Évközi 15. hét csütörtök

Évközi 15. hét csütörtök       
Kiv 3,13-20; Mt 11,28-30
„Én felüdítlek titeket” (Mt 11,28)

A nyári zivatarok hűvös, néha hideg időjárása után beköszöntött a kánikula. Harmincöt fokot mutat a hőmérő, riadót fújnak az illetékesek. A gyengébb szervezetűek nehezen viselik a tűző nap hevét. A nagy meleg forrósággá, kemény próbatétellé változott. Pedig ez minden nyáron ismétlődik. Az emberek gondjain próbálnak segíteni a munkavezetők. Megengedik, hogy a szabadban munkálkodók 12-15 óra között árnyékba húzódjanak. Ilyen forróságban régen is volt erre lehetőség, hogy aki hajnali négy órától kezdve keményen aratott, és este szinte sötétedésig állta a nehéz munkát és a szörnyű hőséget, ebéd után árnyékban sziesztázzék a pörkölő nap sugaraitól menekülve. Milyen jó kezdeményezés, hogy az autósoknak kereszteződésekben hideg vizet kínáltak. A nyomasztó álláshiány miatt elkeseredetteknek csak néhány órai munka, és annak díjazása milyen nagy öröm, hát még ha a vezetőket úgy választanák, hogy ne a saját hasznukat mozdítsák elő, hanem a munkaerőket segítenék munkához jutni. Kevés ilyen törekvés tapasztalható. Urunk, Jézus Krisztus talán az egyetlen, aki nyugodt lelkiismerettel elmondhatta magáról: „Jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagytok és terhet hordoztok, és én felüdítlek titeket” (28) Ez elsősorban arra vonatkozik, hogy a nehéz munka közben erőért, kegyelemért fohászkodók Jézustól biztosan megkapják. Ugyanígy a súlyos betegek, akin nem könnyít a fájdalomcsillapító, vagy akinek nem jut ápoló, nagy erőforrást jelent Jézus, aki tudott Árpád-házi Szent Erzsébeteket, Lellis-i Szent Kamillokat küldeni egy ország egy város betegeinek gyógyítására, az egészségügyi ellátás megszervezésére. Magas lázam alkalmával egy barátomnak Jézus adott erőt, hogy egész éjjel cserélje rajtam a vizes borogatást. A több mint háromezres falu orvosa pedig két óránként jött az injekciót beadni. Őket Jézus küldte, mert kérni ilyet sosem mertem volna. Az emberek segítőkészségét Jézus szívesen ébreszti. Ha meggondoljuk, hogy ez a földi élet rövid előkészület egy vég-nélküli teljes boldogságra, ahol Jézus mindenkinek megfizet munkájáért, szenvedéséért, akkor érthető az Úr nagylelkűsége igazán. A szőlőmunkásokról szóló példabeszédben pedig megmutatja, mit vár el a munkáltatóktól: este mindegyik dolgozó megkapja a teljes napi bért. Mindenki jól jár hosszú távon, a nagylelkű gazda is. ( Mt 20) A szegények siratják a felborult rendet: Jézus Krisztust kellene szolgálnunk elsődlegesen, akkor megteremtené Isten rendjét, az igazság és a szeretet világát, amelyikben nem lennének kikosarazott Lázárok, és nem kellene pokolra kerülni a szívtelen gazdagoknak.