Az Irgalmasság Szent Éve 222.

A hit pedig alapja annak, amit remélünk. 

Az Újszövetség részesei abban remélünk, hogy Isten eljuttat bennünket az örök boldogságba, a mennyországba. Ennek a reménynek alapja és bizonyítéka a hitünk. Isten már az ősszülőknek megígérte ezt, de ők elvesztették a felkínált lehetőséget. Az ősevangélium felcsillantotta a reményt. Jézus Krisztus visszaadta a reményt: halála ezért az örökségért történt. „Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek. Atyám házában sok hely van. De most elmegyek, és helyet készítek nektek. Aztán. visszajövök értetek, és titeket is odaviszlek, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok.”(Jn 14,1-3) Erre a hitre épül a reményünk. A Zsidókhoz írt levél még messzebbre nyúl vissza bizonyítékért. Elsősorban Ábrahámra hivatkozik, akit hatvan évesen szólította meg Isten, és megígérte, ha elhagyja szülőföldjét, ismeretlen vidékre költözik, majd fia születik, utódai megsokasodnak, és nekik adja a földet örökségül. Ábrahám hite sok-sok éven át adott reménységének alapot, hogy megszületik a megígért fiú. Nem csalódott. Kiállt még egy súlyos próbát is, amikor a felserdült fiát kellett volna feláldoznia, mert biztos volt abban, hogy hamvaiból is feltámasztja őt Isten ereje, mert az ígéretnek be kell teljesednie. Ezek a biztatások mindenkinek szólnak. Hitünk jó alapot ad az örök boldogságba vetett reményünknek.

Évközi 15. hét hétfő

Évközi 15. hét hétfő

Jézus soha senkinek nem ígért földi jót követése fejében. Magát az örök életet ígérte követőinek jutalmul, részesedést az ő egyetemes uralmából, mely az Atya uralma a Szentlélekben. A szentíráskutatás kimutatta, hogy eredetileg az evangélium szövegében semmi más nem szerepelt: se százannyi, se ezen a világon kapott testvér, nővér, atya, otthon. (Ez persze nem jelenti, hogy ezek a „későbbi betoldások” az Úr Jézus szavának meghamisításai volnának, hanem a sugalmazó Szentlélek műve ez is, aki Jézus ígérete szerint elvezet bennünket a teljes igazságra.) Mert nemcsak az a kinyilatkoztatott igazság, amit az Úr Jézus földi életében szavaival kimondott – a szentírástudósok valószínűleg az utolsó napig fognak vitatkozni azon, hogy mi az, amit biztosan mondott Jézus, s mi az, amit az evangélisták adtak a szájába –, hanem az is, amelyet az ősegyház a Szentlélek ösztönzésére megértett, az evangéliumokba beemelt, s ugyancsak a Szentlélek hatására kánoninak nyilvánított. Így aki az evangéliumokra hivatkozva visszautasítja a látható Egyházat, következetlen és önmagával kerül ellentmondásba, hiszen az evangélium már az Egyházon belül született, a kettő Isten akaratából elválaszthatatlanul összetartozik, s erre is érvényes, hogy „amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza”.

Ezt érezte meg és élte Szent Benedek apát, akinek életműve a nyugati szerzetesség és az európai kultúra egyik alappillére. Erre az együttlátásra, egységben gondolkodásra, a krisztusi igék Szentlélekben való aktualizálására lehetett alapozni az épületet, amelyet kikezdtek ugyan évszázadok viharai, megpróbáltak az Egyházon belüli és kívüli forrongások, mégis szilárdan áll, és világítótoronyként mutat ma is utat annak az Európának, amely mindjobban elveszíti lába alól a krisztusi hit szilárd talaját és a fogékonyságot a Szentlélek régi és új működése iránt.

Urunk, Jézus Krisztus, Te magad nevezted testvérednek, nővérednek és anyádnak mindazokat, akik hallgatták tanításodat és meg is tartották, így a Téged követők jutalma az a testvéri közösség, melyből a Te Titokzatos Tested, az Egyház felépül. Add, kérünk, kegyelmedet, hogy minden körülmények között hűségesek legyünk Hozzád, és legyünk hűségesek Egyházadhoz is, Szent Benedek közbenjárása és példája szerint felismerve azt a küldetést, melyet ránk bízol itt és most, testvéreink javára.

Szent Benedek atya, imádkozz érettünk, hogy Európa és a világ népei felismerjék azt, ami az igazi javukra szolgál, és eljussanak a Krisztusban való új testvériségre.

