Karácsony utáni 2. vasárnap

Karácsony utáni 2. vasárnap

Emberré lett

 
Amíg az első három evangélista, azaz Máté, Márk és Lukács Jézus születésének szép elbeszélésével kezdi írását, addig János, a negyedik evangélium szerzője ugyanennek az eseménynek a hátterét világítja meg. A mai szövegünk az ún. Ige-himnuszt tartalmazza, amely a Fiúisten megtestesülését mondja el. Kissé elvont, jelképes kijelentések hangzanak el arról, hogy miként lett emberré Isten Fia, Jézus Krisztus. Milyen mondanivalót hordoz ez a rész?
Az első üzenet ez: velünk az Isten! Ez a karácsonyi örömhír, ez a boldogságot és megnyugvást jelentő igazi örömhír az ember számára. Isten nem a végtelen távolságokban él, hanem az emberért él, megtestesül, emberré lesz, hogy közel kerüljön hozzánk, közvetlen közelről éreztesse velünk szeretetét. Immár Jézus Krisztus személyében átélhetjük, hogy velünk az Isten. Természetesen nem csak Jézus születésekor mutatkozik meg ez, hanem az ő egész életében, főként halálában és feltámadásában. Erre utal a János evangélista által leírt szövegben az elutasítás: „Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy megvilágítson minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be” (Jn 1,9-11). Isten közösséget vállal velünk, emberekkel azáltal, hogy Jézus Krisztusban velünk van.
A másik tanítás: Jézus Krisztus az Isten Fia. Az első három evangélium Jézus születésekor az ő embertől való származására teszi a hangsúlyt. Arra, hogy Jézus Mária fia, valóságos ember. János evangélista viszont azt emeli ki, hogy Jézus az Istentől származik, valóságos Isten, Istennek a Fia. Az evangélisták állításai ilyen módon kiegészítik egymást és megtudhatjuk, hogy Jézus valóságos ember és valóságos Isten. Jézus egész élete egyrészt azt igazolja, hogy egészen az emberért él, az emberekért áldozza fel önmagát, másrészt egészen Istennek él, Istennek engedelmeskedik s engedelmességével Istent dicsőíti meg. Élete tehát arra ösztönöz minket, hogy mi is Istennek szenteljük és embertársaink szolgálatába állítsuk életünket. Így valósulhat meg bennünk is Istennek az emberrel kapcsolatos terve.
A harmadik lényeges üzenete a himnusznak, hogy Isten az ő Fiának, Jézus Krisztusnak személyében újjáteremti az embert. Amikor pedig Jézus meghív minket, hogy éljünk vele, éljünk a hitben, éljünk az ő szeretetében, éljünk hozzá hasonlóan, akkor meghívást kapunk arra, hogy újjászülessünk. A bibliai üzenet szerint, amint erről a Teremtés könyvében olvasunk, Isten az embert a saját képére és hasonlatosságára teremtette meg. Istennek köszönhetjük létünket, teremtmények maradunk, de Isten képmásai vagyunk. Jézusról pedig azt kell mondanunk, hogy ő emberként Isten tökéletes képmása, hasonmása, akit maga Isten állít elénk, hogy benne felismerjük, milyenné kell válnunk. Jézus tehát megmutatja nekünk, miként válhatunk Isten kedves gyermekeivé.
Isten meghív minket, hogy éljünk vele és Jézusban, az ő Fiában megmutatja számunkra, hogy milyen engedelmességet vár. Szabadon, felelősségünk tudatában válaszolhatunk hívására.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Te az Atyától jöttél a világba, őt dicsőítetted meg életeddel. Mindenkor az ő akaratát teljesítetted, neki engedelmeskedtél. Vállaltad, hogy emberré legyél, emberként éljél és vállaltad a halált is. Segíts minket, hogy észrevegyük közelségedet, jelenlétedet, szeretetedet! Segíts minket, hogy megtaláljunk téged, s vezess minket az Atyához! Maradj örökké köztünk, hogy szereteted állandóan bennünk legyen! Add meg nekünk az újjászületést, hogy egészen Istennek élhessünk! 

KAPPADÓKIAI SZENT GORDIUSZ

Szent Gordiusz

 vértanú

 
Gordiusz a kappadókiai Cezareában született keresztény szülőktől, akiktől keresztény nevelést kapott. Érett korában belépett a hadseregbe. Ott minden társát felülmúlta testi erejével és lelki bátorságával. Mindezekért századossá nevezték ki. Licínius császár uralkodása idején (307-324) üldözés kezdődött a keresztény Egyház és a keresztények ellen. A keresztények sokféle kínzásokat és megaláztatásokat viseltek el ebben az üldözésben. Gordiusz látva ezt az igazságtalanságot, úgy döntött, hogy elhagyja a szolgálatot a saját elhatározásából. Minden vagyonát és ismerősét, rokonát elhagyva, egy járhatatlan pusztába ment, ahol csak Isten szeme láthatta. Ott, felébresztve magában az örök élet utáni vágyat, böjtökkel, imádsággal, virrasztásokkal és Isten igéjének tanulmányozásával készült a harcra Krisztusért. Amikor elérkezett Mars pogány isten ünnepe, Gordiusz előjött, megjelent a nép között a cirkuszban és nyíltan megvallotta keresztény hitét. A város parancsnoka megkínoztatta, és kardhalálra ítélte a IV. század elején.

Mindennapi kenyerem 3.

Mindennapi kenyerem 3.

Mózes kiesdette Istentől népe számára a mannát. Ő szólt az eljövendő nagy prófétáról is, akire mindenben hallgatni kell. Felmerül a kérdés: nem Jézus az? Jézus király ugyan, de nem ezt a kikiáltást akarta elérni. Elküldi a tanítványokat a csónakkal a túlsó partra. Felballag egyedül a hegyre. Nyilvánvaló csodájával megmutatta, hogy hatalma van az anyag felett, szaporítja, ahogy akarja, ahogy szükséges. Másnap hajnalban a tavon a csónakban széllel, hullámmal bajlódó tanítványok után gyalog indul. Ők egész éjjel nem jutottak túl a tó közepén. Nem birkóznak meg az elemek erejével. Egy újabb jelzés ez Jézustól: „Nálam  nélkül semmit sem tehettek.” (Jn 15, 5) Jézus a vízen jár Most nem mindenhatóságát, mutatja, hanem felkelti a figyelmet a jelen és a jövő gondolkodóinak: lám, teljesen elvette a testének súlyát, állva megtartja a víz. Jézus jelzi: testének tömegét is el tudja venni anélkül, hogy maga a teste károsodnék. Péternek is megadja a vízen járás lehetőségét, amíg el nem vész a derűs, vállalkozó kedvű hite. Hite abban, hogy Jézus mindenkinek mindent megtehet, amit akar. Aztán beszáll a csónakba, és az rögtön kifut a partra. Az előkészítés első szakasza véget ér. Jézus bemegy a kafarnaumi zsinagógába. Imádkozik, hallgatja a felolvasást és vár. Várja az előző napi tömeget, hogy bejelentse nekik élete nagy örömhírét: Az Atya nemcsak értünk adja egyszülött Fiát, hanem nekünk is adja, mint az örök élet kenyerét és a velünk lakó testvért, jó barátot. Most talán érzi egy kicsit annak a boldogító kijelentésnek ízét, amit, a böjtölést firtatóknak mondott: „Vajon gyászolhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Eljönnek azonban a napok, amikor elveszik tőlük a vőlegényt, akkor majd böjtölnek.” (Mt 9, 15) A természet síkján a vőlegénység lényege oda ajándékozni önmagát egy életre, a menyasszony boldogítására. Jézusnál: Oda ajándékozni önmagát az egész történelemre az Egyház, az emberiség boldogítására. Amikor megérkeznek  az előző napi vendégek lelkesen keresik a kenyeres jótevőt, és folytatást remélnek. Jézus pedig igyekszik a figyelmet a gyomor tájékáról a szív és lélek síkjára terelni. A földi kenyér körül forog az eszük, nem értik az ígért adomány végtelen többletét. A gyomor és a negyven évig ingyen kapott manna, ez az ideájuk. „Bizony, bizony mondom nektek: Nem Mózes adta nektek az égből való kenyeret, hanem az én Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret. Mert az Isten kenyere az, amely a mennyből szállott le, és életet ad a világnak.” Ekkor azt mondták neki: „Uram, mindenkor add nekünk ezt a kenyeret!” Jézus azt felelte nekik: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem fog éhezni, és aki bennem hisz, sohasem szomjazik meg. De mondom nektek, hogy bár láttatok engem, mégsem hisztek. Mindenki, akit nekem ad az Atya, hozzám jön, és aki hozzám jön, nem utasítom el, mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem annak akaratát, aki küldött engem. Annak, aki küldött engem, az akarata, hogy el ne veszítsek semmit abból, amit nekem adott, hanem föltámasszam azt az utolsó napon. Mert Atyám akarata az, hogy mindenkinek, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen, és én feltámasztom őt az utolsó napon.” (Jn 6, 32-40) A válasz: visszautasítás. „Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok mannát ettek a pusztában és meghaltak. Ez a mennyből alászállott kenyér, hogy aki ebből eszik, meg ne haljon. Én vagyok az élő kenyér, amely a mennyből szállt alá. Ha valaki ebből a kenyérből eszik, örökké él. A kenyér pedig, amelyet majd én adok, az én testem a világ életéért. Vitatkozni kezdtek erre a zsidók egymás közt, és ezt kérdezték: „Hogyan adhatja ez testét nekünk?” Jézus azt felelte nekik: „Bizony, bizony mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet tibennetek. De aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Mert az én testem valóságos étel, és az én vérem valóságos ital. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, a bennem marad és én őbenne. Amint engem küldött az élő Atya, és én az Atya által élek, úgy aki engem eszik, az is általam él. Ez az a kenyér, amely az égből szállt alá. Nem olyan, mint amit az atyák ettek és meghaltak: aki ezt a kenyeret eszi, örökké élni fog. Ezeket mondta Kafarnaumban, amikor a zsinagógában tanított.” (Jn 6, 48-59).„Kemény beszéd ez! Ki hallgathatja ezt?” (60) Sokan otthagyják. Jézust nem helyettesítheti senki és semmi, ha elutasítják, a boldogságot vetik el maguktól. A kenyér kell, az élet Kenyere nem. Nekünk, sok évtizedes szentáldozás után forrón szeretett, mindig várva-várt Vendégünk, Testvérünk, Barátunk? Amikor konszekrálunk, elsőmisés áhítattal tartjuk Őt kezünkben? Átérzett igazságot cseng a hangom, amikor mondom: „Ő általa, őbenne és ővele Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj…”Összeolvad bennünk a két kenyér szükségessége: nincs élet sem az egyik, sem a másik nélkül.

