Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CLXX.
Saul apja elveszett szamarait keresi.
„Ám a nép nem akart hallgatni Sámuel szavára, hanem azt mondta: Nem! Legyen csak király felettünk, s legyünk mi is olyanok, mint minden nemzet: királyunk bíráskodjék felettünk, ő járjon élünkön, s ő vívja harcainkat értünk. Amikor Sámuel meghallotta a népnek ezen szavait, elmondta őket az Úr hallatára. Erre az Úr azt mondta Sámuelnek: Hallgass szavukra s rendelj királyt föléjük. Azt mondta ezért Sámuel Izrael férfiainak: Egyelőre menjen mindenki a maga városába.Volt egy Benjaminból való erős és vitéz ember, akit Kísnek hívtak…Kísnek volt egy Saul nevű jeles és derék fia, akinél derekabb ember nem akadt Izrael fiai között.: válltól kimagaslott az egész nép közül. Ekkor éppen elvesztek Kísnek, Saul apjának a szamarai. Azt mondta azért Kís Saulnak, a fiának: Vedd magad mellé az egyik legényt, indulj el, menj és keresd meg a szamarakat! Erre ők bejárták Efraim hegységét és Sálisa földjét, de nem találták meg; majd bejárták Sálim földjét is…Amikor aztán Szúf földjére értek, azt mondta Saul a vele lévő legénynek: Gyere, térjünk vissza, hátha apám már letett a szamarakról s miattunk aggódik. Az erre így szólt: Íme, ebben a városban van Isten egyik embere; igen híres ember: mindaz, amit mond, kétségtelenül bekövetkezik. Nos tehát menjünk oda, talán mond nekünk valamit utunkra vonatkozóan, ami miatt eljöttünk”. (1Sám 8,19-9,6)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése