Ferenc pápa a beteg gyermekeknek: A remény a keresztény élet benzinje

Ferenc pápa a beteg gyermekeknek: A remény a keresztény élet benzinje

Ferenc pápa december 15-én a vatikáni VI. Pál teremben fogadta a római Gyermek Jézus kórház betegeit és hozzátartozóikat, az intézmény munkatársait és önkénteseit.

A vatikáni VI. Pál terem első soraiban százötven gyermek ült, akik közül sokan a világ perifériáiról érkeztek az audienciára. Jelen volt Mariella Enoc, a kórház igazgatója, Pietro Parolin bíboros, vatikáni államtitkár és Dieudonné Nzapalainga, a közép-afrikai köztársaságbeli Bangui érsek-metropolitája is. A Szentszék által fenntartott római intézmény ugyanis a bangui gyermekklinika újjáépítésében is közreműködik. A gyermekkórház ezen kezdeményezéséhez csatlakozik Claudio Baglioni zenész, zeneszerző jótékonysági koncertjével, amelyet december 17-én tart a VI. Pál teremben. (A művész karitatív célú fellépésével nemcsak a közép-afrikai gyermekkórházat, hanem a közép-olaszországi földrengés károsultjait is támogatni fogja.)

Ferenc pápa a résztvevőkhöz szólva kiemelte, sokkal több örömmel lehet élni, ha zárt helyett nyílt szívvel élünk. Ezt követően a résztvevők kérdéseire, tanúságtételére reagált. A kórház egyik ápolónője rámutatott arra, hogy munkatársai szabad választásuk alapján dolgoznak az intézményben, azonban a kis betegek és szüleik számára nincs választási lehetőség. Ferenc pápa elismerte, hogy a gyermekek szenvedésére nincsen válasz: „Még Jézus sem adott szavaival választ erre. Bizonyos esetekkel szemben, amelyek akkor történtek ártatlanokkal, akik tragikus körülmények között szenvedtek, Jézus nem prédikált, nem tartott elméleti beszédet. Persze meg lehet tenni, de Ő nem tette. Közöttük élve nem mondta el, hogy miért szenved az ember. Megmutatta azonban az utat, hogyan adjunk értelmet ennek az emberi tapasztalatnak. Nem mondta el, miért szenvedünk, ehelyett szeretettel elviselve a szenvedést megmutatta, hogy kiért ajánlja fel magát. Tehát nem azt, hogy miért, hanem hogy kiért.”

A pápa arra biztatott, hogy fedezzük fel az álmok, az ajándékok, az apró dolgok, az egyszerű köszönetmondás értékét: „Gyermekeinknek ezt tanítjuk, aztán mi, felnőttek nem csináljuk. Kimondani valakinek azt, hogy »Köszönöm!«, gyógyír a remény megfázására, ami egy csúnya, fertőző betegség. A »Köszönöm!« kimondása növeli a reményt, azt a reményt, amelyben – ahogy Szent Pál mondja – megváltást nyertünk. A remény a keresztény élet »benzinje«, amely segít, hogy előrehaladjunk a hétköznapokban.”

A pápa szavai után a kórház egykori betege szólalt meg. A most 27 éves Serena 13 évesen került a római gyermekkórházba. Története betegségekről, visszaesésekről, komplikációkról szól, de legfőképpen a reményről. Serena ma, a nehézségek ellenére, orvosnak tanul. A beszámolót hallva Ferenc pápa úgy fogalmazott, Serena és társainak élettapasztalata arra bátorít minket, hogy megtaláljuk a szépet a kis dolgokban: „Vesztes logikának tűnhet, főleg ma, amikor a látszat mentalitása azonnali eredményeket, sikert és rivaldafényt kíván. Gondoljatok azonban Jézusra: földi élete legnagyobb részét rejtve töltötte; minden sietség nélkül növekedett a családban, nap mint nap tanulva, dolgozva és osztozva szüleivel örömben és fájdalomban egyaránt. A karácsony ünnepe azt üzeni nekünk, hogy Isten nem erősként, hatalmasként testesült meg, hanem törékenyként és gyengeként, mint egy gyermek.”

