettünk, ő járjon élünkön, s ő vívja harcainkat értünk. Amikor Sámuel meghallotta a népnek ezen szavait, elmondta őket az Úr hallatára. Erre az Úr azt mondta Sámuelnek: Hallgass szavukra s rendelj királyt föléjük. Azt mondta ezért Sámuel Izrael férfiainak: Egyelőre menjen mindenki a maga városába.Volt egy Benjaminból való erős és vitéz ember, akit Kísnek hívtak…Kísnek volt egy Saul nevű jeles és derék fia, akinél derekabb ember nem akadt Izrael fiai között.: válltól kimagaslott az egész nép közül. Ekkor éppen elvesztek Kísnek, Saul apjának a szamarai. Azt mondta azért Kís Saulnak, a fiának: Vedd magad mellé az egyik legényt, indulj el, menj és keresd meg a szamarakat! Erre ők bejárták Efraim hegységét és Sálisa földjét, de nem találták meg; majd bejárták Sálim földjét is…Amikor aztán Szúf földjére értek, azt mondta Saul a vele lévő legénynek: Gyere, térjünk vissza, hátha apám már letett a szamarakról s miattunk aggódik. Az erre így szólt: Íme, ebben a városban van Isten egyik embere; igen híres ember: mindaz, amit mond, kétségtelenül bekövetkezik. Nos tehát menjünk oda, talán mond nekünk valamit utunkra vonatkozóan, ami miatt eljöttünk”. (1Sám 8,19-9,6)

Szent Péter és Pál apostolok

Most már tudom: az Úr elküldte angyalát, hogy kiszabadítson.



211.06.29. szerda



Mária radikális engedelmessége.



Szent Bernát cisztercita apát igen nagy tisztelője volt a Boldogságos Szűz Máriának. Gyönyörű és mélyen átgondolt, átérzett prédikációi tanúsítják ezt többek között. Amikor az angyali üdvözletet magyarázza, évezredes távolból biztatja Máriát: Az angyal elmondta neked Isten tervét. Téged választott ki az Atya, hogy anyja légy a megtestesülni kívánó Fiúistennek. Az angyal elnémult. Várja válaszodat. Várja a Szentháromság, az angyali karok, de várja az egész emberiség is. Ó mondd ki a boldogító igent. Hiszen előtted annyian mondtak nemet Isten csodálatos szeretetére, - folytathatjuk most újabb évezred múltán a történelem eseményein elmélkedő keresztények. .Ezek élén ott áll ősanyánk, Éva. Ő mondott először bűnös nemet: Nem elég nekünk Isten gyermekének lennünk, Isten hatalmát akarjuk, amit elrejtett a tiltott fának gyümölcsében. Követte őt ősapánk, Ádám és benne az összes utódja. Az első izraeli király, Saul, készségesen fogadta az Úr rendelkezéseit, mindaddig, amíg az amalekiták kiirtása során nem pusztította el jószágaikat. Sámuel próféta számon kérte tőle. És a király arra hivatkozott, hogy azok az állatok jók lesznek áldozati állatoknak. Sámuel válasza minden efféle próbálkozásra választ ad: „Többet ér az engedelmesség, mint a véres áldozat, és a szófogadás többet, mint a kosok hájának bemutatása.”. (1Sám 15,22) - Amikor Izajás prófétával biztató ígéretet kínált az Úr, hogy csodás jellel is erősíti szabadító ígéretét, Ácház király nem kért belőle. Már ekkor téged emlegetett Isten, mint aki majd kimondja isten üzenetére a boldogító igent, és ezzel megnyitja a megváltás lehetőségét. Szent Bernáttal együtt sürgetjük mi is, Édesanyánk a te igenedet. Mária pedig átérezte Isten kitüntető szeretetét maga és az emberi nem iránt, kimondta a várva-várt Igent. Nekünk is igent kell mondanunk, ha az Úr kér tőlünk valamit, kicsi vagy nagy megbízatást közöl velünk az Úr Ilyen jelentős a mi igenünk a papi hivatásra, a jegyesek igenje a házasság szentségében, és egy-egy nagyon fontos döntésben, amikor a földi életünket akarja lezárni Urunk. Imádkozunk gyakran azért, hogy egész közösségünk értse és kövesse Mária „Fiat!-ját.

Elmélkedés a Család évében CLXIX.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CLXIX.