DÁNIAI SZENT KANUT

Szent Kanut

vértanú. 

1086

 

Dán királyfi és sikeres hadvezér volt. Mindég becsületes és igaz volt, ezt családjától is megkövetelte. Fia volt Boldog Károly. Király lett. Az előkelőktől is megkövetelte a jog előírásait. Összeesküvő vezére fordult ellene, a sereget Anglia megsegítése helyett visszafordította és mise közben Kanutra rátámadva, orvul ölték meg. † 

Az ember önzése ne tegye tönkre a tengert – a japán püspökök üzenete a tenger vasárnapjára

A tenger haldoklik. Ennek fő oka az emberi önzés – olvasható a japán püspökök július 10-ére, a tenger vasárnapjára írt üzenetének központi gondolata.

A japán püspöki konferencia menekültekkel és migránsokkal foglalkozó bizottságának elnöke, Matsuura Goro püspök az üzenetben kiemeli, hogy a nehézségek és a veszélyek, amelyekkel a tengerészeknek szembe kell nézniük, nem csak a természetből származnak.

A tenger egyre veszélyesebbé válik a nukleáris kísérletek, a radioaktív és szennyező anyagok vízbe bocsátása miatt, ezáltal hatalmas veszélynek teszi ki az embert és számos tengeri növény- és állatfajt is – olvasható az üzenetben, melynek címe: Egy hajóban - az Atya irgalmasságával.

A dokumentum emlékeztet a szentévre, amelyben mindannyiunk hivatása, hogy szeressük egymást ugyanannak a családnak tagjaiként, hiszen mindannyiunkat az Atyánk vezet.

Mindenesetre az irgalmas szeretet nem mindig terjed ki a tengerészekre. Ritkán fordul elő, hogy róluk szóló híreket olvasunk. A tengeren történteknek nincs hírértékük, még ha a tengerészeknek súlyos veszélyekkel is kell szembenézniük – figyelmeztetnek a japán püspökök.

A tenger Isten csodálatos ajándéka. Nem szabad beszennyezni. Mindennapi kenyerünk, amit elfogyasztunk, a tengerészektől is származik. Mindannyian egy hajóban evezünk, tehát ugyanolyan figyelmet kellene kapnia annak, aki a tengeren és annak, aki a szárazföldön dolgozik. Kölcsönösen támogatnunk kell egymást – áll az üzenetben.

A japán főpásztorok végül felhívást intéznek a hívekhez: a tenger vasárnapja alkalmából imádkozzunk a tengerészekért és családjaikért.

Az Irgalmasság Szent Éve 221.

A törvénytudó racionális szempontból közelíti a kérdést. Isten azonban nem a rációra bízta, hanem a szívünkbe írta törvényét, ahogy az Olvasmányban találjuk: „Egészen közel van hozzád a törvény, a szádban és a szívedben.” A szív itt és általában a szentírásban nem az érzelmek központját, hanem az értelmes emberségünk legmélyét jelenti, az elmét, a mély meglátások és megsejtések forrását. A ráció fontos képesség ugyan, de elsiklik az emberi mélységek fölött. Arra való, hogy eligazodjunk vele az élet felszínén, segítségével helyesen rendezzük el mindennapi teendőinket. Isten az ő törvényét a szívünkbe írta, oda, ahol át tudjuk élni saját életünk mélységeit, és másokéit, ahol bízni tudunk és szeretetre vágyunk, ahol az ember végső dolgait illetően nem hagyatkozunk csupán a rációra, a mindennapokban használt értelmünkre, hanem a transzcendens, örökkévaló Istenbe kapaszkodunk.

Mindannak, aki – mint ez a törvénytudó a mai Evangéliumban – csak egyetemes szabályokat lát és különféle paragrafusokat, kicsúszik az élet a keze közül. Jézus éppen ezért példabeszéde által arra ösztönöz, hogy erről a felületes szintről leszálljunk szívünk mélyére, és belássuk, hogy abban a kiszolgáltatott, halálközeli helyzetben, amikor összeverve, félholtan, elhagyatva heverünk az út szélén, teljesen mindegy volna, hogy aki segítségünkre siet, szamaritánus‑e vagy zsidó, református vagy éppen ateista, mert ez esetben ő és csak ő lenne az én igazi felebarátom. Tehát akkor nekem is az a feladatom, hogy az utamba kerülő szerencsétlennel szemben ne a törvény paragrafusait idézzem, hanem segítségére sietve igaz felebarátjává legyek. A keresztény lét nem lehet csupán jól hangzó elmélet, szép szavakból összeszőtt rendszer, hanem csakis a lehető legkonkrétabb, leggyakorlatibb helyzetben talál magára, bontakozik ki, és valósul meg a maga teljességében.

De vajon meglátod‑e a szenvedőt? Az emberi szív mérhetetlen szenvedések lakhelye lehet, s te talán észre sem veszed, hogy a hozzád legközelebb állónak, házastársadnak, barátodnak, szerzetes testvérednek égő szenvedései közepette éppen a te részvétedre, mentő szavadra, biztató tekintetedre volna szüksége. Ne légy olyan, mint a példabeszédbeli pap vagy levita, aki mindenáron tiszta akart maradni, s ezért elmulasztotta a felebaráti szeretet legelemibb követelményét teljesíteni; ne mondogasd csupán: szeretlek, hanem legyen szemed és szíved testvéred nyomorúságának megpillantására és enyhítésére. Ez sokszor többet jelent, mint a templomban végzett áhítatos imádság.

Évközi 15. vasárnap

Évközi 15. vasárnap                
MTörv30,10-14; Kol 1,15-20; Lk 10,25-37

Isten a világot azért teremtette, mert végtelen jóság. A jóság pedig adni akar annak, akinek nincs vagy nem elég, amije van. A saját belső életét, végtelen boldogságát, mindentudását és mindenhatóságát nem megosztja, hanem isteni természete szerint öröktől fogva születő Fiának adja csorbítatlanul egész isteni természetet.(lényeget) Ezzel tökéletesen boldoggá teszi, aki sértetlenül azonnal visszaadja Atyjának, és az Isten végtelenül boldog, mert a jóság önmagát adja ajándékba. Az Atyát és Fiát végtelenül boldoggá teszi ez az ajándékozás. Az immár közös istenséget ketten adják ugyancsak ajándékba a harmadik Isteni Személynek, ő pedig egyszerre visszasugározza az Atyának és a Fiúnak. Isten ezután úgy határoz, hogy az isteni természet végtelen értelmességével kigondol, majd létrehoz egy másfajta világot, amit mi teremtett világnak nevezünk, és ennek a mintája az ő benső szeretete lesz, aminek végtelenségét nem apasztja meg a teremtés. Ez az új világ két csoportra oszlik: a tiszta, de véges képességű angyalokéra és a szellemi lélekből és anyagból való testből álló emberekre. A többi teremtmény csak anyagi természetű, nem örök életű élettelen és élő lény. Isten hálát vár viszonzásul az angyaloktól az emberektől is, hiszen fel tudják fogni értelmükkel, hogy amit Istentől kaptak, az megfizethetetlen. Ez a hálás rajongás, Isten szeretetének tudatos viszonzása az istenszeretet. Ezt mondja az isteni törvény főparancsolatnak. Az emberek egymás iránti szeretetét, egymást boldogító igyekezetét viszont felebaráti szeretetnek mondja Isten törvénye. Ez ószövetségi, alacsonyabb szinten így hangzik: „Szeresd embertársadat, úgy mint magadat.”(Lev 19,18) Jézus példabeszédében még erre utal. Az irgalmas szamaritánus is azt tette, amit ő is elvárt volna abban az esetben, ha ő kerül bajba, de a törvénytudó pap és levita „nem veszi észre”, hogy a bajbajutott ember zsidó. Jézus igen magasra emeli a felebaráti szeretet parancsának szintjét: „Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket”. (Jn 15,12) Aki pedig nem érez irgalmat, vigyázzon: „Mert az ítélet irgalmatlanul lesújt arra, aki nem irgalmas. Ám az irgalom győzelmet arat az ítélet fölött”. (Jak 2,13)

ESCOBAR BOLDOG MARINA

Escobar Boldog Marina

szűz

1633.

 

Egy spanyol jogtudós lánya volt. Kisgyermek korától Isten szeretetében élt, bár néhány évig cicomázta magát, de megtért. Évekig szenvedett aggályosságban (nem hitte, hogy Isten vele van a gyötrődéseiben), de látomása megnyugtatta. Tudatosan a szenvedést, a hit világosságát és az Isten akaratával való azonosulást választotta. A környezete embereit megszólította és buzgóbb életre hívta. Mintegy nyolcvanévesen hunyt el. †