Karácsonyi idő szombat

Karácsonyi idő szombat

Keresztelő János tanúságtétele folytatódik a mai evangéliumi részletben. A Keresztelő itt már nem csak egy kisebb csoport vagy néhány személy, hanem nagyobb számú nép előtt jelenti ki Jézusra mutatva: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit!” (Jn 1,29). Ezt követően arról beszél, hogy megkeresztelkedése alkalmával látta Jézusra szállni a Szentlelket, majd kijelenti: „Én tanúskodom arról, hogy ő az Isten Fia!” (Jn 1,34). Míg a küldöttek előtt titokzatosan beszélt, most a nép előtt egészen nyíltan szól, tanúskodásának tartalmát bárki könnyen megértheti.
Mivel igazolja Keresztelő János, hogy igaz a tanúskodása? Először egy látható jelre, a keresztelésekor Jézusra galamb alakjában leszálló Szentlélekre hivatkozik, ő látta ezt a jelet. Majd pedig egy természetfeletti dologról tesz említést: isteni kinyilatkoztatásból tudja, hogy az az ember fog Szentlélekkel keresztelni, akire leereszkedik, s akin rajta marad a Lélek. Amikor az evangélista ebben a formában leírja Keresztelő János tanúságtételét, ő már tudja, hogy a hit természetfeletti kinyilatkoztatásra és az ezt igazoló látható jelre, jelekre épül. A Keresztelő a jelet látva meggyőződhetett arról, hogy a neki adott kinyilatkoztatás valóban igaz, azaz beteljesedett.
Ha felismerem a jeleket, melyeket Isten mutat, eljutok a hitre.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, vigyél el oda, ahova akaratod szerint mennem kell! Hadd találkozzam azokkal, akikkel akaratod szerint találkoznom kell!. Add tudtomra azt, amit akaratod szerint mondanom kell! És add, hogy ne legyek akaratod akadálya! 

GARDI SZENT TERÉZ

GARDI TERÉZ

 SZűZ, III. r. 

(1769-1837)

Élete feledésbe ment volna, ha feljegyzéseit, melyeket lelkivezetője kérésére leírt, nyilvánosságra nem hozzák. Egyszerű családból származott az itáliai Emília tartományban, Gyermekkorától nagy tisztelettel volt a szentségi Jézus és a Boldogságos Szűz iránt. 32 éves korában lépett be Szent Ferenc III. rendjébe; s hogy nem volt középszerű tagja a rendnek, mutatja, hogy Szent Ferenc többször is megjelent neki. Egy alkalommal azt mondta neki: „Amióta a terciárius ruhát hordod s elhatároztad, hogy engem követsz, atyád lettem, te pedig a leányom.” Arra is intette, ne keresse az emberek szórakoztató társaságát, csak Isten dicsoségét. Elöljárójának mint Isten helyettesének akaratát kövesse s legyen alázatos. - Szülei halála után gyermekek nevelésével foglalkozott. Szívbetegsége miatt azonban egy idő múlva abba kellett hagynia ezt a tevékenységet, s mindinkább a szenvedés útját járta. Más misztikusokhoz (Szt. Kreszcencia) hasonlóan a sátán különféle zaklatását, kísértését viselte el. Majd lelki szárazság, Istentől való elhagyatottság, kétségbeesés környékezte meg. Mindezek fölött azonban úrrá lett Isten iránti nagy szeretete és lelkiatyjának mutatott engedelmessége által. Ilyen próbákkal és szenvedésekkel készítette elő az Úr szeretett leányát rendkívüli kegyelmi adományaira. Mint Kreszcencia, Schaffer Anna, Fidelis Weiss, ő is bizonyos napokon (különösen pénteken) átélte az Úr Jézus szenvedéseit, részesült a szent sebek (stigmatizáció), valamint a misztikus eljegyzés kegyelmében. Ez utóbbi egy ünnepen történt, amikor megjelent neki az Úr Jézus Szent Anyjával és a szeretett tanítvánnyal, Szent Jánossal s őt jegyesének nevezte. 68 éves korában költözött át égi Jegyeséhez az emiliai Imolában, 1837, jan. 1-én. Boldoggá avatási eljárását 1918-ban indították el.
„Tőlem azonban távol legyen másban dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, aki által nekem a világ megfeszíttetett, és én a világnak. Én az Úr Jézus jegyeit viselem testemen.” (Gal 6,14.)

Imádság:

Istenünk, te tiszteletreméltó Teréz szüzet sok küzdelem közepette vezetted el

az istenszeretet tökéletességére, és Szent Fiad szenvedése jeleivel kitűntetted.

Add, hogy mi is növekedjünk az Isten- és a felebaráti szeretetben. A mi Urunk

Jézus Krisztus által.

Mindennapi kenyerem 2.

Mindennapi kenyerem

 
Mózes kiesdette Istentől népe számára a mannát. Ő szólt az eljövendő nagy prófétáról is, akire mindenben hallgatni kell. Felmerül a kérdés: nem Jézus az? Jézus király ugyan, de nem ezt a kikiáltást akarta elérni. Elküldi a tanítványokat a csónakkal a túlsó partra. Felballag egyedül a hegyre. Nyilvánvaló csodájával megmutatta, hogy hatalma van az anyag felett, szaporítja, ahogy akarja, ahogy szükséges. Másnap hajnalban a tavon a csónakban széllel, hullámmal bajlódó tanítványok után gyalog indul. Ők egész éjjel nem jutottak túl a tó közepén. Nem birkóznak meg az elemek erejével. Egy újabb jelzés ez Jézustól: „Nálam  nélkül semmit sem tehettek.” (Jn 15, 5) Jézus a vízen jár Most nem mindenhatóságát, mutatja, hanem felkelti a figyelmet a jelen és a jövő gondolkodóinak: lám, teljesen elvette a testének súlyát, állva megtartja a víz. Jézus jelzi: testének tömegét is el tudja venni anélkül, hogy maga a teste károsodnék. Péternek is megadja a vízen járás lehetőségét, amíg el nem vész a derűs, vállalkozó kedvű hite. Hite abban, hogy Jézus mindenkinek mindent megtehet, amit akar. Aztán beszáll a csónakba, és az rögtön kifut a partra. Az előkészítés első szakasza véget ér. Jézus bemegy a kafarnaumi zsinagógába. Imádkozik, hallgatja a felolvasást és vár. Várja az előző napi tömeget, hogy bejelentse nekik élete nagy örömhírét: Az Atya nemcsak értünk adja egyszülött Fiát, hanem nekünk is adja, mint az örök élet kenyerét és a velünk lakó testvért, jó barátot. Most talán érzi egy kicsit annak a boldogító kijelentésnek ízét, amit, a böjtölést firtatóknak mondott: „Vajon gyászolhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Eljönnek azonban a napok, amikor elveszik tőlük a vőlegényt, akkor majd böjtölnek.” (Mt 9, 15) A természet síkján a vőlegénység lényege oda ajándékozni önmagát egy életre, a menyasszony boldogítására. Jézusnál: Oda ajándékozni önmagát az egész történelemre az Egyház, az emberiség boldogítására. Amikor megérkeznek  az előző napi vendégek lelkesen keresik a kenyeres jótevőt, és folytatást remélnek. Jézus pedig igyekszik a figyelmet a gyomor tájékáról a szív és lélek síkjára terelni. A földi kenyér körül forog az eszük, nem értik az ígért adomány végtelen többletét. A gyomor és a negyven évig ingyen kapott manna, ez az ideájuk. „Bizony, bizony mondom nektek: Nem Mózes adta nektek az égből való kenyeret, hanem az én Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret. Mert az Isten kenyere az, amely a mennyből szállott le, és életet ad a világnak.” Ekkor azt mondták neki: „Uram, mindenkor add nekünk ezt a kenyeret!” Jézus azt felelte nekik: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem fog éhezni, és aki bennem hisz, sohasem szomjazik meg. De mondom nektek, hogy bár láttatok engem, mégsem hisztek. Mindenki, akit nekem ad az Atya, hozzám jön, és aki hozzám jön, nem utasítom el, mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem annak akaratát, aki küldött engem. Annak, aki küldött engem, az akarata, hogy el ne veszítsek semmit abból, amit nekem adott, hanem föltámasszam azt az utolsó napon. Mert Atyám akarata az, hogy mindenkinek, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen, és én feltámasztom őt az utolsó napon.” (Jn 6, 32-40) A válasz: visszautasítás. „Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok mannát ettek a pusztában és meghaltak. Ez a mennyből alászállott kenyér, hogy aki ebből eszik, meg ne haljon. Én vagyok az élő kenyér, amely a mennyből szállt alá. Ha valaki ebből a kenyérből eszik, örökké él. A kenyér pedig, amelyet majd én adok, az én testem a világ életéért. Vitatkozni kezdtek erre a zsidók egymás közt, és ezt kérdezték: „Hogyan adhatja ez testét nekünk?” Jézus azt felelte nekik: „Bizony, bizony mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet tibennetek. De aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Mert az én testem valóságos étel, és az én vérem valóságos ital. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, a bennem marad és én őbenne. Amint engem küldött az élő Atya, és én az Atya által élek, úgy aki engem eszik, az is általam él. Ez az a kenyér, amely az égből szállt alá. Nem olyan, mint amit az atyák ettek és meghaltak: aki ezt a kenyeret eszi, örökké élni fog. Ezeket mondta Kafarnaumban, amikor a zsinagógában tanított.” (Jn 6, 48-59).„Kemény beszéd ez! Ki hallgathatja ezt?” (60) Sokan otthagyják. Jézust nem helyettesítheti senki és semmi, ha elutasítják, a boldogságot vetik el maguktól. A kenyér kell, az élet Kenyere nem. Nekünk, sok évtizedes szentáldozás után forrón szeretett, mindig várva-várt Vendégünk, Testvérünk, Barátunk? Amikor konszekrálunk, elsőmisés áhítattal tartjuk Őt kezünkben? Átérzett igazságot cseng a hangom, amikor mondom: „Ő általa, őbenne és ővele Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj…”Összeolvad bennünk a két kenyér szükségessége: nincs élet sem az egyik, sem a másik nélkül.

Karácsonyi idő péntek

Karácsonyi idő péntek

„A zsidók papokat és levitákat küldtek hozzá (Jánoshoz) Jeruzsálemből, s megkérdezték: Ki vagy? Erre megvallotta, nem tagadta, hanem megvallotta: Nem én vagyok a Messiás. Ezért megkérdezték tőle: Hát akkor? Talán Illés vagy? Nem vagyok, felelte. A próféta vagy? Erre is nemmel válaszolt. Így tovább faggatták: Akkor ki vagy? Választ kell vinnünk azoknak, akik küldtek minket. Mit mondasz magadról? Ezt felelte: A pusztában kiáltó szó vagyok: Egyengessétek az úr útját, amint Izajás próféta mondta. A küldöttek a farizeusok közül jöttek, s tovább kérdezgették: Akkor miért keresztelsz, ha nem vagy sem a Messiás, sem Illés, sem a próféta? János így válaszolt: Én csak vízzel keresztelek. De köztetek áll az, akit nem ismertek, aki a nyomomba lép, s akinek még a saruszíját sem vagyok méltó megoldani. Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János keresztelt” (Jn 1,19b-28)
Krisztus előtt 586-ban a babiloni király, Nebukadnezár, már második éve ostromoltatta seregével Jeruzsálem várát. Haragját az váltotta ki, hogy a jeruzsálemiek megunták a neki fizetendő adókat, és alkudoztak az egyiptomi fáraóval, hogy nyújtson katonai segítséget, mint szövetségesének. Amikor ezt a babiloni király megtudta, elhatározta, hogy lerombolja Jeruzsálemet. Isten egy időben négy prófétát küldött népéhez: fizessetek adót Nebukadnezárnak továbbra is, mert Egyiptom erőtlen. Aztán hagyjanak fel a bálványimádással, mert Isten nem tűri tovább. Jeruzsálem vezetői és népe is ellentmondtak az Úrnak. A két évig (587-586) tartó ostrom teljesen szétdúlta a várost a babiloni katonák fogságba hurcolták a nép előkelőbb és gazdagabb rétegét. Hetven éves fogság után új uraik, a perzsák és médek engedélyével hazatérhettek, mint foglyok és adófizetők, a fővárost és templomát felépíthették, de nem lett többet önálló országuk egészen Krisztus utáni XX. század közepéig. Híres prófétájuk volt a fogságban Dániel. Megjövendölte a fejleményeket, és ennek alapján várták a zsidók a Messiás-királyt, aki világbirodalomhoz segíti népét. Amikor Keresztelő János odaköltözött a Jordán partjára és Izajás próféta szavaival felhívta az emberek figyelmét az idők nagy változására, mennydörgő szózatai szíven talált sok zsidó embert. Sokan azt gondolták, hogy Illés jött vissza, akit nyolc évszázaddal előbb élve ragadott az égbe tüzes szekéren az Úr, vagy az a próféta, aki majd a világ végén készíti elő a Messiás útját. Hatszáz év nyomorgás után micsoda öröm volt ez a zsidók számára! Kijöttek a Jordán partra a papi rend tagjai, hogy a főpap és a főtanács tájékozódjék: Jánosban talán itt van a Messiás! Ő azonban nyíltan megmondta, csak előkészítője a mennyei küldött útjának. Ez is öröm volt: tömegesen mentek bűnbánatot tartani, és hitet tettek arról, hogy Izrael népe új vezére mellé megtisztultan akar felsorakozni. Ehhez segítette őket a bűnök lemosása a Jordán vízében való megmerítkezés által, vagy annak legalábbis a kísérlete. Jánost azonnal elfogadnák Messiásnak. Örülnek neki. Miközben harminc éve köztük él Názáretben Jézus, maga az Isten Fia. Harminc évvel korábban angyalok hozták a mennyei üzenetet: „Ne féljetek! Íme, nagy örömöt adok tudtul nektek, és az lesz majd az egész népnek. Ma megszületett a Megváltó nektek, Krisztus, az Úr, Dávid városában. Ez lesz a jel: Találtok egy jászolba fektetett, bepólyált gyermeket”. (Lk 2,10-12) 2014-ben mit teszünk „az igazi örömmel, aki maga lesz a béke”? (Mik 5,4a) Katolikus keresztények, merjük hallatni hangunkat: Testvéreim! Kétezer éve megszületett Isten Fia, Jézus Krisztus. Isten Őt adta egyetlen Megváltónak. Nemcsak emléke van, hanem rengeteg temploma. Térjetek be az egyikbe, és a főoltáron kis lámpa jelzi: Itt lakom. Vegyetek a szívetekbe!