Évközi 14. hét szombat

Évközi 14. hét szombat

A próféta nap mint nap láthatta a templomi istentisztelet fönséges díszleteit és kellékeit: a magas trónt, az uszályt, a függönyt, a tömjénfüstöt. A látomás azonban, amelyről most beszámol, lényegileg egészen más természetű esemény. Ez a kegyelmi pillanat, amely a templomi liturgia folyamán megérinti, az Ó- és Újszövetség egész népének hitét megjelöli a világ végezetéig. És ez így van ma is: a liturgia Szentlelke időről időre megsejteti, megérezteti az emberrel az isteni jelenlétet, de nem is annyira az érzés a fontos, hanem az a valóságos jelenlét, amellyel minden szentmisén közénk jön az Isten Fia az átváltoztatás szavainak elhangzásakor. Éppen e pillanatok előtt hangzik fel a mi templomainkban is a háromszor szent ének, amelyben a szeráfokkal s minden angyallal és szenttel együtt megvalljuk Isten fönséges szentségét.

A legmegdöbbentőbb, szinte felfoghatatlan és emberileg soha meg nem érthető csoda, hogy ez a világtól mindenestül különböző egészen más és az egész univerzumot felülmúló Isten az ember felé fordul, szereti őt és törődik vele. Szentségének teljességével hajlik le hozzá, s úgy elkötelezi magát mellettünk, hogy még attól sem riad vissza, hogy vállalja a mi testi létezésünket. Valóban, a háromszor szent Isten nem vehette föl sem az ásványok, sem a növények, sem az állatok formáját, de még az angyali létet sem, hanem csak emberré lehetett, ha a teremtés mélységeibe akart leszállni, mert az ember valami olyanra képes, amire semmi más teremtmény az ég alatt: szeretetből meg tud halni másokért.

Ez az elkötelezettség háromszor szent, vagyis teljes és tökéletes. Jézusban az Atya nyilatkoztatta ki magát a Szentlélekben, a betlehemi jászolban megmutatva, hogy az Isten közeli és szerethető, a kereszten kinyilvánítva, hogy örök szeretete hatalmasabb a mi bűneinknél, feltámadásával pedig bizonyítva, hogy testestül-lelkestül örök jövőnk van: Isten életéből részesedünk, az ő tökéletes képmásává alakulunk. A bűntől megtisztító halál így válhatott az élet teljességének kapujává.