Izrael királyt akar.



Történt pedig, hogy amikor Sámuel megöregedett, a fiait tette Izrael bíráivá. Elsőszülött fiának a neve Joel, a másodiknak a neve Ábia volt: Beersebában bíráskodtak. Ám fiai nem jártak az ő útjain, hanem kapzsiságra hajlottak, ajándékokat fogadtak el, és elferdítették az igazságot. Összegyűlt tehát Izrael minden vénje, és elmentek Sámuelhez Ramátába és azt mondták neki: Íme, te megöregedtél, s fiaid nem járnak útjaidon: rendelj királyt fölénk, hogy az bíráskodjék felettünk, mint ahogy minden nemzetnél van. Nem tetszett Sámuel szemének a beszéd, hogy azt mondták: Adj nekünk királyt, hogy az bíráskodjon felettünk. Imádkozott tehát Sámuel az Úrhoz. Ám az Úr azt mondta Sámuelnek: Hallgass a nép szavára mindenben, amit neked mond, mert nem téged vetettek el, hanem engem, hogy ne én legyek a királyuk. Egészen úgy cselekszenek, ahogy attól a naptól kezdve, hogy kihoztam őket Egyiptomból, egészen eddig a napig cselekedtek: ahogy engem elhagytak, s más isteneknek szolgáltak: úgy cselekszenek veled is. Nos tehát hallgass csak szavukra, de figyelmeztesd őket, s fejtsd ki előttük, mihez lesz joga a királynak, aki uralkodni fog rajtuk. Elmondta erre Sámuel az Úr minden szavát a népnek, amely királyt kért tőle, s azt mondta: A következőkhöz lesz joga a királynak, aki uralkodni fog rajtatok: fiaitokat elveszi, szekereihez rendeli, lovasaivá teszi, s a szekerei előtt futtatja, ezredeseivé és századosaivá teszi őket, velük szántatja meg mezőit, velük arattatja le vetéseit, készítteti el fegyvereit és szekereit. Lányaitokat kenetkészítőivé, szakácsnőivé és kenyérsütőivé teszi.
Szántóföldjeiteket, szőlőiteket, legjobb olajfakertjeiteket elveszi és szolgáinak adja. Vetéseiteket s szőlőitek termését megtizedeli, hogy azt odaadja udvari tisztjeinek s szolgáinak. Rabszolgáitokat s rabszolgálóitokat, legjobb ifjaitokat s szamaraitokat elveszi s a maga munkájára fogja. Aprójószágaitokat megtizedeli, ti pedig rabszolgáivá lesztek. Akkor aztán majd jajveszékelni fogtok királyotok színe előtt, akit választottatok magatoknak, de akkor az Úr nem fog meghallgatni titeket, mert ti kértetek királyt magatoknak”(1Sám 8,1-18)

Lyoni Szent Iréneusz vértanú püspök

Ne tekints hátra, ne állj meg sehol, hanem menekülj, nehogy elpusztulj!



2011.06.28. kedd



Az individualizmus kihívása.



Nagyon nehéz ezt a témát tökéletesen kezelni. Közösségben kell élnie a papnak társaival, akik előbb utóbb plébánosok lesznek, vagy még magasabb egyházi méltóságra kerülnek. Abban az állapotban meg kel őrizniük az egyéniségüket, hiszen a Gondviselés éppen azért irányította oda, mert ott éppen rávan szükség: a tehetségeire, a lendületére, lelkületére, összegezve az egyéniségére. A hívei is erre számítanak, addig is, amíg kisebb felelősségű beosztása van. Kisebb a hajó vagy nagyobb, a vezetése egész embert kíván, az adott veszélyek, döntési kényszerek mindig teljesen felelős egyént követelnek. A döntéseket meghozni sosem elég csak egyes körülményeket megvizsgálni, mert a közösség mindig közösség marad, az igazság és a szeretet, vagyis Isten országa helyi vetületben is mindig a mások boldogításában valósul. Az egyesek sosem kerülhetnek annyira előtérbe, hogy veszélyeztessék a közösséget. Itt valóban nagy szükség van az okosság erényére. „Okosság nélkül nincs erény”. Vagyis amit itt és most kell eldöntenem a végső cél érdekében, de minden apró részlet javára is, azt nem lehet az okosság nélkül elintézni