Olyan időket élünk – folytatta gondolatmenetét a pápa –, amikor egyre inkább leszűkül a tér és az idő. „Mindig csak rohanunk, és kevesebb helyet találunk: nemcsak parkolóhelyet a kocsinknak, hanem olyan teret, ahol találkozhatunk. Nemcsak szabadidőből van kevesebb, hanem a megálláshoz és a találkozáshoz sem találunk időt. Nagy szükség van emberibb időkre és terekre.” Ferenc pápa rávilágított arra, hogy a Gyermek Jézusról elnevezett gyermekkórház az évek során kibővült, más helyszínekkel gazdagodott, hogy újabb teret biztosítson a betegeknek, a családtagoknak és a kutatóknak: „Erről meg kell emlékezni, mert a legjobb ígéret a jövő számára. A szűkös lehetőségek ellenére kitárult a horizont. A Gyermek Jézus kórház figyelmen kívül hagyta a szűkösségeket, számos új teret hozott létre, sok új projektet valósított meg, messze, más földrészeken is. Ez is azt mutatja, hogy a gondoskodás minősége nem pusztán logisztikai szempontoktól függ, hanem a szív nagyságától is. Nagyon fontos, hogy kitágítsuk a szív tereit, aztán a Gondviselés megadja hozzá a konkrét helyszíneket.”

Aki pedig tanulmányai befejeztével úgy dönt, hogy a gyermekkórházban szeretne dolgozni, az előtt álljanak nyitva az intézmény kapui. Ne csak a piacra, hanem a fiatalokra is figyeljenek – figyelmeztetett a pápa. „Az álmokat soha nem szabad elaltatni, itt tilos az altatás! A vasárnapi evangéliumban azt halljuk, hogy olykor maga Isten is az álmokon keresztül üzen. Arra hív minket, hogy valósítsuk meg nagy álmainkat, még ha nehéz is. Arra ösztönöz bennünket, hogy ne hagyjunk fel a jó cselekedetekkel, ne nyomjuk el a vágyat, hogy nagy terveket éljünk meg. Szívesen gondolom azt, hogy Istennek is vannak álmai, ebben a pillanatban is, mindannyiunk számára. Egy álom nélküli élet nem méltó Istenhez, egy fáradt és beletörődött élet nem keresztényhez méltó, amiben lelkesedés nélkül, fásultan eléldegélünk.”

Ferenc pápa arra is felhívta a figyelmet, hogy aki ad, az erős: lehet úgy élni, hogy a birtoklás helyett az adakozás legyen az első helyen. „Lehet úgy dolgozni, hogy főleg a keresetre gondolunk, de lehet úgy is, hogy megpróbáljuk a legjobbat adni magunkból mindenki előnyére. Ezáltal a munka minden nehézség ellenére a közjót erősíti, sőt olykor küldetéssé lesz.” Ferenc pápa fontosnak tartja felismerni, hogy mi az előbbre való számunkra: saját érdekünk és a siker érdekében teszünk-e valamit, vagy pedig szolgálni, adni, szeretni akarunk, minden egyes napot úgy megélve, ahogyan azt az Úr szeretné. „Nem teherként mások vállán, hanem ajándékként élni. Most rajtam a sor, hogy egy kis jót tegyek, hogy elvigyem Jézust, hogy nem szóval, hanem tettekkel tegyek tanúságot róla. Kiléphetek otthonról reggelente úgy, hogy egy kicsit magába zárul a szívem, vagy pedig úgy, hogy kitárom a szívemet, készen a találkozásra, az ajándékozásra.”

Ferenc pápa nyílt szívvel élt életre való felhívását Mariella Enoc szavai is megerősítik – a gyermekkórház „sem a hatalom, sem a profit központja”: „rendkívüli emberek közössége, bátor életeké, életeké, akik életet adnak”.

Adventi kalendárium 20.

Adventi kalendárium – 2016. december 16.

