Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CLXXI.
Saul keresi a látót szamarai ügyében.
„De mit vigyünk Isten emberének? A kenyér kifogyott tarisznyánkból, és nincs más ajándékunk, sem más egyebünk, amit az Isten emberének adhatnánk. Azt felelte a legény Saulnak: Íme, van még nálam egy negyed sékel ezüst, adjuk azt oda az Isten emberének, hogy mutassa meg utunkat. Régen ugyanis Izraelben mindenki, aki elment megkérdezni az Urat, azt mondta:Gyertek, menjünk a látóhoz! Akit ugyanis ma prófétának neveznek, azt régente látónak hívták. Azt mondta erre Saul a legényének: Beszéded igen helyes. Gyere, menjünk. El is indultak abba a városba, amelyben az Isten embere volt. Ahogy a város felé vivő hegyoldalon felfelé tartottak, lányokkal találkoztak, akik vizet meríteni jöttek ki a városból. Megkérdezték őket: Itt van-e a látó? Azok azt felelték nekik: Itt van, íme, előtted. De azonnal siess hozzá, mert ma azért jött a városba, mert ma áldozata van a népnek a magaslaton. Ha bementek a városba, még éppen megtaláljátok, mielőtt fölmenne a magaslatra. A nép ugyanis nem eszik, amíg ő oda nem érkezik. Ő áldja meg az áldozatot, és csak aztán esznek a meghívottak. Nos tehát csak menjetek fel, mert ma éppen megtaláljátok.Fel is mentek a városba. Amikor aztán a városban járkáltak, feltűnt Sámuel, aki velük szemben kifelé tartott, hogy felmenjen a magaslatra. Saul jövetele előtt egy nappal az Úr titkos kinyilatkoztatást adott Sámuelnek, s azt mondta: Holnap, ugyanebben az órában, amely most van, hozzád küldök egy Benjamin földjéről való embert. Kend fel őt népem, Izrael fejedelmévé, s ő majd megszabadítja népemet a filiszteusok kezéből. Megtekintettem ugyanis népemet, mivel eljutott hozzám kiáltása. Mikor pedig Sámuel meglátta Sault, azt mondta neki az Úr: Íme, ez az az ember, akiről beszéltem neked; ez uralkodjon népemen”(1Sám 9,7-17)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése