Évközi 15. hét péntek

Évközi 15. hét péntek

Mi, akik Jézus Krisztusban megkeresztelkedtünk, tagjai lettünk Krisztusnak, a Prófétának, de mivel nem vagyunk még egészen szentek, evilági kiskirályok is vagyunk. Akarva-akaratlanul van udvartartásunk, és észre sem vesszük, hogy szeretteinket gyakran rabszolgasorban tartjuk. Azzal meg, hogy hozzánk ragaszkodnak, galádul visszaélünk. Ha más még nem mondta nekünk, mi magunk vegyük azt a szerepet magunkra, hogy kimondjuk saját magunknak egy csendes estén, akár hangosan is: „Meghalsz, nem maradsz életben!” Ennél biztosabban bekövetkező esemény megjövendölésére sohasem fogunk kapni felhatalmazást. Sokat segítene ez rajtunk, mielőtt betegágyunknál orvosunknak kellene beöltöznie a prófétai küldetésbe és közölnie velünk: kérem, rendezze el ügyeit, mert emberi számítás szerint nem sok ideje van hátra...

Milyen emberi és milyen mély annak a gesztusnak a jelentése és jelentősége, hogy Hiszkija király ezt hallva a fal felé fordult, vagyis hátat fordított mindenkinek, azoknak is, akik szerették, a palotájának, a hatalmának, az egész világnak: addigi bűnös életének! És imádkozott. Igen, csak ennél a siratófalnál lehet teljes valónkkal, emberi egzisztenciánk minden részével Istenhez kiáltani, mert ő a falon túl is hall, amelybe ütközöm, a teljes lehetetlenségeken túl is van füle, hogy meghallja kétségbeesett kiáltásomat.

Hiszkija kapott még tizenöt évet. Ezután tudatosult benne, hogy minden évvel egy évet veszített a földi életből. Így lett megjelölve az örökkévalósággal, s kezdett úgy élni, ahogy mindig is kellett volna élnie, s ahogy nekünk is kellene élnünk minden áldott nap. „Mi lesz a jele, hogy föl fogok menni az Úr házába?” Nem azt kérdi, hogy mi lesz annak a jele, hogy még ehet-ihat, uralkodhat, gyereket nemzhet, hanem csak arra van gondja, hogy az Úr házába felmehessen. Szeretnék én is úgy fölmenni az Úr házába, ahogy Ezekiás a felgyógyulása után... Király létére utolsónak érezte magát, és mégis boldog volt, mert megtapasztalta a mai Evangéliumban az Úr Jézus ajkáról is felhangzó prófétai szót: „Irgalmat akarok, és nem áldozatot.”