Idei adventi kalendáriumunkban a szeptember elején szentté avatott Teréz anya gondolatait idézzük napról napra. Várjuk együtt az Úr érkezését, készüljünk az ünnepre Kalkuttai Szent Teréz anyával!

„Feledkezz meg saját magadról, örvendezz, hogy nincs semmid – hogy magad is semmi vagy –, s hogy nem tehetsz semmit. Mosolyogj rá Jézusra, valahányszor megijeszt a jelentéktelenséged. Mindig Jézus derűjéből meríts erőt, azt ápold magadban – légy boldog és békés, mosolyogva fogadd el, bármit is ad.”

(Forrás: Kalkuttai Szent Teréz anya bölcsességei, ford. Antalóczi Lajos, Lazi Könyvkiadó, Szeged, 2016)

Mindenható Istenünk, indítson és vezessen mindenkor kegyelmed, hogy földi és örök életünkre segítséget kapjunk tőled, hiszen szívünk forró vágyával várjuk mindnyájan szeretett Fiad eljövetelét. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

Advent 3. hete péntek

Advent 3. hete péntek      
Iz 56.1-3a.6-8; Jn 5,33-36
„Azok a tettek, melyeket az Atya bízott rám, hogy elvégezzek, azok a művek, melyeket én viszek végbe, tanúskodnak felőlem, hogy az Atya küldött engem” (Jn 5.36)

Jézus korában nagy befolyást gyakoroltak az egyszerű zsidókra azok a rabbik, akik ismerték a Tórát, vagyis Istennek Mózes közvetítésével adott törvényeit. Nemcsak a szövetségkötés félelmetes jelenségei oltották az egyiptomi rabszolgaságból kiszabadult ősök lelkébe az istenfélelem üdvös érzését, hanem az a történelmi tapasztalat is, amit a fogság előtt és alatt is megéreztek: Istenük valóban a világ Ura, nem tehetetlen bálványszobor, ha nem élő és végtelen hatalmas Úr, akinek egyedül van ereje teremteni, fenntartani a világot, egyedül irányítja a csillagvilágot és az emberek világát is. Áld vagy büntet, ki ahogy megérdemli. Ez az örök Isten áll Jézus fölött és minden tette mögött.A hatalmának ez a gyökere. Szent János az evangéliumában elsődlegesen Jézus júdeai működésével foglalkozik. Ott élnek a magukat igaz zsidóknak tartó judeaiak, francia nyelvközvetítéssel zsidók (Juda – Zsüd – zsidó). Ők féltékenyek tudásukra, mindent ellenőriznek mint hivatott rabbik, összetartanak a papsággal. A papok különben nem Júda, a negyedik Jákob fiú, a Messiást adó fejedelmi törzs tagjai, hanem Jákob harmadik törzsének, Lévi utódainak egyik kiemelt családjából, Áron családjából származnak. Az Ószövetségben csak Áron fiai lehettek papok és főpapok is. Mivel a Messiás fogadásában, isteni küldetése ellenőrzésében mindkét kiemelt törzs illetőleg Júda törzséből Dávid király családja, Lévi törzséből pedig Áron családja volt érintve közvetlenül, azért ők követelték a jogot, hogy Jézust is ellenőrizzék, mint aki tanítása és csodái hírében számíthatott a Messiás címére, rangjára, ezért követeltek tőle állandóan új jeleket és igazolásokat. Jézust a hatalmas tekintélyű Keresztelő János több ízben is Messiásnak mutatta be, ezt el is fogadták az előbb megnevezettek de Jézust egyik társaság sem szerette, mindent megtettek azért, hogy messiási küldetését kétségbe vonják. Mivel Jézus Názáretben lakott, ezért adódott az az ellenérv, amit minden ellenfele nagy hévvel hangoztatott: Jézus nem lehet Messiás, mert Galileából nem származhat a Messiás. Ezért ezt a döntő tényt, hogy hol is születtél te Názáreti Jézus, minden magán és hivatalos vitában véletlenül sem kérdezte meg senki. Pedig Heródes kérdésére, amit a jeruzsálemi papoknak tett föl a napkeleti bölcsek informálására, ők azonnal együtt mondták Mikeás jövendölését: „Te Efrata Betlehemje kicsiny vagy ugyan Júda ezrei között, mégis belőled származik majd nekem, Izrael jövendő uralkodója”(Mik 5,1)Jézus pedig nem említette meg még a perdöntő kérdésre sem mint döntő tényt, hogy Ő bizony Betlehemben született. Ezért mondja a mai evangéliumban is, hogy „nekem nagyobb bizonyítékom van Jánosnál: melyeket az Atya bízott rám, hogy elvégezzek, azok a művek, amelyeket én viszek végbe, tanúskodnak felőlem, hogy az Atya küldött engem”. (Jn 5,36) Mi nem tehetünk úgy, mintha nem tudnánk ezt a lényeges kérdést, amit Mikeás írt nekünk, de alkalmazkodunk Jézus eljárásához: csodáit soroljuk fel elsődleges érvként Messiási volta mellett.

RÓMAI SZENT PÁRD

Szent Párd 

atya

Születésére nézve római volt. Ifjú korában fuvaros volt. Egy alkalommal Jerikóban, Pard vigyázatlansága miatt egy gyermeket tevéi összetapostak és meghalt. Lelkiismeret-furdalást érzett érte, és az Arion hegyére ment a szerzetesek közé, és élete végéig szigorú vezeklést vállalt magára akaratlan gyilkosságáért. Egy oroszlán közelébe ment, hogy az falja fel, de az állat nem bántotta. Ebből megértette, hogy Isten megbocsátotta bűnét. A VI. században halt meg Palesztinában.

A lelkipásztorok az igazat szólják, de fogadják el az emberek első lépését

Ferenc pápa a Szent Márta-ház kápolnájában

A lelkipásztorok mondják meg az igazat, de fogadják el az embereket azzal együtt, amit adni tudnak. Ez az első lépés, a többiről gondoskodik az Úr. Ebben a gondolatban összegezhető a pápa csütörtök reggeli homíliája a Szent Márta-ház kápolnájában.

Keresztelő János alakja állt a pápa szentbeszédének középpontjában

Keresztelő János alakja állt a pápa szentbeszédének középpontjában. Az adventi liturgia ezekben a napokban az ő szolgálatáról elmélkedik: egy férfiről, aki a sivatagban élt, prédikált és keresztelt. Mindenki elment hozzá, még a farizeusok és a törvénytudók is, de „távolságtartással”, vagyis azért, hogy elítéljék és nem azért, hogy megkeresztelkedjenek. A napi Evangéliumban (Lk 7,24-30) Jézus  megkérdezi a tömeget, hogy miért mentek ki a pusztába? „Hogy széltől lengetett nádat lássatok? Vagy azért mentetek ki, hogy puha ruhába öltözött embert lássatok?” Nem egy drága ruhákba öltözött embert láttak, mert akik luxusban élnek, azok a királyi palotákban vannak, vagy néhányan a püspöki palotákban – tette hozzá Ferenc pápa. Akiért a pusztába mentek, egy próféta, „az asszonyok szülöttei között nincs nagyobb próféta, mint Keresztelő János”. Ő az utolsó a próféták közül, mert utána a Messiás következik. A Szentatya ezután János nagyságának okairól szólt. Hűséges volt ahhoz, amit az Úr kért tőle. Azért volt nagy, mert hűséges volt. Ez a nagyság tükröződik prédikációjában is – mondta a pápa.

János az életét kockáztatta, de hűséges volt

Erőteljesen prédikált, ronda dolgokat mondott a farizeusoknak, a törvénytudóknak, a papoknak. Nem azt mondta nekik: ’kedveseim, viselkedjetek jól’. Nem. Egyszerűen azt mondta nekik: vipera fajzat. Nem árnyaltan beszélt, mert ők azért léptek a közelébe, hogy ellenőrizzék és lássák, de sosem nyitott szívvel: „vipera fajzat”. János az életét kockáztatta, igen, de hűséges volt. Heródesnek pedig a szemébe mondta: ’Házasságtörő vagy, nem élhetsz így, házasságtörő!’ Ha manapság egy plébános a vasárnapi homíliában azt mondaná a híveknek: ’Közöttetek egyesek vipera fajzatok és sok a házasságtörő’, biztos, hogy a püspök panaszleveleket kapna: ’küldjék el ezt a plébánost, aki sérteget minket’. Sértegetett. Miért? Mert hűséges a hivatásához és az igazsághoz – állapította meg Ferenc pápa.

Kevéssel is megelégedett

A Szentatya megjegyezte, hogy János a néppel viszont megértő volt: a vámosokkal, a bűnösökkel, mert a népet kihasználták. Azt mondta: ’ne kérjetek többet annál, ami jogos’. Kevéssel is megelégedett, aztán majd meglátjuk. Megkeresztelte őket. Először ez a lépés, aztán majd meglátjuk. A katonáktól, a rendőröktől azt kérte, hogy ne fenyegessenek vagy jelentsenek fel senkit és elégedjenek meg fizetésükkel. Ez annyit jelent, hogy ne lépjenek be a kenőpénzek világába. János megkeresztelte ezeket a bűnösöket, megtette ezt a kis lépést, mert tudta, hogy ezzel a kis lépéssel majd az Úr megteszi a többit. Ők pedig megtértek. Egy olyan lelkipásztor volt, aki megértette az emberek helyzetét és segített nekik előrehaladni az Úrral. János volt az egyetlen a próféták közül, akinek megadatott a kegyelem, hogy Jézusra mutasson.

János a börtönben kételkedni kezd

Annak ellenére, hogy János nagy, erős és hivatásában biztos volt, voltak sötét pillanatai, kétségei – mondta Ferenc pápa. János, még ha meg is keresztelte Jézust, a börtönben kételkedni kezd, mert Jézus nem olyan Üdvözítő volt, mint amilyennek János elképzelte. Elküldi tehát két tanítványát, hogy kérdezzék meg Jézust, valóban Ő-e a Messiás. Jézus pedig helyesbíti János elképzelését egy világos válasszal: mondjátok el Jánosnak, hogy a vakok újra látnak, a süketek hallanak, a halottak feltámadnak.

A nagyok megengedhetik maguknak a kételkedést

A nagyok megengedhetik maguknak a kételkedést, mert nagyok és ez szép – fogalmazott a Szentatya. Biztosak hivatásukban, de minden alkalommal, amikor az Úr egy új utat mutat számukra, kételkedni kezdenek. Mondván, ’ő nem ortodox, hanem eretnek, nem ő a Messiás, akit vártam’. Ez az ördög műve és egy-két barát is segít ebben, nem? – jegyezte meg a pápa. Ez János nagysága, aki az utolsó azon hívek csoportjában, amely Ábrahámmal kezdődött, aki a megtérésről prédikált, aki nem félszavakkal ítélte el a felsőbbrendűeket és, aki élete végén megengedte magának, hogy kételkedjen. Ez a keresztény élet egy szép programja! – mutatott rá Ferenc pápa.

Kérjük Jánostól az apostoli bátorság kegyelmét

Ezt követően összefoglalta homíliája központi elemeit: az igaz módon szóljunk a dolgokról és fogadjuk el az embereket azzal együtt, amit adni tudnak. Ez az első lépés. Kérjük Jánostól az apostoli bátorság kegyelmét, hogy mindig az igazat mondjuk, lelkipásztori szeretettel, fogadjuk el az embereket azzal együtt, ami keveset adni tudnak. Ez az első lépés. Isten pedig megteszi a többit. Kérjük, a kétkedés kegyelmét is. Sokszor az élet végén talán az ember felteszi a kérdést: „De igaz mindaz, amiben hittem vagy csak fantázia?”, ez a kísértés a hit és az Úr ellen. A nagy János, aki a legkisebb a Mennyek országában és ezért nagy, segítsen bennünket az Úr nyomainak útján – zárta csütörtök reggeli homíliáját Ferenc pápa.