Évközi 15. hét szerda

Évközi 15. hét szerda

Isten oldaláról nézni a történelmet annyi, mint engedni működni magunkban a prófétaság lelkét. Izajás a világtörténelmet formáló katonai és politikai tényezőket nem önálló, szuverén erőknek, hanem Isten gondviselő szeretete eszközeinek tartja. Asszíria le akarja gázolni Izraelt, Isten viszont meg akarja tisztítani az ő népét, elmélyíteni hitét és tovább vezetni az örökkévaló isteni ígéretek felé.

Így olvassuk újra a letűnt 20. század történetét! Új és új borzalmas tények kerülnek napvilágra, s még fognak is egy darabig a fasizmus és a kommunizmus fekete könyveiből. Olyan rettenetek, amelyek mögött nem lehet föl nem ismerni a sátán művét. Megdöbbentő és mélységesen elkeserítő, hogy hány és hány embert sikerült e két beteg, velejéig romlott, isten- és emberellenes ideológiának megfertőznie, hogy szabad akaratukból, erejük és tudásuk legjavát e pokoli rendszerek céljainak szolgálatába állítsák. Azonban minden elvetemültségük és korlátlannak hitt hatalmuk ellenére ezek a gyilkos gépezetek is eszközök voltak csupán Isten kezében: csavarok, drótok, kerekek, kapcsolók. A gépezet működött, s egykori alkatrészei ma éppen azzal védekeznek, hogy ők csak parancsra cselekedtek. A százezrek és milliók életét követelő mechanizmusok mögött azonban ott volt a személyes, minden egyes embert külön-külön szerető és hajszálunkat a fejünkön egyesével számon tartó Isten szeretete. A hóhérok és verőlegények gúnyos kacajjal, az özvegyek és árvák pedig kétségbeesett kiáltozással kérdezték: Hol itt az Isten?! Pedig ott volt mindnyájuk szeme előtt, az összevert, agyonkínzott, kivégzett áldozatokban.

Ennyire gyenge hát az Isten? Igen, ennyire. De ez a gyöngeség képes volt arra, hogy ahelyett, hogy azokat diadalra juttatta volna, a gonoszság erőit szolgálatába állítva saját tervét valósította meg, hogy a vértanúk vére életet teremjen, s a szeretet örökre szóló győzelmet arasson. A mindenkori Asszíriák sorsa pedig most sem más, mint hajdanán...