Évközi 15. vasárnap

Évközi 15. vasárnap                
MTörv30,10-14; Kol 1,15-20; Lk 10,25-37

Isten a világot azért teremtette, mert végtelen jóság. A jóság pedig adni akar annak, akinek nincs vagy nem elég, amije van. A saját belső életét, végtelen boldogságát, mindentudását és mindenhatóságát nem megosztja, hanem isteni természete szerint öröktől fogva születő Fiának adja csorbítatlanul egész isteni természetet.(lényeget) Ezzel tökéletesen boldoggá teszi, aki sértetlenül azonnal visszaadja Atyjának, és az Isten végtelenül boldog, mert a jóság önmagát adja ajándékba. Az Atyát és Fiát végtelenül boldoggá teszi ez az ajándékozás. Az immár közös istenséget ketten adják ugyancsak ajándékba a harmadik Isteni Személynek, ő pedig egyszerre visszasugározza az Atyának és a Fiúnak. Isten ezután úgy határoz, hogy az isteni természet végtelen értelmességével kigondol, majd létrehoz egy másfajta világot, amit mi teremtett világnak nevezünk, és ennek a mintája az ő benső szeretete lesz, aminek végtelenségét nem apasztja meg a teremtés. Ez az új világ két csoportra oszlik: a tiszta, de véges képességű angyalokéra és a szellemi lélekből és anyagból való testből álló emberekre. A többi teremtmény csak anyagi természetű, nem örök életű élettelen és élő lény. Isten hálát vár viszonzásul az angyaloktól az emberektől is, hiszen fel tudják fogni értelmükkel, hogy amit Istentől kaptak, az megfizethetetlen. Ez a hálás rajongás, Isten szeretetének tudatos viszonzása az istenszeretet. Ezt mondja az isteni törvény főparancsolatnak. Az emberek egymás iránti szeretetét, egymást boldogító igyekezetét viszont felebaráti szeretetnek mondja Isten törvénye. Ez ószövetségi, alacsonyabb szinten így hangzik: „Szeresd embertársadat, úgy mint magadat.”(Lev 19,18) Jézus példabeszédében még erre utal. Az irgalmas szamaritánus is azt tette, amit ő is elvárt volna abban az esetben, ha ő kerül bajba, de a törvénytudó pap és levita „nem veszi észre”, hogy a bajbajutott ember zsidó. Jézus igen magasra emeli a felebaráti szeretet parancsának szintjét: „Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket”. (Jn 15,12) Aki pedig nem érez irgalmat, vigyázzon: „Mert az ítélet irgalmatlanul lesújt arra, aki nem irgalmas. Ám az irgalom győzelmet arat az ítélet fölött”. (Jak 2,13)